Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Marsbeli álom

Hogy változnak az idők! 1952-ben Wernher von Braun, a második világháború után az amerikaiak által beszervezett, ex-náci rakétamérnök egy könyvet adott ki a Mars Projekt címmel. Ebben a Mars emberek általi felkutatását fejti ki. Tíz, föld körüli pályára állított hajó, 5 millió tonna rakéta-üzemanyagot égetne el és 70 fős legénységet vinne magával a bolygóra. Amint megérkeznek, a legénységet a földi hernyótalpasok szállítanák a sarki leszállópályától az egyenlítőig, ahol egy állandó bázist építenének fel. Mi csak fantáziálhatunk egy ilyen terv árcédulájáról, de legyen elég annyi, hogy csak egy szuperhatalom álmodhat arról, hogy meg tudná finanszírozni.

forrás: http://spaceobs.org/

Hat évtizeddel később, február 27-én Dennis Tito, egy amerikai befektetési igazgató és űrkutatás-rajongó, aki 2001-ben a világ első űrturistájává vált, felfedte saját tervét. A „Mars Inspiráció” egy szerényebb ügy.  Ha minden a tervei szerint megy, 2018 januárjában egy egyszemélyes, kis űrhajó kétfős legénységgel, nekivág az 501 napos oda-vissza útnak a Marsra. Ha biztonságban odaérnek, nem szerepel a terveik között, hogy leszállnak. Ehelyett az ötlet csupán annyi, hogy megkerülik a bolygót és a Föld felé veszik az irányt. Eltérően Braun tervétől, csekély kormányzati szerepvállalásra lesz szükség. Mr Tito azt reméli, hogy a Mars Inspiráció költségeit részint a saját zsebéből, részint támogatásokból, részint a közlési jogok értékesítéséből tudja fedezni.

 

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Mr Tito terve szégyenlős volna. Épp ellenkezőleg, szemkápráztatóan (vagy, ahogy egyik kollégája fogalmaz, „hátborzongatóan”) merész. Bár számtalan tanulmány készült arról, hogy hogyan lehetne a Marsra embert szállítani, viszont eddig még senki sem kísérelte meg. Mr Tito indulásának dátuma fix, tudniillik, úgy tervezte, hogy kihasználja a Föld-Mars keringési pályájának rövid ideig tartó közelsége nyújtotta előnyöket. Ha lecsúszik a határidőről, akkor a következő legközelebbi lehetősége erre 2031-ben adódik majd. Így csapatának kevesebb, mint öt év áll rendelkezésére a küldetés megtervezésére, az űrhajó kifejlesztésére, a felbocsátandó rakéta megtalálására, a legénység kiválogatására, és minden elsődleges és másodlagos ellenőrzés elvégzésére. És mindezt úgy, hogy nem áll mögötte egy nemzetállam pénzügyi támogatása, hanem mindent saját költségvetésből kell állnia.

forrás: http://assets.vr-zone.net/

Mr Tito sajtókonferenciája érthető módon szűkszavú volt a technikai részleteket illetően. De azért néhány részlet szóba került. Mindösszesen kétfős lesz a legénység, például egy nő és egy férfi, mindkettő középkorú. Abban reménykedik, hogy sikerül találnia egy házaspárt, aki minimalizálni tud minden személyes súrlódást a másfél év alatt, amit egy lakókocsinál nem nagyobb űrhajóban kell majd eltölteniük. (Bár néhány házastárs bizonyára kétségbe vonná ezt a logikát.) A 40-es, 50-es éveiben járó mindkét kiválasztott asztronauta esetében várhatóan jelentkezni fog a magas sugárzásdózis hatása, mivel a sugárzás potenciálisan rontani fogja a nemzőképességüket. A költségek csökkentésének és az új technológiák alkalmazásának elkerülése végett, a küldetés a már bevált és a Nemzetközi Űrállomáson alkalmazott újrahasznosítási technológiát fogja használni, ahol csak lehet.

 

Azonban akad egy sereg megoldatlan kérdés. Az egyik a sugárzás. A meglévő szondák adatai alapján azt mondhatjuk, hogy a bolygóközi térben tapasztalható sugárzásszint – amelyből a legénység jelentős dózist fog kapni – nem végzetes. Azonban a másfél évig tartó utazás azzal a kockázattal járhat, hogy szembe kell majd nézniük a koronális napkitörések okozta hevesebb sugárzásokkal, amely olyan váratlan esemény, melynek során a Nap óriási mennyiségű plazmát lövell ki a világűrbe. Ha valaki ekkora sugárzásviharnak van kitéve, az akár halálos is lehet. Ez idáig még nincs általánosan elfogadott konszenzus, hogy miként védhetnék meg a legénységet az efféle hatásoktól. A Napnak a kb. 11-14 éves időszakán belül egy viszonylag csendes szakaszára lenne szükség arra az időre, amíg a küldetés elindul – így csupán csökkenthető, de meg nem szüntethető a rizikó.

forrás: http://www.jharkhandstatenews.com/

 

Az utazás visszatérő szakasza is felveti a maga problémáit. Azért, hogy az üzemanyag-fogyasztást minimálisra csökkentsük, az űrhajó egy úgynevezett „ingyenes visszatérő” röppályán lesz, amely során a küldetés tervezői teljes mértékben a gravitációra számítanak, amely a világűrön keresztül fogja majd az űrhajót vezérelni. Ez azt is jelenti, hogy amikorra a csapat visszatér a Földre 2020-ban, 51 000 km/h-ás sebességgel fogja elérni a légkört, és ezzel megdönti a visszatérés sebességrekordját, amelyet az Apollo tartott.  Még nem világos, hogy van-e olyan hővédő technológia, amely képes volna megóvni őket. Mr Tito azt mondta, hogy együttműködik a NASA-val a probléma megoldásán.

 

Természetesen az amerikai űrügynökség már tervezi – legalábbis elméletben –, hogy saját maga küld csapatot a Marsra valamikor a 2030-as években. Taber Macallum, Mr Tito egyik mérnöke, lelkesen hangsúlyozta, hogy meg sem próbálta eltulajdonítani az ügynökség sikerét: „Mi nem szállunk velük versenyre. Mi egy hasznos lépcsők szeretnénk lenni.”

Ugyanakkor Mr Tito ama egyre inkább növekvő emberek és szervezetek listájához csatlakozott, akik aziránt érdeklődnek, hogy embert küldjenek a Marsra: maga és a NASA mellett, Elon Musk, a SpaceX, egy magán rakétatechnikai cég alapítója, érdeklődik még. Kína is célozgat arra, hogy egy napon majd küldetést indít, bár a részletek elég gyérek. És más non-profit alapítványok is érdeklődnek, például egy Mars One nevű holland csoport, amely bejelentette, hogy önkénteseket toboroz egy odaútra. Annak ellenére rengeteg pályázójuk akad, hogy a legénység esetleg a Marson rekedhet hajótöröttként.

 

Ez az egész érdeklődés, amely magában foglalja, hogy embereket küldjünk a Marsra, csupán politikai érdek volna egy csepp leleményes mérnöki tudománnyal keverve? Nem így van. Az tény, hogy hihetetlenül nehéz és veszélyes – ahogy Mr Tito ismételten fogalmazott a sajtótájékoztatón. Miközben az Apollo holdküldetéseit tervezte, a NASA kiemelten sok időt szentelt annak kiszámítására, hogyan tudna kimenteni egy Föld felé tartó, bajba jutott űrhajót, és tanulmányokat készítettek, amelyek behatóan foglalkoztak egy olyan katasztrófa elhárításával, mint amilyen az Apollo 13-é volt. Bár a marsi küldetés legénysége mérhetetlenül távol lenne ettől és minden földi segítségtől, amely bármiben tévedhet. Még ha feltételezzük is, hogy Mr Tito-nak sikerül is az űrküldetése, amely önmagában egy távoli kép, ez önmagában még semmi esetre sem garantálja, hogy biztonságban vissza is tudja juttatni a legénységét a Földre. Csak a fenegyerekeknek érdemes pályázni.

 

Korrekció: Mi eredetileg azt mondottuk, hogy a Mars One projekt egy öngyilkos vállalkozás. Ha arra számítanak, hogy az önkéntesek ott fogják hagyni a fogukat a Marson, az természetes okokkal lesz magyarázható, így a leírás nem volt pontos. Elnézést érte.

 

http://www.economist.com/

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..