Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Mikor ferdült el a magyarok gondolkodása?

Erre a kérdésre egyfelől könnyű, másfelől alig lehetséges adekvát választ adni. A teljesség igényét feladva, gondolatébresztő sorokat szeretnék csak írni a téma bősége és a hely szűke miatt. A tényt azonban, hogy elferdült, eltorzul a gondolkodásunk, nem szabad sértésként értelmezni, inkább csupán egy diagnózisként, amit a 21. század boldogtalanságban, elszigeteltségben élő és szenvedéshez idomított magyar lelket szorongató egónk rendszeresen sulykol.

 

Figyeljük meg, milyen állomásokon ment keresztül a magyarok gondolkodása, mire a mai siralmas állapotig eljutott. Hangsúlyozom, a felsorolásnak nem a sorrendisége számít, hanem a romboló ereje. Vélhetően ez a rövid kiértékelés egyúttal vezérfonalként is szolgál a helyes gondolkodásmód kialakításához. Nem fogok ezúttal történelmi eseményekkel előhozakodni, mint 1514, 1848-49, 1920, 1956…, hanem csak mentális-okkult hadviselés elemeit veszem sorra.

A szolgalelkűség mítosza

Sokan összetévesztik a szolgaságot a mások boldogulását és üdvét szolgáló magatartással. A szolgaság egyértelműen alávetettséget, elnyomást és függőséget takar. Ezt próbálják velünk elhitetni régóta mind a gazdasági, mind a politikai, mind a vallási élet hatalmasai. Ezzel szemben a szolgálatkészség együtt jár az egómentesedéssel, a közös isteni eredet feltételezésével és elfogadásával, az univerzális elvek – szabadság, önzetlen adás, lemondás, odaadó szolgálat stb. – gyakorlati alkalmazásával. Tehát a szolgálat egy tudatosan, szabad akaratból választott attitűd, ami a magunk és mások boldogulását, valamint boldogságát támogatja, illetve a harmonikus egymás mellett élést és az egymást támogató életstílust valósítja meg. Nincs benne kényszer, erőszak, agresszió, önző túlkapás, irigység, kapzsiság, bírvágy, uralomvágy és hasonlók. Úgy vélem, amíg ezt nem sikerül tisztába tennünk magunkban, s a személyiségünk mások fölébe akar kerekedni, vagyis uralmi pozícióba, addig nem jutunk előrébb.

Önálló gondolkodás hiánya

A gondolkodásunkat két módon jellemezném: hiányos és önállótlan. Az önállótlanságot talán könnyebb megérteni, amikor arra gondolunk, hogy egy bizonyos kör dönti azt el, hogy mit tanítsanak az oktatási rendszerünkben és mit nem. Ha abban mérjük a tanultságot, hogy ki képes gépiesen gondolkodni, akkor azzal csak feladjuk a szellemünk kreatív képességeit, s nem fogunk tudni megújulni és önállóan gondolkodni. Lehet valaki intellektuálisan fejlett, de az még korántsem biztos, hogy intelligens, pláne bölcs. A magolás és a drill főként azon az ösvényen vezet, amelyen a saját gondolatainkat mások gondolataira cseréljük fel. Ez megfosztja a lelkünket a szárnyalástól és a szellemünket a végtelennel való összekapcsolódástól. Az pedig még ennél is rosszabb, hogy az önállótlanság csak feszültséget szül, ami önromboláshoz vezet.

Ami pedig a hiányosságokat illeti, nos, a kor paradigmái (mintái) és ideológiái nem engedik meg, illetve nem teszik lehetővé, hogy a tudomány minden valódi eredményét megismerjük, hogy a vallások valódi jelentőségét felismerjük, hogy új világképet bontakoztassunk ki a megvetés árnyéka nélkül, s hogy a történelmet más aspektusokból is megismerjük. Ma már olyan sok a torzítás, a hamisítás és a titkolózás, hogy szinte egymás után ütközünk bele a magunk gyártotta gondolati falainkba: „ezt nem szabad mondani”, „ezt nem szabad gondolni”, „ez eltér a főáramlattól”, „ezért kiközösítés jár”…

Hová tűnt a magasabb rendűség?

A valódi spiritualitás, a holisztikus szemlélet és a metafizika, egyszerűbben fogalmazva az élet anyagtalan oldala, az eredet megtalálása, a magasabb rendű valóságszintek nem-ismerete olyan „lapos” világképet teremtett a gondolkodásunkban, hogy képtelenek vagyunk áttörni a világ látszatait, képtelenek vagyunk meghaladni ÖNMAGUNKAT!

A vallásoknak csúfolt formációk sem vezetnek ki az anyagi világ útvesztőjéből. Tessék, körbenézni! Mit látunk? Vitatkozó embereket? Aljasságot? Elnyomást? Hol a szentség? Hol a szeretet és a tolerancia mindennapos használata? Hol van az elfogadás? Hol a béke? Hol a kölcsönösség?

Mindenki a saját igazát bizonygatja és a legtöbb ember összeférhetetlen a másikkal. Még mindig nem jöttünk rá, hogy a hit és a kétely kettőségéből az isteni tudás a kiút.

Önbizalomhiányra és pesszimizmusra nevelve

Ha nincs sikerélményünk, akkor könnyű velünk elhitetni, hogy szerencsétlenek vagyunk. Ha nincs ősemlékezetünk, mert megtagadják a múltunk dicső pillanatait – erre mondják, hogy ellopják a múltunkat –, akkor miből meríthetnénk erőt? Egy ingatag, gyökértelen népnek nem lehet „gerinces” gondolkodása. Pedig a magyar nép egy lovagias, harcos nép szellemi értelemben. Lásd: magyar virtus!

De mostanára elhitte magáról sok magyar ember, hogy ő a világ és a saját életének másodrendű szereplője. Miért volna az? Ki állítja ezt? Egy személytelen rendszer, amely sportot űz abból, hogy megnyesegeti az önbizalmunkat, amely az orrunknál fogva vezet bele a történelmi sorscsapásokba és szellemi kátyúkba.

Meggyőződésem, hogy a pesszimizmus nem vezet semmi jóra, legfeljebb torz gondolkodási klisék végtelen ismételgetéséhez. Ha a valódi kinyilatkoztatásokat megismernék a magyarok, s nem az egójuk dagasztására, hanem a szellemi és lelki munkára sarkallna mindannyiunkat a már meglévő tudáskomplexumunk, akkor szükségszerűen megváltoznának a dolgok. De maguktól nem fognak, hiszen a szabad akaratunk miatt mi ezt „igényeljük”.

Ne számokban gondolkozzunk!

Ne mennyiségekben gondolkozzunk, amikor a gondolkodásunk megváltoztatásáért küzdünk! Sokan a nagy számok törvényében hisznek – ez a fogyasztói attitűd. Azonban, közlöm, hogy minden az apróságokon múlik és minden külső változásnak belső indítékai vannak. Láthatatlan és parányi okokról beszélek.

Ne várjuk a sült galambot, mert nem fog a szánkba repülni. Furcsa lesz, amit mondok, de a nihilizmus létezik. A cselekvés hiábavalóságát, a lét teljes értelmetlenségét és az emberi haladás hiányát hirdető „semmi” nagyon is valóságos hatalom, amely könnyen maga alá gyűri az ember gondolkodását.

A nihilizmus „engem nem érdekel”, „mit tehetnék én, hiszen én szinte senki vagyok”, „nem számítok” jellegű gondolkodása óriási hiba a 20-21. században. Ez hamis filozófia és a bölcsesség hiányát mutatja. De a minőségi elvek és értékek mentén felépített élet nem csak időtálló, hanem boldog és elégedett, mert összhangban van a Mindenséggel. Nem a semmivel, hanem a Mindenséggel! Ezt hívom én egység-gondolkodásnak.

Bátor gondolkodást kívánok mindenkinek!

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..