Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Maja kódrendszer és írás

A maja nyelv és kommunikáció óriási rejtély, amelyet még nem teljesen sikerült megfejteni, desifrírozni. A maja írásjelek és szimbólumok kódjai és kombináció, valamint belső rejtett logikájuk megfejthetetlenek spirituális ismeretek nélkül. Az egyes jeleket beazonosítani, mai szavaknak és fogalmaknak megfeleltetni roppant nagy kihívás.

majakódrendszer8 

A maja nyelv nagy talánya

 

Mindenekelőtt a rejtjelezés kódját kell megismerni. Ebben nem árt, ha az égiek is velünk vannak és súgnak, vagy legalább az orrunk elé tolnak egy-két bilingvis szöveget. Magyarul kétnyelvű szöveget. Hadd emlékeztessem a kedves Olvasót arra, hogy az egyiptomi hieroglifikus írást 1822-ben Champollion a Rosette-i kő alapján dekódolta. Úgy, hogy a rejtjelkulcsot Ptolemaiosz és Kleopátra nevei adták, melyeket óegyiptomi nyelven és görögül is látott és be tudott azonosítani. Így kerülhettek volna közelebb a maják kódrendszerének megfejtéséhez is. Köveken, lapokon, táblákon és falakon található kétnyelvű szövegekből következtethettek volna az ismeretlen jelek jelentésére.

 

Bilingvis emlékek híján marad a józan ész, vagyis az írás rendszerének minden energiát felemésztő megfejtése, kisilabizálása. Nyilvánvalóan az mindjárt látszott, hogy a jelek nem állnak önállóan, hanem csoportokat alkotnak, néha csomókban állnak, néha meg láncot formálnak. Ezek után érdemes elővenni a fennmaradt eredeti maja írásokat tartalmazó gyűjteményeket, a kódexeket, s már indulhat is a keresés.

A maja kódrendszer megfejtését az is bonyolítja, hogy piktográfiákról van szó. Vagyis nem írással van dolgunk, hanem szimbólumokkal. Innentől kezdve, ha nem ismerjük az idevonatkozó szóképeket, akkor lehetetlen kibogozni a megfejtést. Egy írásjel vonatkozhat egy hangra, egy szógyökre, egy szóra – ez eddig még oké is volna, de ha szimbolikus a jelentése, akkor olyan, mintha sötét kútba nézne a nyelvész.

 

A jelek összetéveszthetősége megint csak újabb nehézségeket támaszt. Egy latin betűt másként ejt ki egy magyar, egy angol és egy francia. Például az „e” betűt. Akkor még nem beszéltünk a cirill ábécé sajátosságairól. Azután ott vannak a kínai piktogramok, vagy a máig megfejtésre váró húsvét-szigeteki piktografikus jelek. A variációk száma végtelen!

 

Jurij Knorozov fantasztikus logikát követve fedezte fel a maja írásrendszer kvintesszenciáját, azaz lényegét. Sorra kizárta a számba vehető variációkat. Először kizárta a piktogrammákat, vagyis a képírást, ahol nem a beszéd hangját adják vissza a jelek, hanem általános fogalmakat jelölnek. A képírásban minden 100 jel közül 75 új függetlenül, hogy egy szöveg melyik részét vizsgáljuk. Márpedig a maja írásban 300 jel fordul elő, ami a képírásban kb. 400 jel terjedelmű szöveget adna. Ahhoz, hogy a három ismert maja kódexet piktogrammákkal töltsünk fel, több ezer, ha nem több tízezer jelre lenne szükségünk, holott csak 300 jelünk van.

A második elméleti feltételezés szerint a maja jelek csak hangokat jelölnek. Azonban a hangok a világ egyik nyelvében sem haladják meg a 80-at. Tehát ez sem összeegyeztethető a 300 meglévő jellel, amelyek tehát nem jelölhetnek csak hangokat.

A harmadik hipotézis szerint a jelek egy-egy szótagot jelölnek. A szótagos írásrendszerek 70-80 jellel dolgoznak. Ilyen a japán katakana, az indiai devanagari vagy a régi ciprusi írás, de ezekben sem múlják felül a szótagok a 150-et.

Maradt a morfémás írás, amelyben minden jel egy-egy szógyöknek, segédszócskának, avagy ragnak felel meg. Igen ám, de az ilyen típusú írásmódhoz 1000-1500 morfémára lenne szükség, holott a majáknak csak 300 jelük van.

Ha pedig a maják jelei szavakat, szóösszetételeket, netalán mondatokat jelölnének, akkor 3000-30 000 különféle jelre lenne szükségünk a három ismert kézirathoz.

Így jutott Knorozov arra a következtetésre, hogy akkor a maja írás vegyes, illetve kevert. A jelek egyaránt tartalmaznak hangokat, szótagokat és morfémákat.

A maja jelrendszer (kódrendszer) hasonlít a sumér és az ősi egyiptomi hieroglifikus írásrendszerhez, amelyet a Távol-Keleten a mai napig használnak. Ebben az esetben a besorolást megerősíti, hogy a nyelv mutatói megegyeznek a maja számrendszer mutatóival.

 

A maják számrendszere

 

A maja számok jeleinek kiókumlálása azért volt lényegesen egyszerűbb a kutatók számára, mert tökéletes logikával és egyszerűséggel rendelkezik. De ne tévesszen meg bennünket az „egyszerűség” fogalma. Amikor Európában még a lakosság 95%-a írástudatlan és számolni képtelen volt, akkor a maják már a mindennapi életükben használták a zéró fogalmát és óriási számokkal operáltak. A maják tizenkét jegyű logaritmusokkal számoltak.

A maják a húszas számrendszert használták. Miért? Talán azért, mert az embert vették alapul. A számolási alapegységet az ujjak száma adta: a lábujjak és a kéz ujjainak összege. A húsznapos hónapot jelentő „vinal”, a húsz és az ember szavak etimológiailag összekapcsolódnak. Ez talán nem véletlen.

 

Az indiai eredetű, valójában az V. században született számrendszert használjuk ma Európa szerte. Vízszintesen, sorba, helyérték szerint írjuk egymás mellé a számjegyeket. Majdnem ugyanerre voltak képesek a maják 1000 évvel korábban azzal a különbséggel, hogy ők lentről fölfelé írták helyérték szerint, polcrendszerszerűen a számokat. Az alsóbb polchoz képest a felette álló helyértéke 20-szor nagyobb volt. (Nálunk 10-es helyértékkel kell számolni, mert a tízes számrendszerben gondolkodunk.)

 

A számjegyeket pontok és vonások jelölték. A pontok a nagyságrend egységeit, a vonás pedig az ötösöket jelölte. A 20-as számot nem tekintették önálló számjegynek, hanem kétjegyű számnak. A huszadik számjegy a nulla volt, amelyet egy kagylóhéj szimbolizált. A számok stílszerű logikáját csak a 360-as szám töri meg, ugyanis ez a szám a harmadik nagyságrend kezdőszáma. Ennek a helye már a harmadik polcon van. Magyarul a harmadik nagyságrend kezdőszáma nem a második rend kezdőszámának hússzorosa, hanem csak a tizennyolcszorosa. Miért? Az ok zseniálisan egyszerű és nagyszerű.

A maja papok a harmadik nagyságrend kezdőszámát közelítették az év napjainak a számához. Emlékeztetőül tizennyolc húsznapos hónapjuk volt, ami egyenlő 360-nal. Mitől zseniális ez a megoldás? Attól, hogy bár felemelkedtek az elvont matematikai gondolkodás szintjére az ősi maják, képesek voltak annyira gyakorlatiasak maradni, hogy a napi szükségszerűségeknek engedve hozzáidomították a számrendszerüket a gyakorlati életükhöz.

 

Kuriózumként megjegyzem, hogy a negyedik és minden további nagyságrendben visszaáll a 20-szoros elv. A negyedik nagyságrend kezdőszáma 360×20, vagyis 7200, ötödiké 7200×20, azaz 144 000 és így tovább. Ezek után kérdezhetnénk, hogy miért volt szükség nagy számokra a majáknak? Nos, ne becsüljük le őket! Például a maják megállapították a maja időszámítás kezdeti dátumát, ami i.e. 5 041 738.év!

 

Boldog napot!

Száraz György

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..