Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Miért vagyunk bizalmatlanok a Vízöntő-kori jóslatokkal szemben?

A szkeptikusok babonásnak tartják a vallásosakat, a vallásos érzületűek ördöginek a spirituális embereket, az ezoterikusok hiedelmekkel vádolják a tudósokat és fordítva, miközben a többiek ide-oda csapódnak. Vajon miért bizalmatlan szinte mindenki a többiek jóslataival szemben? A tudós, a teológus, a filozófus, a pszichológus és egyébként mindenki úgy beszél a jövőről, mint aki ismeri, azután sokszor kiderül az illetőről, hogy még a saját életének eseményeit sem tudja kiszámítani vagy megérezni. 

 

Szinte minden évben találunk olyan eseményt, felfedezést, asztrológiai fenomént, amelyre hivatkozva akár rosszat, akár jót lehet jósolni. Valamivel ritkábban messianisztikus jeleket vélünk felfedezni a korszak gyorsuló, technikaközpontú és egoista világtendenciáiban.

 

Például 1962. február 4-én a bolygók együtt álltak a Vízöntő jegyében napfelkeltekor. Talán ez jelezte a Vízöntő-kor kezdetét? Ki óvatosabban, ki kereken fogalmaz, de minél közelebb vagyunk egy fix időponthoz, annál inkább érezzük, hogy valami történni fog vagy sem. De több évtizeddel előtte aligha tulajdonítunk neki különösebb jelentőséget. Ahogyan a zuhanó repülőgépen sincsenek ateisták, úgy szerintem a következő egy-két évtizedben sem lesznek – legalábbis nagy számban – az istentagadók és a spiritualitás ellenes propagandisták. Nem azért, mert meghalnak, hanem mert egyes események hatására felül fogják vizsgálni a dogmatikus álláspontjaikat.

 

Ma kétségtelenül sokan lejáratják az ezotériát, amikor egyetlen konkrét dátumhoz rendelt időpontra hivatkoznak a korszakváltás kapcsán. Alex Retrov szerint 2011. szeptember 25-én hatalmas katasztrófáknak kellett volna bekövetkezniük. A svéd származású biológus, Carl Johan Calleman 2011. október 28-ára tette a naptár utolsó napját. Ez sem jött be. Ezek után nem lenne meglepő, ha valaki azzal állna elő jövőre, hogy csak azért nem következett be a 2012-es maja jóslat, mert valaki elszámolta a Gergely-naptárt, így az korrekcióra szorul.

 

Talán azért nem hiszünk a jóslatokban, mert félreértjük őket többek között abban az értelemben, hogy mi mindig valamilyen fizikailag megfogható eseményt várunk tőlük. Pedig ha az ember csak a saját bajaira gondol, akkor láthatja, hogy azokat belül éli meg, s nem kívül. Egy hozzátartozó elvesztése például nem merül ki abban, hogy fizikailag nincs jelen, sokkal inkább a lelki űrt kell betölteni és egy újfajta kapcsolatot kell kialakítani vele, illetve a hiányával. Ez a folyamat pedig elsősorban belső, nem pedig külső. A jóslatokkal sincs ez másként.  Egy harmadik világháború dúlhat az emberek lelki életében is, s nem csak atombombával lehet leigázni a világot!

 

Mi lenne, ha a jóslatok egy részét több síkon értelmeznénk? Talán rájönnénk, hogy már most is szép slamasztikában vagyunk? Szerintem akkor fordult tévútra és akkor fordult tévhitbe az ember, amikor pótszereket látott a tudományban, a vallásban, a filozófiában, a művészetben, a spiritualitásban… Ezek ugyanis nem arra valók, hogy valaki a lázálmait megélje, az (i)gazságait körbebástyázza velük, vagy beléjük szerelmesedjen, vagy kommunikációs fegyverként felhasználja mások ellen, vagy dogmákat és izmusokat kreáljon belőlük. Ezek a megismerési, feltáró és önkifejezésre alkalmas utak azért vannak, hogy az ember megoldhassa segítségükkel a problémáit, megválaszolhassa a kérdéseit és boldogabbá, harmonikusabbá tegye általuk az életét. Semmi esetre sem valók arra, hogy vérre menő és lélekölő harcot folytassunk a kitalált céljainkért.

 

Az emberek egy része nem hisz a jóslatokban, mert azokat feltehetően sokszor nárcisztikus emberek szülték és mert éppen ezért nem váltak be. Azután ott vannak a megrázkódtatások, amelyekkel minden változás együtt jár. Az emberek egész élete bizonytalan és tele van kisebb-nagyobb megrázkódtatásokkal. Nem csodálom, hogy elegük van belőlük. De nem kellene, hogy ilyen legyen. Viszont, a valóság megismerése hosszú út, s ahhoz túl fáradtak és tudatlanok vagyunk – legalább ezt reálisan látjuk –, hogy belevágjunk a nagy kalandba. Könnyebb tehát mindenkit kritizálni, aki jól vagy rosszul, de legalább elindult a nagy úton a valóság felé, mint beismerni vagy felismerni, hogy mi csak egy helyben topogunk.

 

Az emberi munka nem értékteremtő a Földön, s a legtöbb ideológia sem az, sőt kifejezetten értékpusztító. Nem szeretek túlzottan általánosítani, de az emberekkel nem nagyon jön szembe ma olyan eszme, amely a valósághoz vezetné el őket. (Magyarázóból sok van, de aki megtanít közvetlenül érzékelni, olyanból nagyon kevés.) A valóság pedig sokszor irracionális a képzelt világból nézve. Ezért nem szeretjük a valódi jóslatokat. Hiszen gondoljuk csak meg, hogy aki a valóságot képviseli, az őrültnek és ellenségesnek hathat azokra, akik a képzelt világukból nézik őt.

 

Az illuzórikus világ nem képes elfogadni a valóságot, ezért annak minden tiszta üzenetét: az intuíciókat, az álmokat, a hitet, a tiszta ideákat… rombolni, megsemmisíteni, hitelteleníteni akarja. Egyszóval, el akarja tüntetni mindazt, ami veszélyezteti a létét. Így születik a kétely, a félelem, a bizalmatlanság, a bizonytalanság és a többi. Nem a jóslatokkal van a baj, hanem velünk!

 

Boldog napot!     

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..