Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Lehetséges, hogy lerombolják a Nagy Szfinxet Gízában?

Murgan Szálem al-Guhari egy, a spanyol hírügynökségnek adott interjújában kereken kijelentette, hogy Mohammed Murszinak, Egyiptom elnökének jogában áll megsemmisítenie az ókori ember alakú szobrok, így egyebek mellett a gízai fennsík pompázatos szoborkolosszusát, a világ egyik legnagyobb monolit-faragványát, a Szfinxet.

 

Ha azt mondjuk Szfinx, akkor sokaknak kapásból Egyiptom, a fáraók kora és gízai fennsíkon magasodó piramisok tövében békésen pihető gigantikus monolit szobor sejlik fel lelki szemei előtt. Ez a viszonylag ép állapotban fennmaradt szoborcsoda úgy látszik több évezredet is túlélt, dacolt széllel, homokkal, forróssággal, sőt a legújabb kutatások szerint nem kevés esővel is, ám most egy szélsőséges nézeteket valló, magas rangú személy ötletével kell szembenéznie, aki a saría előírásaira hivatkozik.

 

Konkrétan arról van szó, hogy al-Guhari felszólította a „muzulmánok vezetőjét”, hogy ha és amennyiben eleget kíván tenni a reá háruló felelősségnek, akkor minden bálványképet meg kell semmisítenie.

 

Természetesen nem mindenki osztja és képviseli Al-Guhari szélsőséges szalafista vezető álláspontját, amely lényege, hogy mindenképpen le kell rombolni a gízai Szfinxet, mivel az minden jel szerint embert ábrázol, legalábbis a fejét illetően.

Mohammed Murszi elnöknek valóban jogában állna az ember alakú ókori szobrok leromboltatása.

A szalafista vezér büszkén mesélte, hogy mily lelkesedéssel vett részt az afganisztáni Bámiján tartományban található ókori Buddha-szobrok szétzúzásában.

 

Al-Guharit a Mubarak-rezsim idején életfogytig tartó börtönre ítélték, mivel kezdeményezte a fáraószobrok megsemmisítését. Ő ennek hatására oldott kereket, konkrétan Afganisztánba menekült. Később, 2007-ben Pakisztánból utazott Szíriába, ahol a helyi hatóságok kiadták Egyiptomnak. Mubarak bukását követően helyezték szabadlábra és olybá tűnik, hogy nézetei egy jottányit sem változtak.

 

Tarthatunk-e attól, hogy Szfinxet ténylegesen lerombolják? Nos, véleményem szerint nem.

Vizsgáljuk meg az iszlám vallást. Az iszlám egy monoteista világvallás, amelynek hívei a muszlimok az első és egyetlen igaz vallásnak tekintik. A hitvallásuk szerint a világ keletkezése óta létezik és jelenleg a világ második legnagyobb vallása a maga megközelítőleg 1,5 milliárd hívőjével.

 

Az iszlám alapja Isten, vagyis Allah szavainak kinyilatkoztatása, amelyet Muhammad ibn Abdalláh ibn Abd al-Muttalib, azaz Mohamed próféta közvetített a 7. században. Ezt gyűjtötték össze pár évvel később a Koránban.

 

Az iszlám egy komplett rendszer. Elvei és gyakorlatai kiterjednek az élet minden területére: a szigorú értelemben vett valláson túl az erkölcstanra és a mindennapi életet szabályozó jogrendre. Ez utóbbit hívjuk saríának (vallásjog). A saría egy egyetemes, kötelező érvényű és abszolút engedelmességet követelő jogrend, amely nem csak az egyén jogait és kötelességeit szabályozza a társadalmon belül, hanem a saját lelkiismerethez, a valláshoz és Istenhez fűződő kapcsolatrendszert is megszabja, illetve előírja. Ez egy nyugati civilizációban nevelkedett ember számára nehezen érthető és dogmatikusnak tűnik, de a muzulmánok számára nem az.

 

A vallási, jogi, erkölcsi és általában az élet minden területét szabályozó saría (szó szerinti jelentése: út vagy vízhez vezető ösvény) a 13. században stabilizálódott, de ez nem jelentette azt, hogy ne lettek volna sajátságos értelmezési módjai.

Az egymás után jelentkező válságok és a hatalmi törekvések különféle teológiai-filozófiai iskolákat hívtak életre, amelyek az egyes vallásjogi kérdéseket a többiekétől eltérő módon kezdték értelmezni.

 

A saría-tudományok közé négy tudományág tartozik:

  • a Próféta hagyománya (hadísz)
  • a koránmagyarázat (tafszír)
  • a teológia (kalám)
  • jogtudomány (fikh)

 

A saría nem emberi alkotás az iszlám szerint, mint mondjuk a római jog, hanem lényege szerint az isteni kinyilatkoztatásban gyökerezik. Ennek ellenére sok muszlim ország a nyugati mintákat követi, emiatt elveti elveit a polgári törvénykönyve megalkotásakor. Itt említendő meg ellenpéldaként Szaúd-Arábia, ahol minden tekintetben az ország törvényének számít a saría. Ebből is látszik, hogy a különféle irányzatok és mozgalmak mennyire tágan tudják értelmezni a vallásjogot.

Az iszlám történeti fejlődése folyamán három határozott elkülöníthető áramlat jött létre, melyek bizonyos mértékben elismerik egymást, de szinte folyamatosan ideológiai harcban állnak egymással:

  • Szunnita (87–90%)
  • Síita (10-13%)
  • Háridzsita és egyéb irányzatok (1-3%)

 

Röviden a különbség közöttük abban áll, hogy míg a szunniták a leghűségesebbek a szunnához és hadíszhoz, vagyis Mohamednek és társainak a Koránban nem rögzített hagyományaihoz, addig a síiták, azaz „síat Ali” („Ali pártja”) az eredeti hagyományokat újabbakkal egészítették ki, miközben a szunniták egyes hagyományait nem tartják hitelesnek. Ez két markánsan elkülönülő irányzatot hívott életre: a síiták a Próféta családjának leszármazási vonalát tekintik vallásuk autentikus folyamatosságának, a szunniták pedig a „társak” döntéseire helyezik a hangsúlyt, illetve szerintük Mohamed sohasem jelölte ki utódját. (A síiták elutasítják az első három kalifa legitimitását, egyedül Ali (Mohamed unokatestvére és veje) és felesége, Fátima leszármazási vonalát ismerik el jogosnak. A síiták szerint ő volt az első imám, aki Isten kiválasztottjaként titkos ismeretek birtokában volt.)

A háridzsiták szerint a közösség vezetésére a legjámborabb és legistenfélőbb muszlim a legalkalmasabb. Amúgy pedig a Földön zajló hatalmi harcok nem befolyásolhatják Isten akaratát.

 

 

Ami pedig a bálványimádás kérdéskörét illeti, a Korán nem tiltja egyértelműen az élőlények ábrázolását. Ennek ellenére a legtöbb vallástudós tágan értelmezi a képábrázolás tilalmát, gyakorlatilag a képi megjelenítés akár minden formájára érvényesnek tartja.

A Korán szerint csak és kizárólag Isten képes életet teremteni, amiből következik a bálványok (értsd: képi) elutasítása mint vallási szükségszerűség alkalmazása. Ez azt jelenti, hogy sok muszlim teológus már magának az életnek a képi ábrázolását is bálványimádásnak tekinti. Ez a képtilalom az iszlám világban elterjedt. Az iszlám különösen tiltja az emberábrázolást – márpedig a Szfinxnek emberfeje van. Figyeljük meg, hogy az imaházak falait a Koránból vett idézetek, valamint növényi és egyéb díszítések ékesítik.

Innen nézve, az iszlám szemszögéből vizsgálva a problematikát, az eredeti hír hivatkozási alapja megalapozott. (A műemlékvédelem, a turisztikai-gazdasági szempontok, a nemzetközi nyomás és a vallási tolerancia található a mérleg másik serpenyőjében.)

 

E hír főszereplője, Murgan Szálem al-Guhari, szalafista vezér, akinek a szavát azért is érdemes figyelembe venni, mert a szalafizmus, az „ősi” iszlámot hirdető szunnita vallási mozgalom pártként beépült az egyiptomi politikába. A legutóbbi egyiptomi választásokon a szalafisták a parlamenti helyek 25 százalékát szerezték meg, ami a második helyre volt elég a győztes Muzulmán Testvériség mögött. Így a szalafista muszlimok szélsőséges nézetei könnyen követőkre találhatnak, így azok nem bagatellizálhatók el. Ennek ékes példája a saría sajátos értelmezésének nyomán felvetődő Szfinx-rombolás is.

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..