Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

KRISTÁLYKOPONYÁKBA KÓDOLVA

I. rész

 

A régészet kétségtelenül egyik legkülönösebb anomáliájával kezd szembesülni az emberiség. Néhány, első látásra átlagos archeológiai lelet jelenti ma a legnagyobb kihívást korunk szellemi elitjének: a tudósoknak és a filozófusoknak. Faragott kristályok, melyeken nem fogott az idő. Fejek, melyek ki tudja hány ezer vagy millió esztendő távlatából üzennek sokat sejtető túlvilági pillantásukon keresztül szemlélőjüknek. De vajon mi teszi őket ennyire misztikussá? Mi a Kristálykoponyák féltve őrzött titka?

 

kristalykoponyak3

 

A világraszóló felfedezés

 

1924-ben, Brit-Hondurasban járunk. F. A. Mitchell-Hedges megszállott régész és kalandor fáradtságot és erőt nem kímélve expedíciót vezet az őserdőben egy ősi, elveszett maja város után kutatva. Már a neve is sokat sejtet erről a feltehetőleg nagy jelentőségű kultikus központról: Lubaantunnak hívják, azaz a Hullott Kövek Városának. Hedges lankadatlan kitartását siker koronázza. Az őserdő közepén csakhamar rábukkan erre a mitikus településre, s kezdetét veszi a legendás kaland.

 

Emberpróbáló munka volt kiszabadítani a monumentális építményeket, az égbetörő piramisokat és az impozáns templomokat az ősvadon öleléséből. Már javában tartottak a feltárási munkálatok, amikor a vezető tizenhét éves Anna leánya valami furcsa sziporkázó tárgyra lett figyelmes az omladékok rejtekén. Közelebb ment, de nem nyúlt a lelethez, mert maga is elámult azon, amit akkor észrevett. Egy emberi koponya formájú és méretű kristálytömbre bukkant, melyhez foghatót addig csak igen kevesen láthattak testközelből. Ekkor kezdett megelevenedni egy mítosz. A felfedezés híre villámgyorsan eljutott a szakmabéliekhez. Sokan kételkedtek Hedges koponyájában és mindenféle kisstílű spekulációval igyekeztek csorbítani a tudós érdemeit. Mások elismerően nyilatkoztak a feltárás ékkövéről, kiváltképp, miután három hónappal később, a koponyától 7,5 méterre megtalálták a hiányzó állkapocscsonti részét, amely hibátlanul illeszkedett a főhöz.

 

Néhány vakmerő kutatót leszámítva a munkások féltek, rettegtek. Miért? Ne feledkezzünk meg a kor kincsvadász hangulatáról! Nem sokkal korábban a világ egy távoli vidékén, Egyiptomban, a hajdani Théba területén kezdte meg nagyhorderejű feltárási munkálatait 1922. november 26-án Howard Carter brit régész. A Királyok Völgyében egy 3300 éven át konzerválódó fáraói múmiát találtak, mely a túlzott balzsamozástól súlyos károsodást szenvedett, ugyanakkor a színarany-, üveg- és féldrágakő-berakásokkal díszített halotti maszkja tökéletesen megőrizte az ifjú uralkodó, Tutankhamon arcvonásait. Ez volt az első érdekes egyezés: arcvonások, melyekről elképzelhető, hogy egy isteni sarj jellegzetességeit örökítették meg. Talán a Kristálykoponyát is egy néhai uralkodóról mintázták? Mert ha igen, akkor halálos vétek halandó kéznek megérinteni azt, hiszen kultikus szent tárgy, azaz ereklye volna. Még a végén magukra haragítanák az isteneket!

A másik, hasonlóan az egyiptomi ásatásról vett babonának akkoriban az számított, hogy több mint két tucat haláleset történt gyors egymásutánban az ásatáson részt vevők körében. Ez fergeteges szenzációnak számított, bejárta a világsajtót, s a mai napig furcsa találgatásokra ad okot. Mindenesetre akár hiszünk a rejtélyes tizedelő kórban, akár nem, a közvélemény a „fáraó átka” névre keresztelte e boszorkányos egybeeséseket. Ezek tükrében érthető, hogy a Kristálykoponyák felfedezőinek az egyik szemük sírt, míg a másik nevetett.

 

Laboratóriumi vizsgálatok

 

Izgalmas rejtélynek mutatkozott tehát a lubaantuni lelet. De ez még csak a kezdet volt. Történt ugyanis, hogy a legendás főt meglehetősen komoly vizsgálatok alá vetették. Ezek közül a legkiemelkedőbb véleményem szerint Frank Dorlandé volt. Az első pillantásra látszott, hogy szabályossága és tökéletes arányai minden addigi kincs fölé helyezik a futurisztikus fejet. Ám a legelképesztőbb, tudományos módszerekkel megállapított vizsgálati eredmények csak ezután következtek. Kiderült, hogy az ereklye fej és állkapocs részét ugyanabból a kvarckristály-tömbből faragták ki. Az eljárás pedig, amit a készítők alkalmaztak, meghökkentően merész volt, jóllehet magát a precíz technológiát a mai napig nem sikerült beazonosítani a tudósoknak. A kutatások egyik vezetője nyíltan kijelentette, hogy az a technika, amivel a koponyát kialakították, még nincs a modern, civilizált ember birtokában. Ugyanis Dorland a legbehatóbb mikroszkópos vizsgálatokkal sem fedezett fel karcolás- vagy horzsolásnyomokat a felszínén. Márpedig ha fémeszközökkel munkálták volna meg, akkor minimum apró ezred vagy tízezred milliméternyi csiszolásra utaló egyenetlenségeknek mutatkozniuk kellene a felszínén. Ezt a hihetetlen talányt még tovább mélyíti, hogy a kvarckristály Mohs-féle keménysége 7-es, amelyhez viszonyítva az összes fém puhább. Egyetlen szóba jöhető anyag a gyémánt, amelyet készítőik alkalmazhattak, már ha feltételezzük róluk, hogy emberek voltak.

A restaurátor kiszámolta, hogy ha napi huszonnégy órában homok és víz felhasználásával csiszolták, maratták és fényesítették volna az alkotók, akkor hozzávetőleg háromszáz évet vett volna igénybe a koponya elkészítése. Ez elég valószínűtlennek tűnik, valljuk be.

 

A további vizsgálatok sem kevésbé rejtélyesek. Az ősi relikvia fényvezető és fényvisszaverő tulajdonságai lenyűgözőek. Minden bizonnyal valamilyen sziderikus, tehát éjszakai szertartás során lehetett szerepe, hiszen a fizikai fényhatások akkor tudnak a leginkább érvényesülni.

Ha polarizált fény útjába helyezik a Kristálykoponyát, akkor felragyog, a szemüregeknél jóval fényesebben világít, mint a többi részénél. Sőt, egyesek felülnézetből tekintve a koponyába, egy UFO-t vélnek felfedezni benne. Bárhogy is, az optikai tulajdonságai egyértelműen arra engednek következtetni, hogy tudatos tervezés eredményeképpen született ez a Kristálykoponya, merthogy tudvalevőleg a Hedges-félén kívül is léteznek további kristálykoponyák. Nagy kérdés azonban, hogy vajon ugyanannak a családnak a tagjai azok is, mint az előbbi, avagy azok később keletkeztek, úgymond másolás útján, és nincs semmiféle lényegi közük az eredeti koponyához.

 

Ezt a kérdést egyáltalán nem könnyű megválaszolni, lévén a kormeghatározással bajban vannak a kutatók. A szénizotópos (C14) eljárás ez esetben nem alkalmazható, mivel a kvarckristály szervetlen vegyület. Így kora épp úgy lehet 2000, mint 2 millió vagy 200 millió éves. Viszont az megállapítható, hogy nem minden koponya készült ugyanazzal az eljárással, tehát akár különböző korokban is előállíthatták őket, de ez a feltevés még nem cáfolja meg, hogy a koponyáknak közük lenne egymáshoz.

Az elmúlt évtizedekben sorra kerültek elő a Kristálykoponyák. Némelyikről kiderült, hogy az őserdő mélyén, elzártan élő, önmagukat a maják leszármazottainak tartó indián törzsek őrizték emberöltők óta. Akad közöttük olyan, amelyet barlangba rejtve találtak. S ki tudja, hányan várják közülük, hogy elérkezzen az ő idejük? Mindenesetre feltűnő, hogy évről évre egyre többet hallani ezekről a szentséges tárgyakról. Legutóbb épp Indiana Jones próbálta megfejteni a titkukat, nem is kevés sikerrel. A világot úgy látszik, hogy foglalkoztatja a koponyák kérdésköre. Sokan találgatnak, néhányan tagadnak, rengetegen hisznek bennük, mert megfoghatók, ugyanakkor megmagyarázhatatlanok.

 

A rendeltetésük

 

A Kristálykoponyák rendeltetéséről egyelőre csak merészebbnél merészebb teóriák és legendák léteznek. Az mindenképpen gyanítható, hogy speciális sorsbéli küldetéssel bírnak az ereklyék, hiszen túl sok „véletlen” és egybeesés fonja körbe sorsukat. Meglehet, hogy beavatott papok és törzsi varázslók vallási ceremóniák és rítusok alkalmával használták őket, hogy rajtuk keresztül kapcsolatot teremtsenek azokkal az Ősökkel, akiktől a népük származik. Ténylegesen az Ősök szelleme lakozna ezekben a szent „edényekben”? Előfordulhat, hogy egészen más céllal készültek, csak jelen tudásunk korlátai miatt még félreértjük üzenetüket. Lehetséges, hogy egy előttünk járt letűnt kultúra hagyományozta a Kristálykoponyákat fejletlenebb utódaira – ránk –, hogy ha majd eljő az idő, birtokba vehessük a beléjük táplált különleges információkat. De kik lehettek azok a szuperintelligens elődök, akik képesek voltak erre a nem mindennapi mutatványra? Mikorra várható, hogy aktivizálódnak a kiválasztott Fők? Hogyan lehet kapcsolatba lépni velük? S legfőképpen, kik alkalmasak erre a misztikus kapcsolatfelvételre? – ezekre a kérdésekre keresem a választ cikkem folytatásában.

 

Száraz György

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..