Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Miért nehéz önmagunkat adni?

Ki vagyok én? – ezt a kérdést érdemes lenne minél többször feltenni. Valójában sokszor tévesen ítéljük meg önmagunkat, mások véleménye ezért bánt meg bennünket annyira. Azonosítjuk magunkat egy – legyünk őszinték – pozitív személlyel, aki „tökéletes”, de akkor miért sértődünk meg mások véleménye miatt?

 

 

Egy tényleg pozitív személyiség elfogadja mások véleményét akkor is, ha az más, netán negatív. De ezt a véleményt igen is körüljárja, s megpróbálja magát az illető szemével nézni. Megpróbálja kívülről szemlélni önmagát, hogy miért van másnak ilyen véleménye, mert ha az netán igaz, akkor javítani szeretne rajta, alakítani magán, de csakis belső meggyőződésből. Nem azért mert éppen a párja, a főnöke vagy más tekintélyes személy mondta. Körüljárja, de ha rádöbben, hogy az illető megbántásból szúrt oda neki, mosolyogva legyint egyet, s nem forszírozza tovább a dolgot. Ez lenne a jó példa.

 

De mi nem így teszünk. Miért? Mert túl sok bennünk a helytelen meggyőződés, olyan valakivel azonosítjuk önmagunkat, akik tényleg nem vagyunk, hárítunk, védekezünk, hadakozunk, felháborodunk, megsértődünk, dühösek leszünk, ez mind az egó. Csakis az egót sértik a neki nem tetsző vélemények, a tiszta ént nem érintheti meg, mert ő tényleg tiszta, s belülről tudja, hogy ő nem olyan, ezért nem is veszi fel mások véleményét. Bár megfontolja, átgondolja, de nem sértődik meg rajta, egyszerűen elengedi a füle mellett.

 

Az egós ént visszaszorítani nehéz, mivel annyira azonosultunk vele, hogy már ural bennünket.

 

Nem véletlen, hogy annyi embert érdekel és foglalkozik manapság a pszichológiával, a kineziológiával vagy éppen az ezotériával. Nem véletlen, mert ők érzik, hogy valami nincs rendben, s megpróbálnak rá megoldást találni. Keresik önmagukat, vagy éppen másoknak szeretnének segíteni abban, hogy magukra találjanak.

 

 

Az ember életében az egyik legnehezebb feladat, hogy önmagát adja. A legtöbb esetben már gyermekként elveszítjük önazonosságunkat, vagy legalábbis ott kezdődik el, hogy szerepeket kezdünk el játszani csak azért, hogy valamit elérjünk, megkapjuk. S ha ez gyakran előfordul, vagyis a minta sokszor ismétlődik – például az, hogy szüleink vagy éppen mások, akikre felnézünk, nem azért adnak jutalmat, mert szeretnek és tényleg hisznek bennünk, hanem azért, mert az ő elvárásaiknak megfelelően cselekszünk –, akkor megtörténik a baj. A mag, melyet elvetettek, kicsírázik, s felnőtt korban már magunk sem fogjuk tudni, mit miért teszünk. Ily módon szinte biztos, hogy amit teszünk, azt nem önmagunktól önmagunkért tesszük.

 

Ezek a szerepek tulajdonképpen álarcokká válnak, s az egó különböző aspektusaiként nyilvánulnak meg bennünk.

 

Ezek az álarcok egymásra épülnek, s mi csak cserélgetjük őket az éppen aktuális helyzetnek megfelelően. Ezért van az, hogy másnak képzeljük magunkat, mint akik valójában vagyunk. De akkor kik vagyunk? – tehetnénk fel a kérdést. Hogyan találjuk meg igazi valónkat? Hogyan találjunk önmagunkra?

 

Mindenkinek érdemes magába néznie! Ma már sok meditációs gyakorlat lehet a segítségünkre ebben. S akinek ez egyedül nem megy, nyugodtan forduljon szakemberhez vagy kérjen segítséget.

 

A Száraz György vezetésével indult Fényben Élők Szellemi Műhely ebben próbál útmutatást adni a változni vágyóknak. Ha szeretnéd, keress meg bennünket!

 

Béres Andrea

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..