Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Magunk gyártotta fájdalom? – Az élet körforgása

Ne akarj hatni a nem kívánt gondolatokra, és ne hagyd, hogy azok hassanak rád! Ismét beköszöntött az ősz, a fákról a levelek gyenge neszt csapva hullnak. Az ősz emlékeztet, ilyenkor az elmúlás érzése szélvészként rohan végig a lelkeken. Nem helyes, ha a veszteség gondolata irányít, az egó szorongása és pánikja rossz irányba sodorja a lelket. Meg kell tanulnunk, hogy nem ragaszkodhatunk görcsösen, s meg kell tanulnunk együtt érezni.

 

 

A szabadkőművesség összegyűjtött tudása is arról árulkodik, hogy az egyik sík magába foglalja a másikat, melyek ekképpen egymás nélkül nem is léteznének! Élni annyi, mint ellenállni az elkerülhetetlennek, az elmúlás pedig annyit jelent, hogy lemond a lélek az ellenállásról, amely a testet életben tartja. Ez az egyetemes mozgatóelv része, mondják. Persze azt mi döntjük el, hogy mit fogadunk el, és mit nem. Nagyon sok tanítás, vallási állásfoglalás és meditáció üzeni, hogy meg kell tanulni feloldani a keserűséget, kezelni kell a szomorúságot. Az tény, hogy sok olyan betegség van, melyek fő okai a fel nem dolgozott érzések.

 

A maradandóság, a tartósság az ember óhaja. Ha egy parkban sétálva, az ősz színeiben gyönyörködünk, miközben lépteinket az avar zaja kíséri, eme elénk táruló szépség is az elmúlást idézi. Az élet elfogadja e váltakozást, mert minden vég egy új kezdet! A természet számára e tarka pompa nem a szomorúság színe, csupán a múlandóság körforgását jelképezi. Aki már tapasztalta az egyedüllét fagyott mélységének szörnyű létét, annak az elmúlás gondolatát az arcán legördülő dermedt könnyek kísérik. Számára feladat egy ilyen veszteséget feldolgozni, és talpra állni. Egy ilyen veszteség után már semmi sem ugyanaz! Ahányszor csak belegondol az ember, feltör az a furcsa, üres fájdalom és szinte akadály nélkül végig söpör a tudatában. Az ilyen „űr” kezelésében sokat segíthet a hit, mindenkinek a magáé. Magam, hiszek abban, hogy ilyenkor csupán a határait veszíti el a lélek. Nekem elég fiatalon feladta az élet a leckét: leroskadok-e a bánat terhei alatt, vagy sem?

 

 

Ha megfigyeljük a természetet, az sok mindenre választ ad. Feltámad a szél, söpri ide- oda az ősz tarka leveleit, néhány közülük mindig szárnyra kap, s látni, ahogy az égbe emelkedik. Az öreg fa is elengedi a levelét, hogy az őszi szél elvihesse a levirradt életet. Szinte minden filozófia az élet körforgásából indul ki.

 

A Zen azt mondja, az élet csupán egy megállíthatatlan folyamat, melyben élve az ember úgy gondolkodik, hogy fiatalon még tétovázik, öregen már rohan. Ahogyan idősödik az ember, egyre közelebbinek látja a halál leereszkedő függönyét, és egyre inkább igyekszik befejezni azokat a dolgokat, melyekbe belekezdett. E tanítás lényege, hogy az ember megfelelő állapotba kerüljön, hogy amikor elérkezik halálának órája, szabad szívvel és letisztult elmével hagyhassa hátra a testét. A Zen tanítások szerint van maga a születés állapota és a halál állapota, és van egy korlátos köztes időszak. Ilyen egyszerű! A köztes időszakban pedig a tapasztalatokat mi magunk alakítjuk!

(folyt. köv.)

 

Horváth Zoltán

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..