Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Megszabadulás a csalóka egótól

Az ember szabadnak született, pedig mindenhol láncra verten él. Egy ember azt gondolta magáról, hogy a többi ember mestere, azonban még inkább rabszolga maradt, mint ők. – Jean-Jacques Rousseau

 

http://cdn0.cosmosmagazine.com/

 

Noha Rousseau főleg az emberi társadalomra mint egészre utalt, még 250 év távlatából is felismerte, hogy az emberiség felemelheti magát és arany korban élhet azáltal, hogy visszatér a természethez és kiegyensúlyozott életet él békében önmagával és másokkal. Nehéz elhinni, hogy az egó eredményeként (valami olyan, aminek lényegében még csak valóságalapja sincs) eljuthatunk az idővonalunk egy olyan pontjáig, ahol megtalálható a fajok önmegsemmisítésének esetleges lehetősége, akár véletlenül, akár az emberi közösségben lévő, leginkább hatalommániás elmék által fókuszált szándékból kifolyólag. Ez egy nagyon veszélyes életforma, amely nyugtalanító mértékben szakít a fényes jövő bizonytalanságával, már ha ez egy jövő egyáltalán.

Itt az ideje megállapodásra jutni a tekintetben, hogy milyen nagy szerepet játszik az egó az összes olyan társadalmi és politikai kérdésben, amiket magunk körül látunk, és amik a mindennapi életünkre hatással vannak. Ha sebtapaszt teszünk a tünetekre, az nem fogja meggyógyítani a szimptómák nagyon is mély okait.

 

Az emberiség néhány szellemi nagyságának hála, képesek vagyunk felfejleszteni az egó megértését az eléggé leegyszerűsített freudi nézőpontból addig a modellig, ami komplexebb látásmódot tesz lehetővé. Mindezek után az univerzum/multiverzum – amennyire felfogjuk – egy határtalan mindenség. Ebben a végtelen valóságban az idő irreleváns (lényegtelen)… a sokkal összetettebb nemlétező struktúra-folyamatok megalkotása az, aminek egy illúziógeneráló természete van, nem képtelenség. A növekedés, a metamorfózis és a végtelenség energiájának átalakítása szublimálhatja a Valóság aspektusait (algákat, költészetet, enteogéneket, lacrosse-t stb.), s ezek közül az egyik olyan létező, ami a kifinomodás magas szintjén áll, befolyásolta az olyan érzékeny fajoknak az életciklusára, mint amilyen az emberiség.

 

http://www.paratheatrical.com/

 

Igen, inkább egy aktuális entitásként létezve, az egó egy olyan struktúra-folyamat, aminek illúzió-generáló természete van… valami olyasmi, amit nem csak a személyes, közvetlen élmények és a keleti filozófiák évezredei támogatnak, hanem a Valóság természetének tanulmányozása is, továbbá annak különféle nézőpontjai is a kvantumfizikán és más előrelátó tudományon keresztül. Annak a megértése, hogy mi is az egó e kiterjesztett szemlélet szerint, segíthet számunkra felfogni, hogy bármikor, amikor az egó létezik, mi egy zavarodott érzékelési állapotban kerülünk annak a generált illúziónak a következtében, amit létrehoz. Ezért segíthetnek az olyan elfoglaltságok, mint amilyen a meditáció is, az életünkre gyakorolt egós befolyás minimalizálásában.

 

Az illúzió megértése

 

A düh, a félelem, az irigység és más egyebek hatalmas érzelmei olyannak tűnhetnek, mintha azokat mechanikusan parányi jelek követnék… mintha lenne egy gomb, amit lenyomtak. Az illúzió, amit éppen szemügyre veszünk, valami olyan, ami egy tényleges élmény egy objektív valóságon belül. Azonban, tény, hogy javarészt a múlt élményeinek a visszajátszása, ami egy kissé módosult a jelen körülményekhez alkalmazkodva. Ez a visszajátszás újra feljegyzésre kerül azért, hogy hozzáadódhasson a korábbi emlékhez, ami pedig még mélyebbre vési be a dolgot, s elvezet minket oda, hogy még nagyobb meggyőződéssel higgyünk a valóságosságába. Minél többször átéljük ezt, annál inkább beleragadunk az illúzióba. Egész idő alatt egy olyan zavarodott állapotban maradunk, amiben azt hisszük, hogy magára az élményre alapozzuk a cselekedeteinket. A csalóka egó valami olyan foglyaivá tesz bennünket, ami még csak nem is valós.

 

Vessünk egy pillantást arra, hogy ez mennyire van túlsúlyban az idősebb egyének esetében. Minél idősebb lesz az ember, annál „tapasztaltabb” lesz ebben az illúzióban, ami lényegében magával ragadta az agyat oly módon, hogy egy bizonyos módon gondolkodjék.

Minél idősebb egy ember, annál inkább biztos abban, hogy „tudja”, mit csinál, ami pedig roppant nehézzé teszi a számára, hogy másként gondolkodjék, illetve hogy felvázolhassa azt az ösvényt, amin keresztül az illúzió begyakoroltatta a lesüllyedését. Egy ilyen ember életének lényege az illúziók egész sorozatából épül fel.

 

Nem szeretne szabad lenni? Nem szeretné saját maga kontrollálni az életét és nem átengedni valami olyannak az ellenőrzést, ami elsősorban még csak nem is lényegi valóság? Meg tudja és meg fogja csinálni, amennyiben felülkerekedik a félelem nagy akadályán. Az egónak ez a hihetetlenül hatékony eszköze egy reflex, ami akkor lendül mozgásba, amikor valamit, amit roppant szükségesnek találtunk, fenyegetőnek értékelünk.

A félelemnek ez a reflexe arra kényszeríti az embert, hogy minden lehetséges védekezési utat megtaláljon, amit szükségesnek érez, vagy ami meghiúsíthatja azt, azért, hogy létrehozza a közeledő veszély előli menekülés illúzióit. David Bohm fizikus kemény szavaival élve: „a félelem összezavarja, szétmarcangolja és romlásba dönti az elmét”.

 

Forrás: http://www.wakingtimes.com/

 

Fordította: Száraz György

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..