Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Lélekvándorlás

A halállal és a halál utáni létállapotokkal foglalkoznak a vallások és egyes tudományágak. Minden ember eljut életének egy adott pontján a legnagyobb kérdéshez: mi történik velem miután megboldogultam. Erre minden irányzat másképpen válaszol. De a múlandóság érzése által kiváltott emóciók bárhogy is befolyásoljanak minket, nem lehet mindenkinek igaza, nem lehet egyszerre az orvostannak, a kereszténységnek, a buddhizmusnak, a hinduizmusnak és az összes ezoterikus irányzatnak igaza. S akkor még nem beszéltünk az istentagadók és a materialista-szkeptikus emberi attitűdökről. Szóval a kérdés kínos és rengeteg aggályt vet fel, ámbátor nem mehetünk el mellette vállat rándítva, mert egyszer ránk kerül a sor és mi is majd elérkezünk aktuális földi pályafutásunk végső állomásához.

 

Létkérdések: születni és meghalni

 

Az emberi élet kétségtelenül két legnagyobb létkérdése: a születés és a halál. A születés azért, mert nehezen hihető, sőt naiv az a szellemiség, amely azt állítja, hogy pusztán biokémiai folyamatok komplexitásával és strukturális átalakulásokkal magyarázza az emberi élet születését. Kiváltképp gyermeteg gondolati színvonalra vall az az elképzelés, miszerint ex nihilo (semmiből) lehet értelmes, intelligens öntudatot előállítani, vagy, hogy egyszer csak hirtelen önmagától kel életre az anyag.

A halál pedig az egyik legnagyobb misztérium, mert bonyolult folyamatok tömkelegéből áll, de a mai kultúrában elsősorban azért, mert az ember fejlett idegrendszerével nem képes megbarátkozni, illetve megbirkózni a gondolattal, hogy léte gyertyalángként bármikor kihunyhat, s hogy létezésünk véges. Az érzelmekkel megáldott emberiség túlzottan nagy jelentőséget tulajdonít a halálnak, ami még önmagában nem lenne probléma, viszont földi pályafutásunk nagy részében ügyet sem vetünk rá, majd egyszer csak észbe kapunk és rémülettel, irtózással és páni rettegéssel gondolunk az elmúlás véglegesnek hitt lidércére.

De vajon minden véget érhet egyetlen pálcasuhintásra? Néhány év lenne csupán létezésünk értelme? Létezhet túlvilág? Van egy természetfeletti hatalom, ami irányít bennünket nem csak az életnek, hanem a halál utáni életnek nevezett időszakban is? S ha igen, mi történik velünk odaát? Mindenkivel ugyanaz, vagy más? Ki szabja ezt meg? Mi vár ránk, egyszerű halandókra, miután átléptük a halál kapuját?

 

Ecce homo – íme, az ember!

 

lélekvándorlás2Íme, az ember! – mutatott Pontius Pilátus a tövissel megkoronázott Jézusra, akinek nem sokkal később szembe kellett néznie a halállal. Kicsit ilyen az ember is, jóllehet tövisei, tüskéi, korbácsai és ruhája inkább a karmájából fonódik köré, mintsem valódi ágakból és szíjakból. De hasonlatosak vagyunk mi, emberek, Jézushoz, mert ránk is vár a nagy megpróbáltatás és megmérettetés: a halál torka.

Holisztikus és spirituális nézetem szerint az ember egy csodálatos hármasságból áll: testből, szellemből és lélekből. A test önmagában csupán egy eszköz, lényegében az anyagi világ ajándéka, melyre azért van szükségünk, hogy a fizikai világot érzékelni tudjuk: tapintással, szaglással, hallással, látással és ízleléssel. A testünkön keresztül tudunk érzéki-fizikai tapasztalatokat szerezni. Testünk tehát egy hasznos teher, ami a fizikai létmódunkhoz elengedhetetlen és amellyel foglalkoznunk kell, ha sokáig szeretnénk ebben a világban időzni. A testünket folyamatosan karban kell tartanunk, mert különben megbetegszik és tönkre megy. A testünket óvnunk és védelmeznünk szükséges, hiszen a világ elemi erői és a szociális környezetünk nem mindig veszi kellőképpen figyelembe szükségleteit és igényeit, de hála Istennek, van egy önmagára figyelő énünk, amely igyekszik gondoskodni testi szükségleteink kielégítéséről.

A test azonban önmagában annyira bonyolult, hogy szinte nulla a valószínűsége, hogy a periódusos rendszerből megismert néhány elemből csak úgy összerakódjon. Tulajdonképpen a spirituális szempontból nézett világban a testet magasabb rendű összetevők alkotják, illetve építik fel. E magasabb összetevőinket – mert hogy minden ember kivétel nélkül rendelkezik velük – isteni részeknek is nevezhetjük. Eme isteni komponenseink a szellem és a lélek.

 

lélekvándorlás3Az emberi szellem nem csupán a fejünkben székelő gondolkodni képes tudatot jelenti, hanem attól lényegesen többet. Az emberi szellem egy olyan tudatforma, mely képes a magasabb dimenziókban, vagyis a fizikai érzékszerveken túli világokban szabadon mozogni és érzékelni az ott zajló folyamatokat. A szellemünk egy csodálatos találmány, mert önmagát érzékeli, de nem csupán a földi létben, hanem a túlvilágon is. Túlvilágnak vagy másvilágnak a nem földi világokat nevezem. Ugyanúgy használhatnám a szellemi világ kifejezést is, mert az anyagin túl, illetve a fizikai világban rejtetten mindig is jelen van az isteni szellem. Természetesen más és más formában nyilvánul meg az isteni lény a világban: teremtményeken és élettereken keresztül. Ezzel tehát csak arra utalok, hogy amennyiben elfogadjuk, hogy egy szuperintelligens létforma részei vagyunk, akkor abba beletartozik minden tokkal vonóval. Isten vagy Teremtő, aki végtelenül sokféleképpen nyilvánul meg. Ő alkotja a világokat: túlvilágot és evilágot egyaránt, plusz a teremtményeket: növényeket, állatokat, embereket azok minden alacsonyabb rendű és magasabb rendű összetevőivel. Ekképpen az emberi szellem egy nem anyagi része az embernek, amely modern kifejezéssel élve a szoftver, ami egyfajta programként fut bennünk.

A szellemünknek sokféle megközelítése létezik. Az emberi szellemről van szó, amikor egóról, én-tudatról, személyiségről, tudatalattiról, árnyékról, tudatról vagy tudatosságról beszélünk. A tudatunk fénye, a megvilágosodás, a gondolkodás egyes funkciói, az emlékezet, vagy épp a feledékenység, a jellemünk és a magatartásunk mind-mind ennek a szellemnek nevezett isteni részünkön múlik. Ez lehet fejlett és fejletlen, e szerint lehetünk buták és okosok, érzékenyek és érzéketlenek, szóval az érzékelés és a viselkedés, a felfogásunk és a gondolkodásmódunk egy jelentős részét a szellemünknek tulajdoníthatjuk.

 

Alélekvándorlás4z ember azonban még egy magasabb rendű összetevőt tudhat magáénak. Ez pedig a lélek. A lélek olyan, mint egy csodálatos tudat bennünk, amelyik nagyon-nagyon összetett. A lélek szintén egy isteni tudatforma a szellemhez hasonlatosan, csak más a szerepe és a feladata. A lelkünk tárolja magában a valódi isteni lényeget. A lelkünk alkotja a valódi individuumunkat. Tehát személyiségünk mögött ő az igazi egyéniség, ami az egyediségünket, a páratlan mivoltunkat adja. De a lélek tárolja magában azokat a képességeket és adottságokat, hajlamokat, amelyek előző életeinkből magunkkal hoztunk erre az életre. A lélek tehát az ösztönösségünket, a rejtett tehetségünket is tárolja, amelyért nem kell külön megdolgoznunk, vagy amit nem kell külön megtanulnunk. A lélek adja a békét, a nyugalmat, a bölcsességet, az igazi tudást és a szeretetet. A lélek örökké tudatos az emberben, de rezgései olyan finomak, annyira magasak, hogy nem mindig érzékeljük, mert a hétköznapi tudatunk erre sokszor nem képes. A lélek tárolja magában a karmánkat is, azt a fajtát, amit a leszületésünk, illetve a testet öltésünk során vállalt életfeladatként szeretnénk megvalósítani. Tehát a lélek határozza meg a célokat és tartalmazza a célok megvalósításához szükséges eszközöket. A lélek tehát a hardvere az emberi lénynek.

 

Lélekvándorlás

 

lélekvándorlás5Az ember hármasságból áll: testből, lélekből és szellemből. A test múlandó, a lélek és a szellem azonban nem az. A lélek halhatatlan és a szellem is elvileg az. Ahhoz, hogy ezt a kérdést tökéletesen megértsük be kell vezetnünk még egy fogalmat, ami rendet teremt az ember fejében és egy csapásra megvilágítja a lélekvándorlás problematikáját. Ez pedig a Felső Lélek vagy Tethán fogalma. A Tethán a valódi, a legtisztábban, a tökéletesen isteni forrása az embernek. Ezt is léleknek hívhatjuk, de nagybetűvel kell írni, mivel ebben foglaltatik minden, amik mi vagyunk. Tudniillik, a Tethán (más néven Önvaló, Felső Én, Felső Lélek) az, amit a Jóisten teremtett.

A Tethánból válik ki a lélek és a szellem is. A Tethán hozza létre, pontosabban választja ki magából a lelket és a szellemet is. A lelket azért, hogy tapasztalatokat gyűjtsön minden egyes életében a Földön vagy akár bármely másik bolygón. A szellemet azért, hogy legyen intellektusa, én-tudata, érzékelése, mivel a lélek önmagában nem lenne képes a fizikai világban megnyilvánulni. Miért nem? Mert a lélek rezgései adják az egyediséget, ha ez megváltozna, megszűnne a különlegessége, viszont a szellem egyfajta hídként képes összekötni a finom lelkünket a durva testünkkel. Így a lélek lélek maradhat, a test pedig test. A szellem pedig aszerint, hogy mennyire fejlett egy csatorna, egyfajta összekötő tudatosság a lélek és a test között.

 

Ezek után érthetővé válik, hogy tulajdonképpen a lélekvándorlás egyben szellemvándorlás is. Mert az embernek nem csak egy élete van, azaz egyetlen földi élet a születéstől a halálig, hanem sok. Minden alkalommal új fizikai testet kap, de a szellem és a lélek örök benne, mert mindkettő halhatatlan. Így mind a szellem, mind a lélek vándorol egyik testből a másikba, persze szigorú szabályoknak és törvényszerűségeknek eleget téve. Hiszen ha nem lenne rend a létnek a mi szempontunkból megnyilvánult és meg nem nyilvánult térfelei között, a dimenziók és a világok között, akkor óriási káosz alakulna ki. De, hála Istennek, rend van, s erről nagyon sok lény: angyalok, arkangyalok, mesterek és számos más furcsa nevű szellemi vezető gondoskodik minden pillanatban.

 

Túlvilág

 

lélekvándorlás6Amikor a biológiai halál beáll, a szellem és lélek eloldódik a fizikai testtől és a számára kijelölt helyre tér meg. A fizikai test feloszlik, illetve szétbomlik, tulajdonképpen visszaadja kölcsön kapott elemeket az anyaföldnek. A szellem nem tér vissza a Tethánba, hanem a következő testet öltésig a szellemvilágban egy úgynevezett szellemi kasztban foglal helyet. Itt dolgozza fel mindazt a tapasztalatot és információt, amit az „élete” során megszerzett. Ez lehet szenvedéssel teli állapot – pokol –, ugyanakkor lehet idilli stádium is – mennyország. A vallások a legkülönfélébb módokon írják le, én csak a legismertebbeket említem.

A túlvilág, vagyis a Hádész, nem egyetlen világ, hanem sok-sok dimenzió alkotja. Nem léphet be mindenki bárhová, ahová kedve szottyan. A szellem fejlettsége – erkölcsisége és tisztasága – szerint hét kaszt valamelyikébe kerül és ott egzisztál (létezik), továbbfejlődik és várakozik. Tehát nem tétlen, hanem készül a következő testet öltésre.

A lélekkel más a helyzet. A lélek röviddel a halál, a nagy átlépés után visszatér a Tethánjába és beleolvad. Tehát a lélek visszatér és mindazt a tapasztalatot, amit a fizikai világban szerzett, átadja az isteni Énjének. Ez a lélek többet már nem fog testbe költözni, vagyis megszületni, mert ő elvégezte a feladatát. Helyette majd egy új lélek vagy lélekszikra fog kiválni a Tethánból az új test felöltése céljából. Azért van új lélekszikrára szükség, mert a Tethán új sorsot, új karmát és más típusú megtapasztalásokat akar begyűjteni. Tehát új, ismét csak egyedi módon „gyúrja” össze magából az aktuális életfeladatok elvégzéséhez és vágyott tapasztalatok megszerzéséhez legjobban illő hardverét, vagyis lelkét.

 

A szoftver a régi, de a hardver már új. Így igazságos! Új esélyeket és lehetőségeket kap a Tethán a lélek által, de a régi dolgok sincsenek teljesen elfelejtve. Így a fejlődés csodálatosan változatos és rengeteg szerepben próbálhatják ki magukat a Tethánok. Merthogy minden embernek egyedi isteni Énje, Tethánja van.

 

lélekvándorlás7Mi vándorol akkor? A szellem is és a lélek is utazik, barangol, költözik és vándorol. Ezt nem könnyű elmagyarázni egy mai, haláltusájától és kínoktól rettegő embernek, különösen akkor, ha az illető kizárólag a testével azonosítja önmagát. De ezért nagyon szép a filozófia, mert aki kíváncsi az igazságra, az szenvedéssel ugyan, de elérheti és megértheti.

 

Tisztában vagyok azzal, hogy nagyon sok fogalomzavar és általában kuszaság van az emberek fejében a „szellem”, a „lélek” és ha hallottak egyáltalán róla, akkor a „Tethán”-nal kapcsolatban. Sokan vérre mennének csak azért, hogy bebizonyítsák a saját igazukat. Egyes irányzatok tagadják egyik-másik magasabb rendű alkotóelemünk létezését, de ez a tagadás nem bizonyítható, mint ahogy az én állításaim is egy bizonyos rendszerre alapozódnak és anyagi tudatú emberek számára nem nyújthatnak százszázalékos bizonyosságot. Mindazonáltal, ha valaki veszi a fáradtságot és megfelelteti a szellemtudományok egyes irányzatainak, a vallások eredeti (feltéve, hogy hitelesek) iratainak és majdan a saját tapasztalatainak lényegét, akkor döbbenten fogja tapasztalni, hogy nem mondanak ellent, sőt egymást igazolják és kiegészítik az információk. Így állhat össze az életről, a túlvilágról és a lélekvándorlásról szóló egyéni életfilozófia mindenkiben. Csak remélni merem, hogy ebben valamicskét segíteni tudtam a kedves Olvasónak.

 

Boldog napot!

 

Száraz György

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..