Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Megkezdődött a Vatikán összeomlása?

Magdolna-mosodák, pedofília, gyermekeket megerőszakoló papok, Vatileaks-botrány, és most a brüsszeli Állami és Egyházi Bűnügyeket Vizsgáló Nemzetközi Törvényszék (ITCCS) az emberiség ellen elkövetett bűncselekményekben és bűnügyi összeesküvésekben való részvétel ügyei rázzák meg a katolikus egyházat. Vajon mindez minek a kezdete?

 

Josepf Ratzingert 1981-ben II. János Pál pápa kinevezte az egyházi tanítóhivatal, a Hittani Kongregáció prefektusának, ami lényegében az inkvizíció intézményének az utóda volt. Értsd jól: ez az intézmény 1542-től a Sacra Congregatio Romanae et Universalis Inquisitionis, azaz „a Római és Egyetemes Inkvizíció Szent Kongregációja” néven, később, 1908-tól 1965-ig a Sacra Congregatio Sancti Officii, vagyis a „Szent Hivatal Kongregációja” névre átkeresztelve működött. Ezután kapta a Hittani Szent Kongregáció (Sacra Congregatio pro Doctrina Fidei) nevet.

1542. július 21-én alapította III. Pál pápa a Licet ab initio konstitúció kihirdetésével abból a célból, hogy megvédje az egyházat az eretnekségekkel szemben. Ennek oka abban jelölhető meg, hogy a helyi inkvizíciós bíróságok már nem tudták betölteni a nekik szánt szerepet, gyakorlatilag hatástalanná váltak, így szükség volt egy keményebb, központosított és szélesebb jogkörökkel felruházott szervezetre. Ez lett a Római és Egyetemes Inkvizíció Szent Kongregációja.

A középkori inkvizíció módszereit ugyan 2003-ban elítélte Ratzinger bíboros, de a pápa elismerte, hogy az inkvizíció a Gestapo, a KGB és a Stasi előfutára volt.

 

A pápa „náci” múltja már a megválasztásakor sokak szemében visszásnak tűnt, de ezt még sikerült valahogy kimagyarázni. Íme: Josepf Ratzinger 1941-ben belépett a Hitlerjugendbe, mivel a tagság minden 14 éven felüli német fiúnak kötelező volt 1939 decembere után. Igaz, elmondása szerint a gyűléseken való részvételeket megtagadta. 1943-ban besorozták katonának, majd Magyarországra küldték, ahol tankcsapdákat kellett felállítania. Később dezertált. 1945-ben az ellenség fogságába esett. Kiszabadulását követően bátyjával együtt belépett a katolikus szemináriumba, mígnem a jó sorsa egészen a pápai trónszékig vezette.

 

Az egyház sötét oldalának leleplezésében a Magdolna-mosodák csak a kezdetet jelentették, s 60 évig szinte senki sem hallott róluk, aki ne érdeklődött kifejezetten az ilyen irányú információk iránt.

Azután sorra kipattantak a pedofília-botrányok, amelyek csorbáját azóta sem tudták kiköszörülni.

A főügyész, Robert W. Oliver atya, a papok kiskorúakon elkövetett szexuális visszaéléseit vizsgálva, kijelentette, hogy XVI. Benedek és a Hittani Kongregáció szigorral lép fel a pedofília ellen. „Az egyháznak mély önismeretre van szüksége, hogy képes legyen a bűnt felismerni és kiirtani” –hangoztatta, hozzátéve, hogy a pedofíliabotrány okozta „válsághoz a papjelöltek nem megfelelő kiválasztása és a szemináriumok elégtelen felkészítése vezetett”.

Ehhez képest a kánonjogban járatos vatikáni főügyész elmondása szerint 2010 óta évi 600 pedofil esetről szereznek tudomást, előtte pedig volt már évi 800 is ez a szám. De a lavina még csak ekkortájt kezdődött. (A be nem jelentett eseteket a hivatalosan bejelentettek tízszeresére becsülik.)

 

A Vatileaks-botrány Paolo Gabriele, a pápa komornyikja és bizalmasa, valamint Claudio Sciarpelletti informatikus nevéhez fűződik, mivel bizalmas dokumentumokat szivárogtattak ki az olasz sajtónak. A dokumentumok számos vatikáni korrupciót és üzelmet fednek fel. A Vatikáni Bíróság elítélte a tetteseket, de végül a pápa kegyelemben részesítette őket.

 

A szóban forgó dokumentáció arról tanúskodnak, hogy Szentszék berkein belül a legfelsőbb egyházi körökben komoly korrupciós problémák vannak, s lerántja a leplet a vatikáni gazdasági visszaélések soráról.

Az egyik nyilvánosságra hozott levélből például kiderül, hogy Carlo Maria Vigano érsek, a Vatikáni Kormányzóság egykori főtitkára, személyesen írt levelet a pápának, amelyben az általa tapasztalt hivatalai korrupciót méltatta és kifejezte abbéli félelmét, hogy egyes körök el akarják őt távolítani a pozíciójából, ami egyébiránt nem sokkal később meg is történt.

De úgy látszik, hogy a Vatikán polipjának a csápjai nem érnek el mindenhova, mivel a legmodernebb biztonsági rendszerek dacára a dokumentumokat kézben, illetve egy nyakba akasztható kis adathordozón (pendrive-on) vitték ki a Vatikán kapuján.

 

Ezután jelent meg Gianluigi Nuzzi Őszentsége: XVI. Benedek titkos dokumentumai című könyve 2012 májusában, amelyben egy sor „bizonyítékot” tár fel a szerző. Ezek újabb részletekkel: megvesztegetésekkel és kenőpénzekkel megspékelt történetekkel bővítik a vatikáni korrupciós botrányokat. Még a pápáról is leszedik a keresztvizet, amikor bemutatják, hogy Őszentsége nem is egyszer komoly összegeket fogadott el pápai audienciáért.

A pápa után a legrangosabbnak számító Tarcisio Bertone bíborost nevezik meg a visszásságok és a viszályok egyik fő gócpontjaként.

A vatikáni bennfentesek a következőket állították: „bíborosok, monsignorék, kishalak, egyháziak és laikusok. A szentszéki államtitkárság tudja, de nem ismerheti el, ehelyett a komornyikot tartóztatta le”.

“Többen vagyunk és a pápa érdekében cselekszünk, hogy felszínre kerüljön az utóbbi évek szennyese”

“…közöttük vannak olyanok, akik a túl nagyhatalmú Tarcisio Bertone, szentszéki államtitkár ellenzői, olyanok, akik XVI. Benedeket túl gyengének tartják, olyanok, akik elérkezettnek látják az időt az előrelépésre. Ez mindenki háborúja mindenki ellen, de már senki sem tudja, ki ki ellen harcol….”.

 

Ezt követően a Vatikán pénzügyeivel az olasz jegybanknak is meggyűlt a baja. 2013 januárjában blokkolták az elektronikus tranzakciókat a Vatikán egész területén, mivel a pápai állam nem tett teljesen eleget az Európai Unió pénzmosás elleni irányelveinek.

 

2013. február 1-én elkészült a brüsszeli Állami és Egyházi Bűnügyeket Vizsgáló Nemzetközi Törvényszék (ITCCS) hivatalos diplomáciai jegyzéke, amely arról szólt, hogy elfogatóparancsot foganatosítsanak Joseph Ratzinger, más néven XVI. Benedek pápával szemben, az emberiség ellen elkövetett bűncselekmények és bűnügyi összeesküvésekben való részvétele miatt.

Ez az „elfogatóparancs” már 2013. február 4-én hétfőn kézbesítve lett Rómába Tarcisio Bertone bíboros részére. Február 10-én pedig „váratlanul” XVI. Benedek leköszönt, mondván, a péteri szolgálat olyan fizikai és szellemi erőfeszítéseket igényel tőle nap mint nap, amihez neki már nincs elég ereje. Beindultak a találgatások és újabb szakaszába lépett az egyház válsága.

 

Az iménti jegyzék egy olyan rendelkezést is tartalmazott, amely kereskedelmi zálogjog bejegyzését irányozza elő a nemzetek bíróságai által a Római Katolikus Egyház ingatlanjaira és vagyonára. Ez a zálogjog csatolva lett a közös és globális  „Húsvéti helyreállítási kampányhoz”, amely a „Katolikus egyház tulajdonait a polgárok részére lefoglalja mint közvagyont a nemzetközi jog és a Nemzetközi Büntetőbíróság Római alapokmánya alapján”.

 

Mennyire kell ezt komolyan venni? Nos, az biztos, hogy XVI. Benedek pápa 2013. február 23-án találkozott az olasz köztársasági elnökkel, Giorgio Napolitanoval. Egyes olasz médiaforrások szerint azért, hogy az olasz kormány biztosítsa őt a védelméről és a vizsgálattól való mentességéről. A Vatikán magától értetődően ezt nem erősítette meg, sőt kifejezetten megsértődött a sajtóban keringő szóbeszédek, tévhitek és rágalmak miatt.

 

Időközben arról is értesülhettünk, hogy „Kanadában a Római Katolikus Egyház és a vatikáni ügynökségek bűnösnek találtattak 50 000 bennszülött gyermek ellen elkövetett népirtás és gyilkosság vádjában a Jezsuiták által létrehozott indián bentlakásos iskolai rendszerben, amely 1996-ig működött.”

Nyilván később erre is reagálni fog a Vatikán és a közvélemény.

 

Most nagyjából ott tartunk, hogy pillanatokon belül formálisan is lemond XVI. Benedek pápa, aki mintha siettetni akarná az új pápa beiktatását, az utolsó pillanatában módosította a több mint 700 éves pápaválasztói hagyományt, miszerint a tervezettnél – március 15-nél – hamarabb is megválaszthatják az utódját.

 

Mire fel ez a nagy kapkodás? Sötét felhők gyülekeznek a törpeállam fölött? Megkezdődött volna a Vatikán összeomlása? Vagy ez csak a hattyú halála? Netán egy titkos hatalomváltás van folyamatban a kulisszák mögött?

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..