Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

MI A GNÓZIS?

Írta/Szerkesztette: Posted on 0

A gnózis belső ismeretet, felismerést és megismerést jelent. A belőle kifejlődő gnoszticizmus pedig már egy jóval összetettebb eszmerendszert eredményezett lévén, hogy a belső ismeret és az isteni tudás megannyi megismerési úton keresztül felfedezhető.

 

EMBERI ISMERET ÉS ISTENI TUDÁS

 

A gnózis abból indul ki, hogy nem csak a szubjektív, egyéni tudás létezik, hanem létezik egy isteni vagy igazi tudás. A gnózis minden meghatározása, állítása és magyarázata erre az emberi véleményektől és spekulációktól mentes, transzcendentális tudásra vonatkozik.

A gnózis emberi tapasztalattól függetlenül létezik a szellemi világokban, semmi sem befolyásolja, örökkévaló, egyetemes, tulajdonképpen a mindent átható isteni Szellem megismerése. A gnózis anyagtalan, tehát spirituális természetű. Nem jön közelebb az emberhez, hanem az embernek kell felnőnie hozzá. A gnózis ily módon az igazság, amely minden előtt létezett. Ez az őseredeti fundamentum, amelyet minden ember magában hordoz.

 

GNÓZIS VERSUS HIT

 

A gnózist úgy is definiálhatjuk, mint abszolút tudást. Aki szert tesz a gnózisra, illetve aki megszerzi, eléri az igazi tudást, az önmagát váltja meg. Ezzel elérkeztünk egy sarkalatos kérdéshez: a kereszténységben Jézus a megváltó, a gnózis híveinél viszont az egyén, vagyis az individuum. Ezt a látszólagos ellentétet sohasem sikerült feloldani az egyháznak. De szerintem nem is akarta, pedig könnyen megértheti bárki, aki hajlandó rá.

Íme, a magyarázat: Jézus önmagát váltotta meg azáltal, hogy eljutott a benne lakozó isteni énjéig. Majd önmagán keresztül tette jobbá a világot. Példát mutatott. Amit Jézus megváltásában látnunk kell, az egy karmikus folyamat: a csoportból kiemelni az egyéneket és átsegíteni a vergődő, tudatlanságban szenvedő emberiséget az egyéni életutakra és megnyitni a hit korszakát. Ez két dolgot vont maga után:

  1. A hit korszaka maga után hozta természetes kísérő jelenségeit: a kétségeket és a kettősségekből fakadó szenvedést, illetve gyötrődést.
  2. Az egyéni utak az elkülönülés/különválás és az egós eltévelyedések lehetőségét is magukban hordozták.

Az első jó volt az egyháznak, hiszen mint közvetítő léphetett fel Isten és az ember között. Az egyház ekképpen a hit letéteményesének mondhatta magát. A második pont azonban kifejezetten rosszul vette ki magát egyházi szempontból, hiszen ez az ő feleslegességét jelenthette volna, minthogy az egyéni úthoz nincs szükség közvetítőkre. Az egyház hamar átlátta ezt és döntött: az első pont mellett voksol, a másikat üldözni fogja.

 

A keresztény egyházatyák közül kiemelnék néhányat annak példázataként, hogyan viszonyultak a gnoszticizmushoz, a gnózis eszmeáramlatához.

Szent Ireneus Lyon püspökeként öt könyvet írt a „hamis gnózis” ellen a 2. század második felében. A szakirodalomban Adversus haereses címen találjuk ezeket.

Hippolütosz, akit még ellenpápának is megválasztottak és száműzetésben halt meg, szintén ki nem állhatta a gnózist. Görög nyelven írta meg művét: Retutatio omnium haeresium (Valamennyi eretnekség cáfolata) címen.

Epiphaniosz a 4. században Ciprus metropolitája volt. Ő az egyiptomi gnosztikusokkal szűrte össze a levet: feljelentést tett ellenük az egyházi hatóságoknál. A gnózist a görög nyelvű Panarion című művében támadja.

A sort lehetne folytatni Tertullianusszal és Alexandriai Kelemennel, de ez már az indoklás túllihegése volna.

 

 

A GNÓZIS ÖSVÉNYEI

 

A gnózis útja az önismereten át a világ megismerése és fordítva, a világ ismeretén keresztül önmagunk feltárása, abszolút átvilágítása és tisztán látása. Ha valaki belső felismerésekre vágyik, akkor óhatatlanul a spirituális irányt, nevezetesen a befelé irányulást választja. A gnózis rendíthetetlen keresője természetesen erős hittel rendelkezik, de nincs feltétlenül szüksége egyházi keretekre, legalábbis olyan egyházi dogmákra, kötelmekre és tilalmakra, amelyek megnehezítik az amúgy nehéz belső harcait. Tehát a gnózis nem zárja ki a hitet, csak az intézményesített hitektől erősen eltér, mivel az önmegvalósító úton és a személyes spirituális élmények átélésében sok vallás akadályozza a gnózishoz való eljutást.

 

Elterjedt az a nézet, amely szerint a gnózis áramlatának terjedése miatt indult meg a keresztény tanok kanonizálása. Kivált, ha tudjuk, hogy az eretneknek tartott Marcion által összeállított evangélium időben megelőzi a mai keresztény Bibliában található négy evangélium összeállítását. Márpedig ez nem kevesebbről szól, mint hogy minden ember hivatott Isten közvetlen (!) megtapasztalására és a belső, isteni tudásra.

 

A gnózis gyorsan fejlődött és állandóan változott, ezért egységes dogmatikáról nem beszélhetünk. Rengeteg szekta alakult, amelyek mesterei eltérő irányokból közelítették meg az isteni tudást. A gnosztikus irányzatokat szokás gnoszticizmusnak nevezni, aminek sokszor a gnózis a szinonimája.

 

A GNÓZIS JELLEMZŐI

 

Hogyan született a gnózis? Úgy hírlik, hogy néhány embernek tett isteni kinyilatkoztatásról van szó. Ezek a titkos iratok képezték a gnózis alapját. A gnózis csak kiválasztottaké lehetett, tehát nem szándékozott tömegvallássá terebélyesedni. A gnózis hívei a földi létmódot börtönnek vagy fogságnak tekintették, ezért az anyag és a szellem abszolút szembenállását vallották. A világ létrehozóját tökéletlen lénynek tartották. A gnosztikus csoportok közül sokan elvetették az Ószövetséget. Bár sok gnosztikus hívő tagja volt valamelyik keresztény felekezetnek, ők önmagukat egy magasabb rendű tudás birtokosainak tartották. A Szentírásban a betű szerinti értelemnél jóval mélyebb tartalmat kerestek. A gnózist megvizsgálva találunk benne antik filozófiai és korabeli vallási elemeket is.

A gnózis szellemisége nem állt távol az iráni zoroasztrizmustól, amely a sötétség és a fény dualista felfogására és antagonisztikus (feloldhatatlan) harcára épül. A perzsa manicheus mozgalom sok szempontból közel állt a gnózishoz, igaz, egyes elemeiben eltért tőle. Mindenesetre amikortól a Római Birodalomban a korai kereszténység megerősödött, majd államvallássá lépett elő, onnantól a két legnagyobb ellenlábasának a manicheizmus és a gnózis bizonyult. A manicheista eszmeáramlat a Mediterráneumtól Kínáig, a 3. századtól a 18. századig élő vallási mozgalom volt. Ha valakire azt a bélyeget sütötték rá a középkorban, hogy manicheus vagy gnosztikus, akkor az halálos bűnnek számított.

A manicheus dualizmus eszméje a rosszat, a Gonoszt, a kozmosz szerves részének tekintette az ősidőktől fogva. Nem így a gnózis hívei, akik szerint a rossz a teremtés egy későbbi fázisában jött létre egy tökéletlen szellemi lény hibájából (emanációs dualizmus).

 

A gnózis hívei kedvelték az elvont fogalmak megszemélyesítéseit, a gazdag szimbolizmust és a mitológiát. A gnózisban felfedezhetők az esszénus ideológia hatásai, az angyalokról szóló tanok (angeológia) és az apokaliptika, továbbá a platonizmus, a sztoicizmus és az orfikus eszmék jellegzetességei is. Külön említést érdemelnek az egyiptomi elemek, melyek súlya olyan nagy, hogy amikor a gnózis főbb áramlatait megkülönböztetjük, akkor elsőként a pogány gnózist szokás emlegetni, amelyik elsődleges formája az egyiptomi eredetű hermetizmus. A második fő áramlata pedig a keresztény gnózis.

 

A gnózist dicséri, hogy nagyon nyitott és befogadó volt más szellemiségek és vallások hatásai iránt. Ez egyszersmind a gnózis elterjedésének, kedveltségének és fennmaradásának is a záloga volt. Ugyanis a kor válságainak az embereket leginkább érdeklő kérdéseire adtak karakán feleletet a gnosztikusok. Ezen kívül olyan alapvető, az emberi léttel összefüggő kérdésekre adtak elfogadható válaszokat, mint például: kik vagyunk, honnan származunk, mivé válhatunk, vagy mi a rossz eredete a világban, mi a világ tökéletlenségének oka?

 

Száraz György

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..