Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

MIT ADOTT AZ ŐSI EGYIPTOM A VILÁGNAK? I. rész

I. rész

 

Hermész Triszmegisztosz, a „Háromszorosan Nagy” mondotta valaha: „Ó, Egyiptom! Egyiptom! Az ország, amely az istenség székhelye volt, nem fogja többé látni az isteneket. Vallásodból nem marad egyéb, mint mesék, meg szavak, amelyeket majd kőre írnak és amelyek elveszett kegyességedről szólnak. Jaj, eljön a nap, amikor a szent hieroglifákat csak bálványimádatnak tekintik. A világ nem fogja megérteni az isteni bölcsesség jelképeit és a nagy Egyiptomot pokoli démonok imádatával fogja vádolni.”

 

Nos, ez az időszak úgy tűnik, elérkezett. A mai Egyiptom hírből ismeri csupán a hajdani hatalmas birodalmat. Valójában a mai Egyiptom lakóinak vajmi kevés közük van az ókori nagy egyiptomi birodalomhoz, ugyanis az arab törzsek csak i.sz. 641 környékén jelentek meg a Nílus partján először. Ezért őket nem tekinthetjük az ősi egyiptomi tőkultúra utódainak. Az arabok egyiptomi kolóniája inkább csak megörökölte a csodálatos piramisokat, szfinxeket és templomkomplexumokat, mintsem maga építette volna.

Sem az arab kultúra, sem a nyelv, sem a vallás nem hasonlítható össze az antik egyiptomival. Ennek ellenére az egyiptomi lakossága javarésze az idegenforgalomból él. Ha nem lennének a monumentális építmények és évente nem látogatna oda több százezer turista, hogy megtekintse azokat, igen nagy gondban lenne a több mint 70 milliós társadalom. De most utazzunk vissza az időbe és nézzük meg, mennyi minden mai modern dolognak nyúlnak vissza a gyökerei Egyiptomba, illetve mennyi ötletet merített az utókor a félistenek birodalmából.

 

INTERDISZCIPLINÁRIS MŰVELTSÉG

 

Kr.e. 500-ban a görög történész, Hérodotosz Egyiptomba látogatott, önkéntelenül is megállapította, hogy a világ összes népe között az egyiptomi volt a legboldogabb, legegészségesebb és legvallásosabb. Vajon miért? Az egyiptomi kultúra volt talán az egyetlen a Földön, amelyik tökéletes ismerte és tisztelte az életet. Az emberek akkoriban csodában éltek. Az egész életüket áthatotta a rendszer és a rend.

 

A nép hatalmas volt, nagyobb, mint azt ma gondoljuk (manapság 7 millióra becsülik). A titka a rend volt. A jólét pedig a sziderikus és a szoláris életmódban rejlett. Volt nappal élő és éjszakai lakosság. Így a munka és az építkezések sosem álltak le. Megalkották a törvényeket, melyeknek köszönhetően boldogan éltek. Időszakonként még hódítottak is. Az urak, a papság, a fáraók, a királyok és a királynők, legfelül pedig a félistenek a szorgos hangyák által éltek gazdagon. Azonban ez egyáltalán nem volt igazságtalan, sőt ez egy szimbiózis volt: az élet lehetőségét ugyanis a nagyok, vagyis a tudók teremtették meg a nép számára.

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az emberi kultúra bölcsője a Nílus-mentén ringott.

Az egyiptomi műveltség sokféle és összetett volt: fejlett írással, matematikával, csillagászati ismeretekkel, orvostudománnyal, törvénykezéssel és jogrenddel, társadalmi hierarchiával, közbiztonsággal, építészettel, alkímiával, szépségápolással stb. találkozunk. Jól megfigyelhető itt az élet teljesen átfogó, komplex és sokrétű, az egyes tudáságazatokat egységben kezelő holisztikus és interdiszciplináris (több tudományágat érintő) szemlélete.

 

AZ ALKÍMIA TUDOMÁNYA

 

Egyiptom ókori neve Kemet volt, ami magyarul annyit tesz: fekete föld. A Nílus vize tette termékennyé és változtatta feketévé a föld színét. Kemet tehát a termékenységéről volt híres. Kemet tudományát nevezték később alkímiának. Tulajdonképpen az alkímia jelentése szó szerint a „fekete föld tudománya”. Később ez úgy maradt fent, mint a sötét vagy fekete mágiával kapcsolatos tudomány, amelytől mindenkinek rettegnie kell. Ennyit az emberi rosszindulatról. Pedig eredetileg az alkímia a természetben előforduló ásványok, kristályok, növényi részek és állati eredetű anyagok, energiák és információk (isteni ideák) felhasználásával foglalkozott egészségmegőrzés és gyógyítás céljából. Tehát szó sem volt sötét varázslatokról, annál inkább gyógyításról és az emberek bajainak orvoslásáról. A mai kémia alapjai görög és arab közvetítéssel jutottak el Egyiptomból Európába. A fáma szerint Egyiptom görög elnevezése, az Aigüptosz, szintén sötétet és feketeszínűt jelent, ezért ma már szinte senki le nem mossa Egyiptomról a fekete mágia kétes hírnevét.

 

Bárki bármit is állítson, valóban érdekesebbnél érdekesebb csodákat alkottak Egyiptomban. Például egy király szerkesztett egy nilométert, a Nílus vízállásának jelzésére. A készülék rézből készült. Szélén egy hím és egy nőstény sast állított fel. Vízáradáskor az egyik sas sivított. Ha a hím vijjogott, az áradás elérte legmagasabb fokát, ha a nőstény sikoltott, akkor az áradás tovább tartott.

 

Maspero, a 19. század egyik kiemelkedő egyiptológusa, jegyezte meg, hogy minden szobor lakóhelye volt valamely szellemnek és talizmánként funkcionált.

A híres-neves Kleopátra (VII. Kleopátra Philopathor) idejében még tudtak olyan edényekről, amelyekbe öntött víz a bor színét, ízét és erejét vette fel, tehát borrá változott.

 

Az alkímia őshazájának Egyiptom számított. A római korban még uralkodott az a nézet, hogy a régi egyiptomi királyok az alkímiának köszönhették gazdagságukat. Diocletianus császár az alkimista könyveket mind elégettette azzal a nem titkolt szándékkal, hogy ezáltal a lázadó egyiptomiakat megfoszthatja az alkímia révén várható anyagi segítségtől.

 

ATLANTISZ MÍTOSZA

 

Az elsüllyedt mitikus földrészről szóló mítosz egyiptomi közvetítéssel jutott el hozzánk.

Várkonyi Nándort idézem, aki pedig Manethóntól merít: „Héraklész oszlopain túl terült el Usziri, Ozirisz országa, Amenti vagy Aaru, a babiloni Aralu, a zsidó Seol, a görög Hádész és Elüszion, a kelta Avalun. „Nyugat felé, Nyugat felé!” (Amenti, Amenti!) – jajveszékelte ötezer éven át az egyiptomi sirató asszonyok kara. Itt, nyugaton Jalu, a „második Egyiptom”, Sekhet-Hetep, a „lelkek örök hazája”, ahová a „halál vizén” át eveztek a holtak lelkei az ősi élet keresztjelével, a tau-val díszített bárkáikon. Csodálatos és vágyott haza, mert „a halott abba az országba tér, ahol az istenek fiatalok voltak”. Usziri, az ifjú isten és király uralkodott itt, „Jalu mezőin”, „a szent Amenti földjén”, „a halál vizein túl”. Fia, „Hor és követői” innen költöztek Egyiptomba a „Nyugati föld első lakóinak jelével”, vagyis Usziri tiarájával, és megalapították a mitikus karvaly-dinasztiát, melyek tagjai „halott félistenek”-ké lettek „tizenegyezer évvel ezelőtt” – mint Manethón írja.”

 

E szerint Atlantisz nem egy kitalált földrész, nem csupán egy elvont dimenzió, hanem Egyiptom őshazája, illetve az egyiptomi kultúrát megelőző csodálatos civilizáció, amelynek a tudományát megörökölte Kemet. Az alkímia, a mágia, az angyalok tudása és Földön maradt hagyatéka Egyiptomba szállt át és ez emelte fel a folyam menti népet a legfejlettebb spirituális szintekig.

Atlantisz történetét a görög filozófusok – például Szolón – még eredetiben látták és hallgatták egyiptomi papok tolmácsolásában, Szaisz városában.

 

A görögök kultúrájuk hajnalától kezdve Egyiptomba jártak iskolába, s nem szégyellték a tanítvány szerepét. Onnan merített bölcsességet Hérodotosz, Diodórosz, Orpheusz, Melampusz, Daidalosz, Homérosz, Lükurgosz, Szolón, Platón, Püthagorasz, Eudoxosz, Démokritosz, Plutarkhosz, Porphüriosz, Thalész, Kleobulósz, Biasz, Iamblikhosz, Diogenész, hogy csak néhányat említsek.

 

KÖNYV ÉS KÖNYVTÁR

 

Az őskorban még minden kő, falapocska, csontrészlet, cserép- vagy bőrdarab közvetítő eszközként szerepelt. Amikor az írás és a könyv története után kutatunk, azt találjuk, hogy tulajdonképpen a könyvek előhírnökének tekinthetjük az azték-maja indián agávé-rostpapírjait, a kínai bambuszlapocskákat, a sumér agyagtáblákat, az egyiptomi papirusztekercseket, a hindu pálmaleveleket, s majd később a középkori pergamenkódexeket.

 

A könyvtár a dinasztikus Egyiptomban levéltár és könyvtár volt egyszerre. Platón a Timaioszban Szolón egyiptomi utazását taglalja, mégpedig Szolónnak saját feljegyzései alapján. Szolónt Szaisz városában Néith istennő templomának papja (Szoukhisz) oktatja ki az egyiptomiak és a hellének régi históriájáról. A hellének (a görögök) ugyanis még valóságos gyermekek, s a messze múltról biztos ismertekkel nem rendelkeznek, csak mesékkel és mondákkal, minthogy az írás tudományával csak nemrégiben ismerkedtek meg. Ezzel szemben az egyiptomiak réges-régóta tervszerűen gyűjtik a történelmi dokumentumokat.

 

„Ami nálatok, nálunk vagy bárhol megtörténik – mondja Szoukhisz (Szolónnak) –, amennyire csak tudomást szerzünk róla, s amennyire helyes, nagyszerű vagy valamiképp jelentős dolog, a legrégibb időktől fogva mind fel van jegyezve templomainkban, s megőrizve fennmarad. Nálatok azonban, s a többi országban az írás és az állami élet csak most fog kifejlődni, hacsak a szokásos idő leteltével – mint valami új betegség – az ég áradata reátok nem tör; akkor megint újból fiatalok lesztek, és nem fogtok tudni semmit a mi régi történelmünkről vagy a tiétekről. Legalábbis a ti nemzetség-feljegyzéseitek, kedves Szolón, ahogy te előadtad, alig különböznek a gyermekmeséktől… Szent könyveink szerint a mi államunk rendje 8000 éves… Más alkalommal pontosabban és fesztelenül, írásokkal a kezünkben beszéljük majd meg ezeket.”

 

Egyiptom templom-könyvtáraiban volt felhalmozva a Közel-Kelet tudásának minden kincse. Más adatokból tudjuk, hogy a 4. dinasztia királyai, a nagy gizehi fáraók: Hufu, Hafré, Menkauré nem csupán piramisokat építettek, hanem hatalmas könyvtárakat is állítottak Memphiszben (azaz Men-noferben: Fehér-fal). De e helyütt mindenképpen illik említenem Ehnaton fáraó archívumait, III. Ramszesz könyvtárát, valamint a Ptolemaidák könyvtárait. A Muszeion félmillió tekercset tartalmazott, más adatok szerint 700 000-et, a Szerapeion 40 000-et, s ezek nagy része egyetlen példány volt.

 

Hérodotosz szerint 17 000 évre visszamenő emlékeket őriztek az egyiptomi könyvtárakban. Szolón úgy értesült róla, hogy 8000 éveseket, de itt nem az évek száma a lényeges, hanem a beláthatatlan régmúlt eseményeinek és teljesítményeinek krónikába foglalása. Egyiptomban szinte csak és kizárólag templomkönyvtárakról tudunk. Minden valamirevaló templomnak volt könyv- és irattára. De hozzáteszem, egyes könyvtárak magasabb dimenziókban voltak, így csak a spirituális képességekkel rendelkező papok, illetve főpapok olvashatták az ott található kozmikus hieroglifákat.

 

Imhotep nem csak az építészetben, hanem az írásművészetben is kiemelkedőt alkotott: a szöveghagyományban számos utalás történik könyveire, melyek közül napjainkra csupán egy kötet címe maradt fenn: a Bölcs mondások könyve. Imhotepet Ptah (vagy Thot) és Szekhmet fiának tartották és a gyógyítás isteneként tisztelték, később Aszklépiosszal azonosították.
Imhotep és Aszklépiosz állítólag még a halottakat is fel tudta támasztani. Szent állata a kígyó volt, amely az újjászületés és a misztériumiskolákban a beavatás szimbóluma volt. Jelvénye-jelképe az orvosi pálca, amelyre egy kígyó tekeredik fel. Ez a pálca ma is megtalálható a gyógyszertárak cégérében. Gyakran említik, hogy Hippokratész, az orvostudomány megalapítója Aszklépiosz leszármazottja volt.

 

(Folyt. köv.)

 

Száraz György

Boldog napot!

 

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..