Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

„Legyőzi-e az Igaz a Gonoszt?”, „Mikor kerül sor a Jó győzelmére?”

Ilyen kérdéseket nem csak Zarathusztra tudott feltenni istenének, hanem sok vallásos és talán mondhatjuk, hogy erkölcsösen gondolkodó emberben is ugyanez felvetődik 2012 és a korszakváltás kapcsán. De vajon milyen jóslatot adott erre a perzsa vallás alapítója és az milyen kapcsolatba hozható velünk?

 

A világ nem fog magától átalakulni, s végképp nem fog azonnal azzá az isteni és romlatlan létté válni, amiről a szent írások beszélnek. Ugyanakkor minden vallás, így az ősi iráni vallás számára is világos volt, hogy ez a világ egyszer véget ér és remélhetőleg egy jobb világ születik.

A világok elmúlásának, újjászületésének és egymásutániságának a gondolata összekapcsol bennünket az ősi vallási kinyilatkoztatásokkal.

 

Zarathusztra eszkatológiájában (végső időkről szóló tanításaiban) szerepel az istenítélet, amelynek célja a gonoszok megbüntetése, s ami ettől is fontosabb üzenete: a világ megújítása. De fogalmazzunk precízen, nem a világ, hanem a lét újul meg. Méghozzá tűz által, egyfajta tisztító tűz által.

Ez akkoriban még csak egy prófécia volt és Jézus visszatéréséhez hasonlóan, avagy János próféta Jelenések könyvében lejegyzett szcenárióhoz hasonlóan nem lehetett tudni, hogy pontosan mikor és hogyan fog bekövetkezni.

 

Kicsiben a világ minden újévkor és születésnapkor megújul a számunkra. De vajon mikor van a világ „születésnapja”? Nem tudni, de talán egy égi naptár segíthetne ebben.

 

A másik lényeges kérdés az, hogy a zoroasztrizmusban a megújulás Ahura Mazda akaratából történik, vagyis Isten akaratából, aki nem feltétlenül igazodik a mi időszámításunkhoz, de akár meg is teheti, ha kívánja.

Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy az új létbe költözés előtt, sort kell keríteni a végítéletre: a gonoszoknak el kell nyerniük méltó büntetésüket, míg az igazaknak jutalom jár.

 

Elrugaszkodva egy kicsit a korabeli tudatszinttől, az iráni kinyilatkoztatásokban tetten érhetjük a kozmikus ciklusok ideológiáját, a periodikus újjászületés gondolatát és az isteni beavatkozás szükségszerűségét. Mindez a legfőbb Jó akaratából és szentséges ereje által történik.

 

Ez az átalakulás kicsiben, mikrokozmikus szinten folyamatosan zajlik az ember egyéni sorsában, hiszen a démoni entitások testet ölthetnek, vagy legalábbis szándékaik megnyilvánulhatnak az embereken keresztül. Ez egy állandó küzdelem: szellem és anyag, s egyáltalán az ellentétek között.

De Zarathusztra és mindenki, aki az igazi Úrban hisz, nincs magára hagyva e titáni küzdelemben, mert a Legfőbb Úr segítő szellemeken, „arkangyalain” keresztül segíti a jóra törekvő embereket.

Vegyük észre, hogy az angyaltan már i.e. 6. században jelen van Iránban!

 

Zarathusztra vallása nem egyszerűen a hiten alapszik, mint a későbbi, sokkal elvontabb kereszténység. Ebben az iráni ősvallásban központi szerep jut a tudásnak, amelyből a helyes és a helytelen gondolkodás megkülönböztetése vagy épp a bölcsesség is fakad.

A „tudás” nem egyszerűen kinyilatkoztatott információ, hanem a teremtő gondolkozásról szól. Ahogy a Teremtő a gondolatával világot alkot, akként teremti meg az ember is a teremtő gondolatai által a maga világát.

 

Újabb erénye ennek a vallási irányzatnak az, hogy nem csak egy mindenki számára hozzáférhető tudásról szól, amely a helyes élettől a végítéletig felöleli az ember teendőit, hanem van egy külön ezoterikus jellege is: megtalálható ugyanis benne egy bizonyos titkos tudás. E tudás csak és kizárólag a szellemi elit birtokában van. E titkos tudásra avatások által tehet szert az ember. A beavatások révén megtisztul és önmagán keresztül spiritualizálja a világot. De a megtisztulás és a lét javítása nem áll meg itt, ez a fajta iráni ezoterizmus kifejezetten a megvilágosodásról beszél, a tökéletes tisztaság állapotába kerülésről, vagyis az ember fokozatosan képes lesz megkülönböztetni a szellemi és a testi lényeget, miközben eléri a „maga-állapotot”. Erről az állapotról tudható, hogy egyenértékű a halhatatlanság állapotával. Részletesen a szent iratokban kerül kifejtésre.

 

Iránban kiemelten fontos vallási kérdés volt az idő tana. Ők az időt szentnek tartották és 12 000 éves ciklussal számoltak, melyet 3 000 éves kisebb periódusokra osztottak fel. Ha ugyanis nem lenne idő, akkor nem volna teremtés sem, s a Rossz legyőzése sem válna lehetségessé. Az idő így elveszíti körkörös természetét és lineárissá, egyúttal korlátozottá változik.

A mazdaizmus szerint, ami nem összekeverendő néhány később kialakult irányzattal, az első világkorszakban csak transzcendens teremtésről beszélhetünk, a másodikban jelenik meg az anyagi, de bűntelet lét, a harmadikban a jó és a rossz összekeveredik egymással a világban, és a negyedikben eluralkodik a rossz a Földön, de a Megváltás eredményeképpen mégis lesz megújhodás.

 

Ez a negyedik háromezer éves periódus Zarathusztra megszületésével vette kezdetét. Ebben a világkorszakban a „rossz” az egész emberiségre jellemző lesz, s csak akkor fog feloszlani, vagyis akkor jön el a vége, amikor a Megváltó személyesen fog megjelenni a Földön. Már csak az a kérdés vár megválaszolásra, hogy melyik megváltóra és hányadik eljövetelre gondolt.

Merthogy Zarathusztra megjósolta Jézus születését. (A Megváltó gyermekségének arab evangéliuma című apokrifban olvasható.) Ugyanakkor sem Ő, sem Jézus, sem pedig az ő nyomdokaiban járóknak egyelőre még nem tudták felszámolni a Gonoszt. Úgyhogy ez a pillanat még várat magára.

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..