Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Kronovizor – Az „Időnéző”

Ki, mikor és milyen körülmények között találta fel az időgépet? Vannak-e manapság is olyan zsenik, akik ennek a grandiózus tervnek a megvalósításával próbálkoznak? Hogyan tesztelte le Ernetti atya, az archaikus zene és kvantumfizika szakértője a saját találmányát? Hogyan támasztotta fel a múlt képeit és hangjait egy szerzetes? Milyen elven működött? Milyen bizonyítékokat szolgáltatott a kronovizor? Mennyire voltak ezek meggyőzőek? Mi a szakemberek véleménye erről a szerkezetről? Miért szűntették be a fejlesztését?

Pellegrino Ernetti atya, olasz bencés szerzetes azzal írta be magát a Vatikán titkosított dokumentumait tartalmazó könyvtárának és az okkultizmusnak a történetébe, hogy az 1950-es években feltalált és többszöri alkalommal sikerrel tesztelt egy időgépet. De ki is volt ez rejtélyes Ernetti páter?

Nos, valójában egy rendkívül képzett tudós szerzetes, aki a Velencei Benedetto Marcello Konzervatóriumban egy tanszéket vezetett docensként, majd innen került a vatikáni zenei titkárság igazgatói székébe. Az archaikus (prepolifonikus) zenén kívül a kvantumfizika és a szubatomi részecskefizika is felettébb érdekelte. Ezen felül pedig ördögűző volt, ami sejtetni engedi, hogy a titkos tanítások és az okkult rítusok szakavatott ismerője és gyakorlója volt. (Feljegyezték róla, hogy egy időben hetente több száz exorcizáló szertartást hajtott végre.) Ernetti személyében tehát összeolvadt a vallás, a szerzetesi élet, a tudomány és az okkultizmus. Ilyen tudományos előképzettséggel és lankadatlan felfedező kedvvel látott neki a nagy munkának: az időgép elkészítésének.

Ernetti atya nem az egyetlen időkutató volt, hiszen időgépek megépítésének teóriáival manapság is foglalkoznak a fizikusok. A legelső időgépet 1935-ben publikálták egy skóciai természettudományos lapban. Csakhogy az elmúlt száz év időgépei valahogy mindig rejtélyes módon eltűntek. Hol az a laboratórium égett le, ahol tárolták, hol a terveket lovasították meg, hol a feltaláló rejtélyes halála vetett véget a több éves kutatómunkának. Ernetti atya esete attól is egyedülálló, hogy egészen jól dokumentált és bizonyított a kronovizorja. Itt jegyzem meg, hogy a szerzetes találmánya nem a klasszikus értelemben vett időmasina, sokkal inkább egy olyan múltvizsgáló berendezés, amely egy képernyőre vetíti ki a régmúlt eseményeit. Tehát az időutazó nem tér vissza a saját testében a múltba, mint például a Vissza a jövőbe című filmben, s nem kell szembenéznie megannyi időparadoxonnal – bár ellenmondásokat azért adódnak bőven –, hanem a múlt rezgéseit tapogatja le a szerkezet, s azokat vetíti ki holográfiaszerűen, azaz térhatású képként a szemlélő elé.

Mindezek fényében talán jobban tudjuk értékelni és értelmezni, hogy mit is jelentett, amikor kb. egy tucat tudóssal karöltve Ernetti atya 1972-re elkészítette az első működőképes kronovizorját. Ezt több fejlesztés követte, míg a fellelhető irodalom szerint 1986. október 18-án a közönség előtt be nem mutatta csodás találmányát Riva del Gardában. A média képviselőin kívül a szakembereket is ámulatba ejtették a kronovizor képességei. Így például az, amikor egy görög tragédia i.e. 169-as előadását láthatták és hallhatták viszont a képernyőn. Ezt még több hasonló fenomén követte. A közönséget lenyűgözte a látvány.

De hogyan is működött az időnéző? Nem könnyű beható ezoterikus ismeretek nélkül leírni egy ilyen szerkezet működési elvét. Mindazonáltal, úgy lehetne plasztikussá tenni, hogy a zenei frekvenciáknak, illetve bizonyos rezgéseknek szoros kapcsolata van a magasabb dimenziókkal, amit az okkultizmus és a szellemtudomány asztrálsíkként ismer. Ernetti világosan kifejtette, hogy berendezése abszolút tudományos elven alapszik, más kérdés, hogy számos spirituális képességekkel megáldott személy is lényegileg ugyanazt állítja adottságainak működéséről, mint ami Ernetti gépének alapötlete volt. Ez pedig úgy foglalható össze, hogy amit mi fizikai fényként látunk és hangként hallunk, az nem vész csak úgy el az éterben, nem válik semmivé, hanem mint rezgés átalakul és megőrződik az éterben. A kronovizor nem tesz mást, mint a maga antennáival kapcsolatba lép ezekkel az éterben található szubatomi energiahullámokkal, felerősíti azokat, majd elektromágneses hullámokká alakítja át azokat, végül az így keletkezett jelet egy tévékészülékre kapcsolva képként és hangként teszi számunkra érzékelhetővé. Végeredményben a kvantumfizika és a kvantummechanika vívmánya behatol a magasabb világokba, ahonnan információkat hoz át a mi érzékelhető síkunkra. (Az idő ott nem oszlik múltra és jövőre, hanem egyetlen dimenziót alkot.)

Ernetti atya azt állította, hogy nyomon követte Quintus Ennius mára már elveszett Thyestes tragédiája születését. Sőt egy amerikai könyv tartalmazza ennek a drámának az első latinról való fordítását is. Hisszük vagy sem, a tragédia múltból „visszahozott” részlete tökéletesen illeszkedik Ennius drámájába, mint ahogyan azt az amerikai kiadó szakértői elismerték, s amiként azt eddig nem sikerült megcáfolni!

Még zavarba ejtőbb tény, hogy Ernetti látta, amint Jézus Krisztust meghal a kereszten. Később a Messiás életébe is többször belepillantottak, de mivel nem tudták minden részletről eldönteni, hogy hiteles-e, ezért a 20. század egyik diktátorának, Benito Mussolininek a jól ismert életére irányították a kronovizort. Döbbenetes, de itt nem találtak eltérést az időnéző és a történelmi dokumentumok, illetve források között. A fasiszta Duce egy az egyben úgy jelent meg és oly módon tartotta meg beszédeit, amiként azt lejegyezték.

Ezek után lássuk a szkeptikus szakemberek véleményét a kronovizorral kapcsolatban!

Többen nehezményezték, hogy Ernetti kevés bizonyítékot szolgáltatott a gép hitelességével kapcsolatban. Egyesek odáig mentek, hogy nyíltan megkérdőjelezték a gépezet létezését. Ha objektívek vagyunk, akkor a fentiekkel összevetve sok mindent állíthatunk, de azért kicsit túlzásnak érzem a gép létének tagadását, különösen a ’86-os bemutatója után.

Újabb érv a kronovizor ellen, hogy Ernetti állítólag ellentmondásos beszámolókat közölt róla. Ez elképzelhető, de amíg a tudós szerzetes élt, addig érdekes módon tucatnyi fizikussal és híradástechnikai szakemberrel évtizedeken keresztül együtt tudott dolgozni a projekten anélkül, hogy összeférhetetlenség alakult volna ki közöttük. (Fermi egyik tanítványa is együtt dolgozott az atyával.) Gondolom, a Vatikán is mindig megnézi, mire költi a pénzét.

A Krisztust ábrázoló fotóról – merthogy ilyen is volt – az a hír járta, hogy egy közép-itáliai templomban található fafaragásról készült. Erről megint csak lehet vitatkozni, de a képernyőn élő egyenes adásban közvetített ókori előadások és történelmi események láttán, amelyek korhűsége egyebek mellett például a nyelvezete miatt nehezen megkérdőjelezhető, már próbára teszik a legelvetemültebb kételyt is – szerintem.

Mi szól Enretti kronovizorja mellett?

Mindenekelőtt az illető személyes erkölcsi feddhetetlensége. Miért kezdene el egy istenhívő szerzetes kontrollálatlanul hazudozni és felesleges mítoszokat gyártani? Sokkal valószínűbb, hogy a zenetudós-szerzetes igazat mondott – legalábbis a Vatikánt és a vele együtt dolgozó tudósokat anno olyannyira meggyőzte, hogy képes volt őket évtizedeken át inspirálni.

Már csak arra a kérdésre kellene logikus magyarázatot találnunk, hogy miért szűntették be a kronovizor további működését? Nos, amennyiben valóban készült ilyesfajta időgép, illetve időlátó, abban az esetben beláthatatlan következményei lehettek volna annak, ha egy ilyen eszköz illetéktelen személyek kezébe került volna. Talán Ernetti kissé megelőzte a korát, vagy a kor nem gyorsult fel Ernetti szellemiségének fordulatszámára.

Száraz György

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..