Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

MIÉRT ÁLMODUNK?

Ugyan akad-e olyan ember a földön, aki ne álmodott volna már? Talán, kevesen. S ha már álmodunk, akkor vajon tudjuk-e, hogy hol járunk, milyen tájakra evezünk furcsa, virtuális valóságunkban? Ezen kérdések lehetséges válaszaihoz visznek közelebb az alábbi megfigyelések, melyeket egy újfajta sajátos filozófiai-bölcseleti rendszer alapján tettem.

 

miertalmodunk5

 

Sokan még mindig csak azt fogadják el valóságnak, amit a két szemükkel láthatnak és két kezükkel tapinthatnak. Ezek az emberek bizony a teljes lét egy meglehetősen elenyésző részét érzékelik, és következtetéseik is ennek megfelelően csonkák. Merthogy a beszűkített érzékelés csak részleges megismerést tesz lehetővé. Sokszor a szó szerint szűklátókörű emberek nem átallják arra buzdítani társaikat, hogy ők is csak az övékéhez hasonló résnyi keresztmetszetű csövecskén át lássák és értékeljék a világot. Nos, szerintem tévedés így szemlélni a valóságot, mert elmondani sem lehet, hogy mennyi értékes megtapasztalástól esik el az ember ezáltal. Ha azonban valaki képes kilépni a háromdimenziós világunk határai közül, akkor sok meghökkentő felfedezést tehet, amellyel ha akarja, ha nem, egy csapára megváltozik a világképe.

Voltaképpen arról van szó, hogy minden a saját tudati viszonyulásaink eredménye. Hogy mit látunk, milyennek gondoljuk, hogyan értékeljük, az mind rajtunk, pontosabban tudati spektrumunkon múlik. A tudatállapotaink váltakozása határozza meg, hogy mit hiszünk, hol húzódnak a korlátaink, mit tisztelünk vagy éppen mit hagyunk figyelmen kívül. Ebben óriási szerepet játszik a múltunk: a neveltetésünk, a szüleink és tanáraink világképe és nem utolsó sorban mindaz, amit mi kihozunk önmagunkból. Mi, emberek, valójában nem csak a megszokott én-tudatunkkal lettünk megáldva, hanem létezik egy tudat alatti és egy tudat feletti énünk is, melyek több létsíkra tervezett, összetett lényünk szerves alkotóelemei. E két tudatformáról azonban nem sokat tudunk, mivel én-tudatunk meglehetősen markáns korlátokkal elkülönül tőlük. Mégis több módon is lehetséges e tudatmezőkbe történő betekintés. Most nem a beavatás vagy éppen a halál közeli állapotok ritka pillanataira gondolok, hanem sokkal inkább az olyan leghétköznapibb tudatállapot-változásainkra, mint amilyeneken az alva töltött óráink közben suhanunk át.

 

Amikor álomra hajtjuk a fejünket, kitágulnak szokványos, mindennapi tudatunk határai, és átlépünk egy másik tudatsíkra. Egy olyan közegbe, ahol a dolgok képlékennyé, úgyszólván cseppfolyóssá válnak és a létezők nem különülnek el olyan élesen egymástól, mint a fizikai világban. Ide persze nem vihetjük be a kis én-tudatunkat, mert annak durva szűrőin könnyedén átfolynak az asztráltér (egy magasabb dimenzió) finom áramlatai. Az asztráltér tulajdonképpen az emberi kapcsolatok rendezett mezeje. Ez alatt azt értem, hogy ezen a síkon mi egyetlen egy energiatenger egymástól nem teljesen elkülönült részei vagyunk és mindazt, ami belőlünk érzelemként, érzésként származik, ide ürítjük akár jó, akár rossz dologról van szó. Nem túl távoli analógia, ha elképzeljük, hogy mi mindent juttatunk a bioszféra tengereibe, óceánjaiba és mennyit teszünk annak tisztaságáért, életképességének fenntartásáért és megújulásáért. Hát, valami ilyesmi az asztráltér is. Számtalan vágyat, érzelmet, gondolatcsírát, ösztönerőt ömlesztünk bele az emberiség közös asztrál óceánjába, amelyben kollektíve lubickolunk.

 

Amikor mi a normál tudatunkat lekapcsoljuk, igazából egy másik tudatosságunkra váltunk át magunkban, amely az előbb említett asztrális szinteken is mozog. Itt a szintek rezgéstartományokat jelentenek, mert az asztrál tér is összetett, vannak benne finomabb, tehát magasabb rezgésű és durvább, vagyis alacsonyabb frekvenciájú zónák. Ez picit a rádiófrekvenciákhoz hasonlítható. A mi lelkünk, azaz felső énünk fejlettsége határozza azt meg, hogy mi aktuálisan milyen asztrális zónákban tudunk szörfözgetni. Ilyenkor részint a „hasonló a hasonlót vonzza”- elv érvényesül, részint a karmánkat éljük meg. Úgyhogy a véletlennek nem sok szerepe marad az álomterületünkön.

 

Az emberi agy frekvenciáiról annyit mindenképpen érdemes tudni, hogy az agy elektromos áramainak EEG-vel történő méréseinek során megállapították, hogy agyunk 1-20 Hertz közötti elektromágneses hullámokat termel. Az orvostudomány ezt a tudati-rezgésbeli spektrumot négy főbb tartományra osztotta fel, s ennek megfelelően különböztethetők meg egymástól a tudatállapotok. Ez a négy fő régió a következő:

  1. A delta-hullámok (1-3 Hz) az álom nélküli mélyalvásban és a komatózus állapotokban dominálnak.
  2. A théta-hullámok (4-7 Hz) kifejezetten olyan alvási fázisokra jellemzőek, amikor álmodunk.
  3. Az alfa-hullámok (8-12 Hz) a nyugodt, relaxált ébrenléti állapotok jellemző hullámai, amelyek tipikusan meditáció közben, röviddel elalvás előtt, illetve közvetlenül az ébredés után jelentkeznek. Ilyenkor nagyon nyitott a „tudat”.
  4. A béta-hullámok (13-20 Hz) a normális ébrenléti állapotra jellemzőek.

 

Megjegyzem, a Föld saját frekvencia rezonanciái – a Schumann-frekvencia – 7,8 Hz, ami éppen az agy alfa és théta-állapotának határán helyezkedik el. Érdekes, hogy az emberi tudat mennyire a Föld rezgésére van hangolva.

 

Mindazonáltal, az egyes rezgéstartományok egyben határvonalak is, melyek után az álomnak csak bizonyos részleteire emlékszünk. A visszatérés közepette a legtöbb emlékünk és tudattartalmunk érzékelhetetlen marad az én-tudatunk számára, és éppen ezért feldolgozhatatlan is. Ha mégis fennakad egy-két apró élménytöredék az áloméletből, akkor meglehetősen zagyva, illetve kusza álmot rak nekünk össze az én-tudatunk. Ezeket folytonos álmoknak nevezzük és nincs különösebb üzenetük a számunkra. Ezzel szemben előfordulhatnak médiumi álmaink is, amelyek nagyon értékes jeleket tartalmaznak és üzennek az én-tudatunk számára, de ezt rendszerint nem könnyen kibogozható, szimbolikus formában teszik. Ezeken érdemes eltöprengeni, mivel ha felismerjük a jelentésüket, akkor ténylegesen sokat lendíthetünk az életünkön általuk. A médiumi álom azáltal jöhet létre, hogy az asztrális térben a múlt, a jelen és a jövő egyetlen idődimenziót alkot, és a tudat alatti énünk ebben otthonosan képes mozogni, illetve eligazodni. Előfordulhat az ún. álom nélküli alvás állapota is, ami gyakorlatilag azt takarja, hogy semmiféle információt nem érzékel hétköznapi tudatunk a finomabb valóságszinteken történtekből. Ez tehát nem azt jelenti, hogy nem történt semmi, hanem csupán annyit, hogy az adott szinten nem tudtuk feldolgozni az információkat.

Az álomtípusok megint egy másik fajtája, amikor egy szellemi lény álmodtat velünk valamit. Ilyenkor az történik, hogy az említett entitás asztrális testünkbe (az auránk egyik része) belevetít, belesugároz egy történetet, amelyet mi egészen biztosan érzékelni fogunk, más kérdés, hogy melyik tudatunkkal.

 

Ezzel a néhány példával még korántsem merítettük ki az álomkategóriák végtelen sorát (asztrálutazás, életálmodás, tudatos álmodás stb.), de ennyi szerintem elegendő annak érzékeltetésére, hogy az álmaink nem pusztán biokémiai ingerület-átvitelek melléktermékei és kósza agyszülemények. Remélem, életünk „álomban tanulás” részénél éjszaka találkozunk…

 

Száraz György

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..