Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Mindnyájan Isten tökéletes parányi részei vagyunk

Soha többé nem akarom látni, hogy egy másik ember szeretetből árt… tulajdonképpen, soha többé nem szeretném látni, hogy egy ember vagy egy állat vagy a föld egy darabkája egyáltalán, bármilyen módon is, de árt. Az igazságtalanságból és az árulásból, a konfliktusból és az ártásból, a csapdába csalásból, a megtévesztésből, a halál terrorjából és félelméből eredő energia táplálék azoknak, akik az érzelmekből élősködnek… és akik igen jól tápláltak manapság. Mivel az érzelmek azok, amiken keresztül a belső energiát lecsapolhatják az emberről, ezért igazán életbevágó, hogy az ember átvizsgálja az érzelmi hálózatát.

 

Mit tegyünk akkor, ha nem szeretnénk „érzelemmentessé” (szenvtelenné) válni, nem kívánunk „érzelmileg ellenőrzöttekké” válni és nem óhajtunk az energiavámpírok táplálékául szolgálni?

 

Úgy tűnik, hogy sok lehetőséget kipróbáltunk már: elkerülés, megerősítés, pozitív gondolkodás, figyelemmegvonás, igazolás, kreatív képalkotás, megbocsátás, megértés… és az még mindig itt van. Mi egy fájdalmat okozó világban, és olykor egyúttal fájdalmat okozó helyen is vagyunk a kapcsolatainkban. Azon elmélkedtem, hogy miként foglalkozhatnánk az érzeleminkkel egy „megfigyelő” pozícióból. Jobban szeretem a „megfigyelő” szót, mint az elválasztó” szót, mivel az „elválasztás” annyira ridegnek és kívülállónak tűnik – olyan érzés ez, mintha „a történések Isten akarata szerint valók volnának”.

Mivel mindnyájan Isten tökéletes parányi részei vagyunk…, mi a mi akartunk?

 

http://www.wakingtimes.com/

 

Azt látjuk, hogy az egyéni szintektől a globálisig a szíveink egymással szállnak szembe. Lehet, hogy az mondjuk, hogy ilyen a háromdimenziós élet. De tulajdonképpen a háromdimenziós élet a lehető legintenzívebb jelenleg. Ha ennek az alkalmazási területe egy isteni háború – amiről én azt gondolom, hogy így van –, akkor van olyan szerepünk, amely révén eljátszhatjuk a szenvedés mérséklését.

A szó valódi értelmében Mi Isten akarat vagyunk. Minden egyes ember az. Így aztán bármi is legyen a csatatér, arra szólítanak fel bennünket, hogy katonák legyünk.

 

Ahogy a tudatosságunk kiterjed, a szívünk úgy nyílik meg, és úgy kezdünk érezni. Tudom, hogy sokunk szenved a családja és a barátai miatt, valamint a Föld, az állatok, az emberek… közössége miatt.  Nem annyira emocionális, sokkal inkább kínnal teli tudatosságot örököltünk. Úgy gondolom, hogy mindnyájunknak megvan a saját módszere arra, ahogyan ezzel foglalkozunk. Az én személyes módszerem az, hogy elfogadom, hogy az ott van, majd pedig hálát adok… igen, érzem. Annyira hálás vagyok azért, hogy kapcsolatba kerülhetek „mások” szívével. Ez az első lépés.

 

Amióta kapcsolatban állok az emberekkel és az élettel, a tudatosságom, a szívem melege és a tudatosság iránt érzett hálám egy icipicit talán csillapította mások szenvedését. A reményben lelhetünk menedékre. A megfigyelés saját érzelmi rendszerem védelmére is szolgál, mivel a hála és a szeretet egy sorompót, illetve ha nem sorompót, akkor legalábbis egy átalakító hatást hoz létre a beérkező érzelmi fenyegetéssel szemben.

 

Ezzel a folyamattal egyidejűleg, segít észben tartani – a megismerés értelmében –, hogy a magasabb létezők és talán a saját, dimenziókon átívelő magasabb énünk is megfigyel minket. Ez nem dajkamese. A fejlődő energiák igenis léteznek, miként a visszafejlődök is.

 

Ugyanannyi csatatér van, ahány katona, azonban valamennyi csatánk célja az, hogy a fény bejöjjön. Akár úgy viselkedünk valaki számára, hogy kedvesek vagyunk, akár leleplezzük a megtévesztést, akár visszahozzuk a Földet az életbe, akár segítünk meggyógyulni valakinek, akár az önismeret és az öngyógyítás létfontosságú munkáját végezzük… a fényt hozzuk be azzal.

 

Az emberek sokat beszélnek a háláról, a szó pedig mérsékelhető, s valóban, ez a szó az érzés.  Hálás vagyok a szívemben és az elmémben található fényért; tényleg tisztelettudó vagyok, mivel ez az isteni természetünk. Megvédjük, kötődünk hozzá, és olyan terekben (kiterjedésekben) csillogtatjuk azt, amelyek kicsit sűrűbbek és sötétebbek, mint amilyenek mi vagyunk. Ez nem a vérző szív vagy a dühös szív munka közben, hanem egy kehely… a bánat és az öröm egy olyan hihetetlen és megtermékenyítő elegyének edényzete, amely képes megtartani a helyzetét egy csatában és életet tud adni az új lehetőségeknek.

 

Túlbecsüljük-e a szívtelenség/lelketlenség hatalmát? Gyakran hittem, hogy igen, éppen, ahogyan azt figyeljük, amint az szembeszáll a „legjobban lefektetett terveinkkel” és azok szétmorzsolódnak. Az emberek azt mondják, hogy ebben az illuzórikus világban az egyetlen valódi dolog a szeretet. De a katonák nem szeretettel harcolnak… ők Maguk a szeretet… és igazsággal harcolnak. A Szeretet és az Igazság egy és ugyanaz, s az igazság minden egyes alkalommal győzelmet arat az illúzión.

 

Forrás: http://www.wakingtimes.com/

 

Fordította: Száraz György

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..