Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Levetni a múlt terheit: a rossz emlékektől a boldogságig

Minden álom, s minden vágy pillanat, de amint bekövetkezett, már csupán egy emlék a számunkra. Ezek az emlékek, a múltunk, szépen lassan beleépülnek az életünkbe, gondolatainkba, elképzeléseinkbe és jövőbeli álmainkba, vágyainkba. Hétköznapjainkat élve becsusszanhatnak negatív ingerek, traumák, igazi rossz emlékek is. Életünk, kapcsolataink, terveink érdekében nem árt néha megújulnunk, hogy terheinket ne örökítsük át fényes jövőnkbe.

 

 

Számos filozófia kínál megoldást arra, hogy mit tegyünk annak érdekében, hogy ne kelljen együtt élnünk azzal, ami gátol bennünket.

 

Az első lépés: a felismerés, hiszen amit felismerünk attól meg is szabadulhatunk. A rossz emlék igyekszik úrrá lenni akaratunkon. Napjainkban sok ember nézi tehetetlenül, ahogyan szinte nélküle alakulnak élete eseményei. Miért? Mert ők „tanulva” a régmúlt eseményeiből, inkább kerülik az arra emlékeztető szituációkat.

 

Második lépés: megérteni, hogy a jelenünk csupa múltból áll, pillanatnyi döntéseink pedig jövőnk alakulását készítik elő! Némi bátorsággal tehát, megmentőivé válhatunk jövőnknek! Emléksúlyok gyermekkorban is képződhetnek, melyek először csak kellemetlen külső hatások az életünkben, később már negatív beidegződéssé kovácsolódnak. A gyermekek első éveinek fontos szerepük van. Sokaknak kellett úgy felnőniük, hogy szüleik nem magyarázták meg nekik olykor ideges, türelmetlen viselkedésük okát. Később ez negatív hiedelmekhez, benyomásokhoz lehet jó táptalaj. E korai események bizony meghatározzák, hogy felnőttként mit fogadunk el, és mit nem a környezetünktől. Túlzottan megadóvá válhatunk, mert mindig azt fürkésszük, mi az, ami összeköt azzal, ami „nagyobb” nálunk. Ez a felfogás sosem felnőttkorban alakul ki!

 

Harmadik lépés: foglalkozzunk a lelki önkifejezéssel, engedjük el a régi rosszat, hogy lehessen helye az újnak! Tipikus annak a viselkedése, akinek gondot okoz az önkifejezés, mert ő az érzéseit mindig intellektuálisan akarja megmagyarázni… Aki a végtelenségig elfojt, magában tart dolgokat, annak az élet „harc”, valószínűtlenül racionális és nem mer álmodni sem. Párkapcsolatában, ha érzelmekre kerül a sor, reakciói zavarossá és kuszává válnak.

 

Negyedik lépés: önálló céljaink felállítása. Szintén lehet lelki teher eredménye a túlzott türelmesség vagy alkalmazkodás is. Aki mindig mások bíztatásától vagy céljaitól függ, az nem meri magát megélni. Vélhetően szabadidejében lelkes szappanopera-rajongó és minden olyan hírt bőszen fogyaszt, ami mások életébe enged betekintést. Ez a tábor, egész életében csak keresi a receptet a saját boldogulásához, valódi lényét pontosan az a sok minden nyomja el, amihez igazodni próbál. A boldogtalanság jelzés, mely gyakran egy nem kívánt függőség eredményeként tör ránk, jelezve, hogy nem saját belső iránymutatásunk szerint élünk! Úgy orvosolható, ha nyíltan felvállaljuk, hogy a régi szerepminták, melyekbe beleragadtunk, már nem működnek és belekezdünk saját magunk megtalálásába.

 

Az ötödik lépés: szándékunk megvalósítása – de mondhatjuk egyszerűbben is: önállóság! Akit a széltől is óvtak, „majomszeretettel” babusgattak gyerekkorában, az szenvedhet az önállóság hiányában. Meg kell értenünk, hogy céljainkat nem érheti el más helyettünk! Önálló célokat kitűzni pedig nem kis dolog, de az még nem elegendő a boldogsághoz. Sokan ezt úgy próbáljuk pótolni, hogy olyan emberbe szeretünk bele, akiben megvan az a valami, ami belőlünk hiányzik. Ez estben tudat alatt arra számítunk, hogy majd a párunkon keresztül megélhetjük a hiányzó dolgot. Az ilyen románc valójában egy szimbiotikus kapcsolat: nem más, mint önbecsapás. Az efféle önmegélési probléma is általában a gyermekkorban kezdődik, melyet a túlzott szigor, vagy éppen annak teljes hiánya okoz. Felnőtt korban aztán úgy érezzük, hogy nincsenek jó és eredeti ötleteink, nem vagyunk képesek egyedül megoldani a gondjainkat, és egyébként is elégedetlenek vagyunk magunkkal. Korunkban már nem jut annyi idő a gyereknevelésre, ezért sok ember küszködik ilyen problémákkal. E lépéseket megélve azonban, feloldhatjuk a múlt terheit és megtalálhatjuk saját életünkben is a motiváltság szikráját.

Lelkében mindenki ott hordozza az igazi önvalóját, s önmaga megteremtéséhez az ősi lendületet!

 

Horváth Zoltán

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..