Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Miért nem észlelték az orosz meteoritot azelőtt, hogy belépett volna a légkörbe?

A következő cikk a hivatalos, NASA-tól származó magyarázatot foglalja össze arra vonatkozóan, hogy miért nem sikerült a csillagászati teleszkópoknak időben észrevenni a 2013. február 15-én napfelkeltekor Oroszországba becsapódó meteoritot. 

 

Ez egy olyan kérdés, amely fel szokott merülni és meg is érdemli, hogy válaszoljanak rá. A megjelent képek törmelékeket mutatnak, amelyeken aszteroidából származó szokványos kondritok láthatók. Ez az anyag sötét és nem igazán fényvisszaverő, ami megnehezíti, hogy észrevegyük őket a világűrben, különösen, ha az egy busz- vagy egy ház méretű.

 

kép forrása: http://newswatch.nationalgeographic.com

A csillagászok a fényességet magnitúdóban mérik – minél nagyobb pozitív számú magnitúdója van egy égitestnek, annál halványabb az égitest. A Nap -27-es látszólagos magnitúdójú, a Vega csillag 0, és a leghalványabb csillag, amelyet még láthatunk, +6-os.

A legjobb kisbolygókat tanulmányozó teleszkópnak nagyjából +24 körül van a magnitúdó-határa, ami kb. 16 milliószor halványabb, mint amit szabad szemmel képesek vagyunk érzékelni.

 

Mi most a Dave Clark által legutoljára meghatározott pályát vesszük alapul (és igen, a meteorit nagyjából kelet felől érkezett és nem északról, ahogy a NASA kezdetben megállapította) és összevetjük azt a becsült mérettel és fényvisszaverő-képességgel, hogy kiszámolhassuk, mikor kellet volna látnunk a meteoroidot a kisbolygó-vizsgáló teleszkópokon. A számításokat grafikusan ábrázoljuk ily módon. Vegyük figyelembe, hogy a meteoroid a becsapódás előtt csupán két órával vált volna láthatóvá (135 000 km-re a Földtől) – csekélyke idő maradt volna, hogy riadót fújjunk.

 

kép forrása: http://newswatch.nationalgeographic.com

Még ha előre láttunk volna is a pontos helyet és időpontot, akkor is felvetődik egy másik probléma: a meteoroid a nappali égbolton lett volna és a teleszkópok nem tudták volna érzékelni a halovány tárgyakat fényes nappal.

Egyszerűen fogalmazva, a meteoroid túl kicsi volt a kutató teleszkópoknak, és a Nap irányából közelített meg bennünket.

 

source: http://blogs.nasa.gov

 

Ehhez a cikkhez tegyünk hozzá még pár apró kiegészítést.

A meteoroid a Nap körül keringő apró porszem, törmelék.

A meteor a Föld légkörébe hatoló meteoroid által okozott fényjelenség. (hullócsillag)

A meteorit a Föld felszínét elért meteoroid.

A mikrometeorokról érdemes megjegyezni, hogy Földünk naponta több ezer tonna kozmikus eredetű anyaggal gyarapszik.

A meteorok feltűnési magassága – ahol megpillantható fényes csíkjuk az égbolton – 80–120 km magasságában van, és általában 40–60 km magasan hunynak ki.

A meteor nem összetévesztendő az üstökösökkel, amelyek törmelékből álló csóvát hagynak maguk után. Ha az üstökös keresztezi a Föld pályáját, azon a ponton, ahol a Föld áthalad a csóva törmelékhalmazán, meteorzápor keletkezhet.

kép forrása: http://blogs.nasa.gov

Néhány gondolat a fényhatásokról is.

Egy 30–40 km/s sebességű, 0,1 g tömegű meteoroid kb. 0 magnitúdós fényjelenséget képes okozni pár tizedmásodpercig. Ez a fényesség a nyári égbolt legfényesebb csillagával, a Vegával (Lant csillagkép) egyenértékű. Egy kezdetben 10 cm átmérőjű meteoroid ellenben akár telihold fényességű is lehet. A Vénusz fényességénél (-4 magnitúdónál) fényesebb meteorokat tűzgömbnek nevezzük. Ezek közül sok erősen darabolódik a nagy hőhatás és az erős fékeződés hatására, így kisebb darabokra hullik szét. Az így szétrobbanó tűzgömböket bolidának hívjuk. Ilyen bolida volt a cseljabinszki.

http://www.theatlanticwire.com

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..