Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Mária Magdaléna, a szent nőiség és a gnoszticizmus

Már kiderítették, hogy Jézusnak voltak női tanítványai. Vajon miért hanyagoljuk el ezt a körülményt? Miért érezhetően hím-soviniszta a négy kanonizált evangélium? Lehetett-e a szeretett tanítvány Mária Magdolna? Simon Péter helyett Magdolna volna a Megváltó jogos örököse? Mit árul el a nőiségről a kánon és mit az apokrif irodalom?

 

 

A gnosztikusokról és a gnoszticizmusról már több ízben írtam, amely visszakereshető az írásaimból, úgyhogy róluk most csak röviden értekeznék.

A gnosztikusok szerint Isten egy olyan anyagi korlátoktól mentes Fénylény, akinek az „országa” minden emberben jelen van. Azonban, ehhez az „országhoz”, jobban mondva állapothoz vezető út roppant nehéz és nem nélkülözi a spiritualitást és a tudati fejlődést. Aki el szeretné érni azt a belső tudást (gnózist), amely lehetővé teszi számára az isteni állapot elnyerését, annak nem kell az egyházhoz tartoznia, mert ez az út alanyi jogon jár mindenkinek, Róma, a Vatikán vagy bármely más egyházi közvetítő nélkül is. Tehát a gnosztikusok tulajdonképpen „függetlenek” voltak a hagyományos értelemben vett, elvilágiasodott vallási irányzatokhoz képest.

 

Eklatáns példa erre az a kathar mozgalom, amely vallotta, hogy Jézus és Magdaléna szeretők voltak, de nem törvényes házasok! Úgy vélem, ennyiből ki lehet találni, hogy az inkvizíciót részben az ilyen katharfélék miatt hívták életre a sötét lelkületűek. Amúgy a megfélemlítésnek és az elrettentésnek az eszközeiben dúskáltak a korabeli egyháziak, akik a hit monopóliumát bitorolták.

 

Újabb probléma volt a gnosztikusokkal kapcsolatban, hogy a tisztánlátásért és a tisztánérzésért az életüket is hajlandóak voltak feláldozni, mint azt láthatjuk is a történelemből.

Jézus élete minden tekintetben követendő volt a számukra, nem csupán egy példa, amire olykor-olykor emlékeztet egy lelkész. Ők különválasztották és szembeállították egymással a testi és a szellemi világot. Nem ismerték el, hogy a Megváltó ugyanolyan hústestet öltött magára, mint a többi ember, merthogy tiszta szellemnek képzelték, akit nem ugyanolyan módon érint a halál, mint őket. Az emberi létről azt vallották, hogy a hústest nem képes feltámadni. Ezzel megint csak egyértelműen szembe mentek az egyházzal, annak szentáldozati és temetési céljaival, valamint ama ígéretével, miszerint a végítélet után a hívők feltámadnak az anyagi testükben.

További adalék, hogy a gnosztikusok az anyagi test feltámadásának az értelmetlenségét oly módon is alátámasztották, hogy hittek a reinkarnációban és az abból való tisztulás általi megszabadulásban.

A kép teljességéért pedig szintén lényeges tudnunk, hogy az Ószövetséget a Sátán művének tartották és olyan félrevezetésnek, amely alapján az egyháziak annak istenségét szándékosan összemossák azzal az Atyával, akiről Jézus beszélt, tanított és bizonyságot tett.

 

Ami a szexualitást illeti, a részben gnosztikusnak mondható katharokat gyakran illették a szodómia vádjával a katolikusok. De a tények talaján állva, tudjuk, hogy természetesen ez visszafelé is igaz volt. Tény, hogy nem kívánatos volt a katharok számára az utódnemzés. Ugyanakkor ez a gnosztikus szekta is példázza az egyik legfontosabb nemekkel kapcsolatos gnosztikus hozzáállást: a férfiak és a nők közötti egyenlőséget.

Amíg a nők státuszát a katolikus egyház degradálta, addig a gnosztikusoknál ugyanolyan jogok illették meg őket, mint a férfiakat. Így fordulhatott elő, hogy Mária Magdaléna az apostolok felett állt lelki fejlettségben a gnosztikus iratok szerint. A Pál nyomdokain lépdelő kereszténység a következőket tanítja:

 

„A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben.

Mert Ádám teremtetett elsőnek, azután Éva.

És Ádám nem csalattatott meg, hanem az asszony megcsalattatván, bűnbe esett”

(1 Tim. 2:12-14)

 

A fentieket igazolják vissza az következő bibliai sorok:

„A ti asszonyaitok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincsen megengedve nékik, hogy szóljanak; hanem engedelmesek legyenek, a mint a törvény is mondja.” (1 Kor. 14,34.)

„Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad.” (1 Móz. 3,16.)

„És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett vala az emberből, asszonynyá, és vivé az emberhez.” (1 Móz. 2,22.)

„A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?

És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;             

De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.

És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;       

Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.            

És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.”

(1 Móz.3,1-6.)

 

„Mert a férfiúnak nem kell befednie az ő fejét, mivel ő az Istennek képe és dicsősége; de az asszony a férfiú dicsősége.”

(Korinthusbeliekhez írt I. levél 11. rész)

 

„Ti asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek, mint az Úrnak.”

Mert a férj feje a feleségének, mint a Krisztus is feje az egyháznak, és ugyanő megtartója a testnek.”

(Efézusbeliekhez írt levél 5. rész 22-23.)

 

„Mondom pedig a nem házasoknak és az özvegyasszonyoknak, hogy jó nékik, ha úgy maradhatnak, mint én is.”

(Korinthusbeliekhez írt I. levél 7. rész)

 

„Mert a férfiúnak nem kell befednie az ő fejét, mivel ő az Istennek képe és dicsősége; de az asszony a férfiú dicsősége.

Mert nem a férfiú van az asszonyból, hanem az asszony a férfiúból.

Mert nem is a férfiú teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiúért.”

(Korinthusbeliekhez írt I. levél 11. rész, 7-9.)

 

Az ilyen és az ehhez hasonló elvekre építette fel a páli egyház a nőkhöz való viszonyát. Ebből sokan messzemenő következtetéseket vontak le. Nem is teljesen alaptalanul, mint érzékelhetjük ebből a szent könyvből.

 

Az ideológiai probléma az, hogy mivel az egyház Jézust nem teljesen férfiként kezeli, hanem istenként, ezért logikussá teszi, hogy nincs szüksége női társra. Ez volna a logikus?! Aki mást mond, az eretnek vagy a Sátán szolgája. Ennyivel el lehet intézni mindent? Önállóan gondolkodj, de ne ebben a kérdésben! Amúgy pedig imádd a Fiút! Hol van a nő? A szent nőiség? Istennek csak szakrális férfi aspektusa van, női nem? Ezeket a sokáig tabunak számító kérdéseket teszi helyre Mária Magdolna személye és fontossága, amelyet ma már nem csak a gnosztikusok, hanem számos spirituális irányzat is hirdet.

 

Újabb kényes kérdést találunk a nőiségre vonatkozóan János evangéliumában: kicsoda a szeretett tanítvány? János? Aligha. Ha pedig a következő sorokat elolvassuk, akkor igen pikáns vagy bizarr dologra lehetünk figyelmesek!

„Egy pedig az ő tanítványai közül a Jézus kebelén nyugszik vala, a kit szeret vala Jézus.”

(János Evangéliuma 13. rész, 23)

Valószínű, hogy Magdaléna pihent Jézus kebelén, ugye?

 

A szeretett tanítvánnyal komoly kivételt tesz a főpap, miként az a következő szövegből kiviláglik. Ez a kivételezés, avagy tisztelet azonban nem jár Péternek! Lássuk!

„Simon Péter pedig, és egy másik tanítvány követi vala Jézust. Ez a tanítvány pedig ismerős vala a főpappal, és beméne Jézussal együtt a főpap udvarába,

Péter pedig kívül áll vala az ajtónál. Kiméne azért ama másik tanítvány, a ki a főpappal ismerős vala, és szóla az ajtóőrzőnek, és bevivé Pétert.”

(János 18, 15-16)

 

Az apostolok mintha nem lennének teljesen képben a feltámadásnál, míg a szeretett tanítvány igen.

„Futa azért és méne Simon Péterhez és ama másik tanítványhoz, a kit Jézus szeret vala, és monda nékik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették őt.

Kiméne azért Péter és a másik tanítvány, és menének a sírhoz.

Együtt futnak vala pedig mindketten: de ama másik tanítvány hamar megelőzé Pétert, és előbb juta a sírhoz;

És lehajolván, látá, hogy ott vannak a lepedők; mindazáltal nem megy vala be.

Megjöve azután Simon Péter is nyomban utána, és beméne a sírba: és látá, hogy a lepedők ott vannak.

És a keszkenő, a mely az ő fején volt, nem együtt van a lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve egy helyen.

Akkor aztán beméne a másik tanítvány is, a ki először jutott a sírhoz, és lát és hisz vala.

Mert nem tudják vala még az írást, hogy fel kell támadnia a halálból.

Visszamenének azért a tanítványok az övéikhez.”

(János Evangéliuma 20. rész 2-10.)

 

Péternek nem az egyetlen féltékenységi-irigységi megszólalása az alábbi a szeretett tanítvánnyal szemben:

„Péter pedig megfordulván, látja, hogy követi az a tanítvány, a kit szeret vala Jézus, a ki nyugodott is ama vacsora közben az ő kebelén és mondá: Uram! ki az, a ki elárul téged?

Ezt látván Péter, monda Jézusnak: Uram, ez pedig mint lészen?”

(János Evangéliuma 20. rész 20-21.)

 

A kanonizált evangéliumokról az apokrifek irányába fordulva olyan megszólalásokkal találkozunk, amelyek tovább élezik és mélyítik Mária Magdolna és többi tanítvány eltérését.

Fülöp, valamint az Egyiptomiak evangéliumában találunk ilyen részeket.

Jézus például megdicséri Máriát és arra utasítja, hogy csatlakozzon Fülöphöz úgy, hogy előtte megváltoztatja a külsejét – eltüntet mindent, ami kívülről egy nő benyomását kelti. Emlékezzünk, hogy akkoriban nem becsülték sokra a nőket abban a kultúrkörben. Tamás örömhíre némileg lelombozó: „Hagyjon el minket Mária, mert a nők nem érdemesek arra, hogy éljenek.”

 

Összességében az apokrifekből az derül ki, hogy Jézus jobban szerette Mária Magdolnát a többi tanítványától és nagyobb szellemi tudást tulajdonított neki, mint a többieknek, továbbá csak vele osztott meg bizonyos titkokat.

 

A Fülöp evangéliuma kijelenti: „És (a megváltó) társa Mária Magdolna. De (Krisztus) jobban szerette őt, mint a többi tanítványt, és (gyakran) csókolta (szájon). Ez sértette a többieket, (akik kifejezték a nemtetszésüket). Megkérdezték tőle, “Miért szereted őt jobban, mint minket?” A megváltó ezt felelte, “Miért nem szeretlek titeket úgy, mint őt? Amikor egy vak és egy látó együtt vannak a sötétségben, nem különböznek egymástól. Amikor eljön a fény, a látó látni fogja, a vak sötétségben marad.”

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..