Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Egy érzelmi hullámvasúton: a félelem az értelmünk része

„Amikor a félelem pillanatai közelegnek, megtelünk félelemmel, reszketünk a félelemtől. A félelem megtörténik – ez természetes. Amikor megengedjük, hogy féljünk és reszkessünk, akkor figyeljük meg, élvezzük, és ebben a megfigyelésben meghaladjuk azt.” – Osho –

 

Érzem, hogy mindig egy érzelmi hullámvasúton vagyok. Miként kell leszállni róla? Megpróbáltam csak megfigyelni mindegyiket, de amint az egyik elment, valamelyik másik bukkant elő!

 

Éld meg minden egyes érzelmedet, amit érzel. Te vagy.

 

Utálatos, csúnya, méltatlan – bármilyen is, valóban legyél benne. Először add meg az érzelmeknek azt az esélyt, hogy teljes mértékben a tudatodba jöhessenek. Éppen most, az éberséged latba vetésével a tudatalattidba tuszkolod le azokat. Azután beléjük gabalyodsz a mindennapi munkád során és megint visszakényszeríted őket. Így nem lehet megszabadulni tőlük.

 

Hagyjuk őket kijönni; éljük meg őket, szenvedjük el őket. Nehéz és unalmas lesz, de végtelenül gyümölcsöző. Mihelyt megéled, eltűröd és elfogadod őket – azt, hogy ilyen vagy, hogy nem ilyennek alkottad meg magadat –, akkor már nincs is szükséged önmagad megtagadására, s ily módon rátalálsz önmagadra… Mihelyt tudatosan élnek, mindenféle elfojtás nélkül, meg fogsz lepődni azon, hogy maguktól eltűnnek. A ránk kényszerített erejük fokozatosan gyengülni fog; a szorításuk a nyakunkon már nem lesz olyan szoros. Majd amikor eltávoztak, akkor lehet, hogy itt lesz az ideje, hogy elkezdjünk szemlélődni.

 

Amint valami belép a tudatos elmébe, feloszlik, de amikor csak az árnyék van benne, akkor ideje elővigyázatossá/éberré válni. Most éppen ez skizofréniát okoz, azután meg megvilágosodást.

 

Osho, A fáklya továbbadás

Mi tévők legyünk, amikor a félelem megjelenik?

 

Miért kéne megkérni, hogy bármit is tegyen? Amikor félelem van, akkor féljünk! Miért teremtsünk dualitást (kettősséget)? Amikor a félelem pillanatai jönnek, féljünk, reszkessünk a félelemtől, engedjük meg a félelemnek, hogy birtokba vegyen. Mi végre az az örökös kérdés: Mi tévő legyek? Nem vagy képes megengedni az életnek, hogy valamiképpen birtokba vegyen téged?

 

Amikor a szerelem hatalmába kerít, mit kéne csinálnod? Légy szerelmes! Ne csinálj semmit – hagyd, hogy a szerelem úrrá legyen rajtad. Amikor megjelenik a félelem, reszkess mint a levelek a szélben.

És gyönyörű lesz. Amikor elmúlt, oly derűsnek és nyugodtnak fogod magad érezni, mint amikor egy nagy vihar halad el és mindent nyugalomban és csendben hagy maga után. Miért kell mindig harcolni mindig valami ellen?

 

A félelem jön – természetes, abszolút természetes. Lehetetlen egy olyan emberre gondolni, akiben nincs félelem, mert akkor halott lesz. Majd amikor valaki épp dudálni fog az úttesten, akkor a félelem nélküli ember tovább fog menni, őt nem fogja ez háborgatni. Ha majd egy kígyó lesz az úton és a félelem nélküli embert ez nem fogja zavarni, hanem tovább fog haladni, akkor a félelem nélküli ember teljes mértékben bolond és ostoba lesz.

 

http://ericpetersautos.com/

 

A félelem az értelem része, semmi rossz nincs benne.

 

A félelem egyszerűn megmutatja, hogy a halál létezik; és mi emberi lények csupán néhány pillanatig vagyunk itt. Aki remeg, azt mondja, nem fogunk állandóan itt élni, nincs örök életünk e világban; még néhány nap és eltávozunk.

 

Valóban, a félelem miatt vannak az emberek mély vallási keresésben, máskülönben nem lenne értelme. Egyetlen állat sem vallásos, mert egyik állat sem él félelemben.

 

Egyik állat sem lehet vallásos, mert nincs olyan állat, amely képes volna tisztában lenni a halál mivoltával. Az embernek van halál-tudata. A halál minden pillanatban itt van, minden irányból körülvesz minket. Bármelyik pillanatban eltűnhetünk, ami megrázkódtat minket. Miért féljünk – reszkessünk! De ezen kívül az egó azt mondja, hogy „Ne, te félsz? Nem, ez nem neked való, ez a gyáváknak való. Te egy bátor ember vagy.”

 

http://gettingstronger.org/

 

Ez nem illik egy gyávához. Engedd meg, hogy félhess. Csak egy dolgot kell megérteni: amikor megengedjük magunknak, hogy féljünk és reszkessünk, figyeljük meg azt, élvezzük, s ebben a megfigyelésben meghaladjuk azt. Látni fogjuk, ahogy a testünk reszket, látni fogjuk, hogy az elménk remeg, de érzékelni kezdjük önmagunkban az egységet, a mély középpontot, amely érintetlen marad. A vihar elvonul, de valahol mélyen önmagunkon belül van egy központ, ami érintetlen: a ciklon középpontja.

 

Engedd meg, hogy félhess, ne hadakozz vele! Figyeld meg, hogy mi történik. Továbbra is figyelj. Miközben a figyelő szemeink tisztán látóvá és végtelenné válnak – a testünk remegni fog, az elménk reszketni fog –, akkor mélyen belül mi leszünk a tudatosság, ami egyszerűen egy szemtanú, aki csak figyel. Ez érintetlen marad, mint egy lótuszvirág a vízben. Csak amikor eljutunk ahhoz, akik vagyunk, akkor válunk félelemnélkülivé.

 

De nem az a félelemnélküliség, hogy nem félünk. A félelemnélküliség nem a bátorság. A félelemnélküliség annak a megtapasztása, hogy kettősek vagyunk: egy részünk meghal, egy másik részünk pedig örökkévaló. Az a részünk, amely egyszer meg fog halni, az mindig félős marad, míg az a részünk, ami nem fog meghalni, az halhatatlan. Ezért nincs értelme félelemben élni. Így jön létre a mély harmónia.

 

Felhasználhatjuk a félelmet meditációra. Mindent, amink csak van, használjunk meditációra azért, hogy mögéje tekintsünk.

 

Osho, Beszélgetések a Taóról

 

Forrás: http://www.wakingtimes.com/

 

Fordította: Száraz György

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..