Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Mi az a hindu vallás?

India ősi vallását nevezik hinduizmusnak (szanszkrit: हिन्दू धर्म: Hindū; dharma, सनातन धर्म Sanātana Dharma) vagy brahmanizmusnak. A világ vallásai közül kiemelkedik a hinduizmus a maga dogmatika-mentességével, nagyfokú toleranciájával és azzal, hogy alapjellegét tekintve nem térítő vallás. Összetettségét jól mutatja, hogy a hinduizmus filozófiája nem kevesebbre vállalkozik, mint a létezés csaknem minden, az ember számára jelenleg észlelhető és majdan érzékelhető állapotának és fokozatának a leírására és feltárására.

 

A hinduizmus nem minden tekintetben lezárt vallás, tanítói napjainkban is formálják, gyúrják és alakítják. A kereszténység és az iszlám mellett a világ harmadik legnagyobb vallási irányzata. Lényege a vallástörténet szerint, hogy nem isteni kinyilatkoztatáson alapul (erre később visszatérek), hanem a rendkívül differenciáltan rétegződött indiai társadalmi rendszer sajátos képződménye.

 

A hinduk ősidőktől fogva egyetlen kifejezéssel jelölik vallásuk alapelvét és ezáltal az egyetemes hindu vallásrendszert: Szanátana Dharma („Örök Rend” vagy „Örök Törvény”). A hinduizmus így egy gyűjtőnév, amely számos egymástól esetenként igen távoli hitrendszert olvaszt magába, melyekben egy dolog közös: az alapvető világnézet, az említett Szanátana Dharma.

 

A hinduizmus és a brahmanizmus mára szinonimákká váltak, de valaha eltértek egymástól. A

brahmanizmusról az i.e. 1. évezredtől beszélhetünk, amikor a papság (brahmanák) széles körben kezdtek társadalmi szerepeket vállalni és kiváltságos helyzetbe kerülni. A szó az indiai papok kasztjának (brahmanák) nevéből származik és nem Brahmá isten nevéből.

A hinduizmus szó eredete az Észak-Indiát elözönlő muszlimokhoz kötődő, akik az Indus-vidék lakóit nevezték el hinduknak, mivel azok nem iszlám hitűek voltak. Kiterjesztett értelemben azonban az i.e. 3. évezredbeli, az árják megjelenése előtti vallási formációkat is a hinduizmushoz kapcsolhatjuk.

Ha azonban nem vagyunk ennyire nagyvonalúak vagy más oknál fogva leszűkítjük a hinduizmust, akkor onnantól nevezhetjük hinduizmusnak, amikortól az őslakók által hirdetett vallási hiedelmek összeolvadtak az Upanisadok lélekvándorlást és megváltást hirdető tanaival.

Ezen eszmefuttatással és megkötésekkel együtt sem lehet beskatulyázni és kategorizálni a hinduizmust, mivel sokféle vallási leágazása ismeretes, így ami bizonyos alapzatnak mondható, az az Örök Törvény.

A hinduizmus fogalmába beletartozik a védikus vallás, a brahmanizmus, a tantrizmus és számos lokális indiai vallás is. Megkülönböztetni a vallási hovatartozás alapján főként úgy lehet a hindukat, hogy ők maguk kit tekintenek a legfőbb istenüknek. A két legnagyobb vallási csoport a visnuiták (vaisnavák, vaiśyák vagy vaiśvák), vagyis Visnu isten és megtestesüléseinek (Krisna, Rama…) követői, illetve a sivaiták, azaz Siva (Śiva) isten követői.

 

Mint láthatjuk, a hinduizmus rendkívül heterogén. Több száz, esetenként több ezer istennel vagy isteni létezővel – mitológiai alakkal, állatokkal stb. – találjuk magunkat szemben, ami egy európai elme számára szinte követhetetlen, hacsak nem szakértő a témában. A helyzetet az sem könnyíti meg, hogy a hinduizmus nem olyan kinyilatkoztatott vallás – vagy csak részben –, mint a kereszténység és az iszlám. Ettől függetlenül a hinduizmus irányzatai gyökereiket tekintve viszonylag jól jellemezhetők néhány alapgondolattal.

 

Abból indulhatunk ki, hogy a vallási sokféleség és változatosság mögött az egész hitrendszert áthatja a hívőtől függetlenül valóság. Ezt próbálja mindenki a maga módján megközelíteni. Lényeges eltérés a kereszténységtől, az iszlámtól és a zsidó vallástól, hogy a hinduizmus nem követeli meg sem a mindenható lény, sem a történelem során megtestesülő próféták vagy megváltó(k) tiszteletét, sőt még a tagadásukat sem (v. ö. buddhizmus).

A hinduizmus teljesen toleráns a tekintetben is, hogy a hívőre bízza, hogy teista, panteista vagy akár ateista akar-e lenni.

A világ teremtését, működését és sok más ehhez kapcsolódó kérdést sem egyetlen világkép alapján magyaráz meg a hinduizmus, hanem sokféle utat kínál egyazon metafizikai valóságba, voltaképpen a végső valóságba.

 

A hindu vallás újabb sajátossága, hogy az istenek arcképcsarnokának lakói nem csupán egyféle oldalukról ismeretesek – például jó oldalukról –, hanem akár a másik, az előbbivel szöges ellentétben álló felükről is. Egyazon isten lehet olykor teremtő és jóságos, olykor pedig pusztító és bosszúálló is.

 

A hindu hitrendszer és filozófia a Dharma (Örök Törvény) és a Karma (Ok-okozat) princípiumát tartja elsődlegesnek. Vannak, akik legfőbb úrként Visnut vagy Sivát imádják, de az ellentétek látszólagossága mögött mindig ugyanazok az örökérvényű princípiumok munkálnak.

 

A hindu vallás követői vallásukat a Dharma névvel írják le. A Dharmához minden létezőnek igazodnia kell bármilyen primitív vagy isteni szinten is álljon. Ez a Törvény nincs alávetve a múlandóságnak, így örökké létező. A Dharma minden szintet áthat a láthatatlanoktól a természeti törvényekig, az emberben pedig erkölccsé alakul át.

Visnu, aki a hindu szentháromság egyik tagja, újraálmodja a világot, amelynek minden atomja már eleve a Dharma törvényét követi. A Dharma így mindenre kiterjed, mindent szabályoz: vallást, erkölcsöt, természeti törvényeket…

Ha valaki úgy dönt, hogy ellenszegül a Dharmának, azt is megteheti, mert szabad akarata erre lehetőséget kínál, ámde számolnia kell az elkerülhetetlen negatív következményekkel. A Dharma nem egyszerűen vallási vagy társadalmi előírások összessége, nem csupán etikai kódex, hanem az egyes társadalmi kasztok számára részletesen kifejtett, sajátos rendelkezések, melyeket életszakaszok szerint is különválasztanak.

 

A Dharma mellett megjelenik a Karma törvénye, mint a tett és a cselekvés. A létezők között létrejövő kölcsönhatások ok-okozati láncolata a karma. Éppen természetéből, kialakulásából és működéséből következően megváltoztatható. Így az ember nem egy kiszolgáltatott lény a hinduizmus szerint, hanem egy teremtő, alkotó lény, aki döntéseivel választ a lehetőségek közül.

 

A hinduizmus az eredendő Karmát az ősanyag (prakriti) első rezdüléseként definiálja. Az élőlény tulajdonképpen a különböző létfokozatokon keresztül egyre magasabb szinteken tapasztalja meg a Létezést, illetve a Mindenséget. Minden szinten a karmája szerint él, mozog és hoz döntéseket. Ilyen értelemben a Karma megköveteli az erőfeszítéseket. Minden Karma mozgatórugója a lélek, amely visszavágyódik az őseredeti, karma nélküli állapotba.

 

A lélek egy örökkévaló rész szemben a testtel, amely átmeneti. A lélek fejlődik abban az értelemben, hogy megismeri a különféle létformákat, tökéletesíti az öntudatát, miközben egyre jobban közelít a Dharma felé. A lélek folyton újraszületik a hinduizmus szerint.

Az öröktől fogva létező lélek (atman) a létformák milliárdjait járja be. Az örök körforgás (szanszára) útja ez. A korábbi cselekedetek és tettek minősége alapján születik meg új testbe, újfajta körülmények közé. A létezés és a körforgás célja, hogy a lélek minél több megtapasztaláshoz jusson és minél több szerepet kipróbáljon.

 

A lélek sohasem keletkezik és sohasem múlik el, még akkor sem, ha az anyagi világ megszűnik. A lélek (atman) többféleképpen is kiszabadulhat a visszaszületések forgatagából. Erre a hinduizmusnak eltérő koncepciói születtek:

A megszabadulás egyik lehetséges útja a jóga, amely a lelki, a szellemi és a testi lemondások felől közelíti meg a kérdést. Sokféle jógaiskola alakult ki az idők folyamán, amelyeket itt nincs hely részletesen kifejteni.

 

Aki behatóbban szeretné tanulmányozni a hinduizmust, annak célszerű mindjárt a forrásokért nyúlni. Ezek a Védák. (véda = tudás). Erősen megoszlanak a vélemények a Védákat illetően. Nem tudni, mikor keletkeztek és kik írták őket.

Valószínűleg nem emberi alkotások, bár vannak, akik nem látnak bennük többet, mint évezredek hittételeinek az összességét. E kutatók úgy tippelik, hogy i.e. 2. évezredtől kezdve vetették papírra a sorait. Mások azt vallják, hogy isteni kinyilatkoztatások, melyek ősi idők különböző korszakaiban születtek.

Megint mások úgy vélik, hogy az öröktől fogva létező szubsztancia fogalmazódik meg a Védákban, de vannak, akik a lélek emlékezőtehetségével magyarázzák, hogy minden korban újra és újra megjelennek. De ezeken túlmenően sokféle elképzelés létezik még. Mindenki alakítsa ki a magáét!

 

Mindenesetre irányadóként jelzem, hogy a Védák a következő négy fő részből állnak:

 

  • Rigvéda – 1028 himnuszból álló gyűjtemény
  • Számavéda – Az áldozati szertartások előkészületeinek énekei
  • Jadzsurvéda – Áldozati szertartások közben mondott énekek
  • Atharvavéda – „Varázsénekek”

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?