Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Mit hittek a maják az előttük eltűnt korokról?

A maja indiánok északról jöttek, de hogy egészen pontosan honnan és mikor, az rejtély. A legjelesebb kutatók egyike, V. A. Kuzmiscsev, úgy gondolja, hogy nem lehet hajszálpontosan megbecsülni, hogy hány évezreddel korábban népesítették be Guatemala és Honduras, majd a Yucatan-félsziget területét a maják ősei.

 

Annyi bizonyos, hogy körülbelül 2 millió a maja nyelvcsaládhoz, a kicséhez (quiche) tartozó lélek él az említett földön.

Ma a dzsungel minden nyomot befed és elrejt, ami az antik városokat illeti. Ez azt is jelenti, hogy eddig még csak gyerekcipőben járnak a feltárások és a felfedezések. Tulajdonképpen a maja kultúra egy ezer darabos kirakós játékából egyelőre csak pár százat sikerült egyáltalán megtalálni. Ily csekélyke nyomból nehéz rekonstruálni egy fejlett spirituális civilizáció múltját. Még a „maja” szó jelentésével sincsenek tisztában a szakértők. Talán „a Maiannak nevezett tartományból jött”, vagy a Yucantan-félsziget egészét takarja, Landa szerint „a pulykakakasok és a szarvasok országa”, de az is lehet, hogy Mayapán, a régi főváros vidéke vagy az „erőtlen ember” gúnynévből származik, de igazából senki nem tudja.

Még a városok elnevezését sem ismerjük pontosan. Tikal, Copán, Mayapán, Palenque… mind olyan elnevezések, melyek a spanyol hódítás nyomán kaptak e helységek, de vajmi kevés közük lehet az eredeti maja tulajdonneveikhez. Például Tikal nevét a régészek találták ki.

 

A maják nem vad, nomád törzsekből fejlesztették magukat kimagasló civilizációvá, hanem eleve egy fejlett kultúra hordozói voltak. A szakértők nem tudják, de feltételezik, hogy barbár népek elől menekültek el, illetve indultak hosszú vándorútnak egykoron a maják ősei, majd telepedtek le a Guatemala, Honduras, Chiapas és Yucatan területén.

De vajon honnan érkeztek a maják? A történelmi szemlélet és gondolkodásmód szerint minden bizonnyal lennie kellett egy korábbi kultúrának, amelynek tudását megörökölték és továbbfejlesztették. Ennek a letűnt kultúrának kellett lennie valamiféle olyan központjának, amelyben találunk bizonyítékokat a majákkal való rokonságra. Ez volt az olmék kultúra. Az olmék kultúra maradványait megtalálták Tres Zapotesben, La Ventában, Veracrúzban és a Mexikói-öböl partvidékén. Ez az amerikai kontinens ma ismert legrégebbi kultúrája.

Mi támasztja alá az olmékok és maják kapcsolatát, rokonságát? Kultuszközpontjai építészete, stílusa, az olmék írásjelek, számjegyek és az anyagi kultúrájuk. Ennek tetejébe a becslések szerint éppen akkor épültek a maja vallási központok, amikor az olmék kultuszhelyek hirtelen megszűntek, vagyis i.e. III-I. század között. Ez egy kikalkulált egybeesés, tehát nem bizonyított. Egyébként a klasszikus maja korszak i.sz. II.-X. század közötti időszakra esik.

Megjegyzem, a kulturális örökség ténye és egyáltalán, Mexikó legfontosabb civilizációi között fennálló kapcsolat még nem bizonyított az évezredes távolság miatt. Még annak az okát sem sikerült bizonyosan feltárni, hogy a IX. század végén miért hagyták el a lakosok csaknem egyszerre a gigantikus vallási központjaikat? Miért költöztek vagy tűntek el nyomtalanul a maják akkor, amikor a civilizációjuk virágzott?

Mithittekamaják1

Maják eredete hivatalosan

 

A hivatalos álláspont szerint i.e. 800 után falusi földművesek településeket hoztak létre azon a területen, amely később a maják őshazája lett. Charles Phillips úgy véli, hogy az olmék kultúra nem gyakorolt rájuk különösebb hatást, s nem keveredtek a majákkal kereskedelmi és kulturális kapcsolatba. Azután, hipp-hopp a semmiből, egy kósza, de általunk nem ismert ötlettől vezérelve i.e. 600-400 között egyszer csak a maják elkezdték felépíteni szent városaikat. Később az egyik faluból felfejlődött „település” jelentős szertartásközponttá nőtte ki magát az őserdő mélyén! Ez volt Tikal. I.e. 300 és i.sz. 100 között piramisokat és templomokat építettek. Ezt a példát nem sokkal később Uaxactún is követte, ahol már tetten érhető az olmék hatás.

 

Teremtésmítoszok és letűnt korok

 

A maják hite szerint saját korukat három korábbi kor előzte meg, s ezeket az eónokat nagy katasztrófák választják el egymástól, amelyekben majdnem minden élet elpusztult

A maják aranykora után az elnéptelenedett romokon először a toltékok, majd az aztékok emeltek újabb városokat és szakrális építményeket. Az utódok megőrizték elődeik csillagászati tudásának egy részét és a mitológiájukban is sok a kölcsönös megfeleltetés.

 

A maják úgy tartották, hogy amikor a Vénusz bolygó eltűnik az ember szeme elől, akkor az alvilág szellembirodalmában utazik. Ilyenkor ereszkedik le Quetzalcoatl az alvilágba a halemberek, vagyis a korábbi korszak embereinek csontjaiért. Majd sikeresen visszatér az istenség és reggeli csillagként emelkedik a magasba. Ez egyébiránt a halhatatlanság eszméjét, illetve a halál fölött aratott győzelem eszméjét is magában hordozza.

 

A teremtés első óráiban a Föld és az Ég megjelenését „négyes sarokkiképzés és földmérés” követte. A négy sarokban nőtt egy-egy fa, amely az eget támasztotta alá. Más kozmográfia szerint nem négy fa, hanem négy óriás (bacab) volt, akik mellesleg a méhészek patrónusai voltak. Neveik: Muluc, Kan, Ix, Cauac. A Chilam Balam könyvei szerint a Föld négy sarkán található négy fa az egyes új korszakok legelső pillanatában teremtődött.

A teremtésmítoszoknál maradva, fontos megemlítenem, hogy Kilenc-Szél Úr annak a Tollaskígyó istennek egyik aspektusa, aki az aztékok Quetzalcoatl-ként, a maják Kukulkan-ként tiszteltek. A maja-kicsé mitológiában ő a tenger istene is, a Legfőbb Tollaskígyó, ki az Ég istenével egyesül és egységet teremt Ég és Föld között.

 

A maja-kicse indiánok szent könyve a Popol Vuh részletesen elmeséli, hogy a Föld az istenek beszélgetéséből született. A maják hittek abban, hogy az idők kezdetén csak víz volt, mely mindent betöltött és az életfeltételek még nem voltak adottak, pontosabban nem létezett semmilyen életforma a Földön. A vizekben benne volt a tenger istene, Gucumatz, a Legfőbb Tollaskígyó. Jelenlétét visszhangozta az égisten, Huracán (Ég Szíve).

Egyszer történt, hogy az Ég istene meglátogatta a Tollaskígyót és beszélgetni kezdtek. Kimondott szavaik életre keltek. Fokozatosan kialakultak a fák, a növények, az állatok és az első emberek. Megszabták a földművelés mikéntjét és az egyéb tennivalókat. Munkájukért dicséretet vártak. De tudták, hiába a várakozás, amíg nem teremtenek olyan embert, aki képes az időhöz igazodni, imádkozni az istenekhez, áldozatokat bemutatni az isteneknek, imádni őket és gondolkodni. Ebből a megfontolásból fokozatosan benépesítették a világot és kijelölték a teremtmények helyét.

 

Kezdetben nem voltak emberek, csak állatok, de azok nem voltak képesek az isteneket magasztalni és törvényeiket betartani. Ezért az istenek sárból készítettek embert, de az minduntalan szétmállott és beszédét nem lehetett érteni. Ekkor Huracán és Gucumatz tanácsot kértek egy korábbi istenpártól, Xipayoc-tól és Xmucané-tól. Tőlük megtudták, hogy a fa alkalmas az ember készítésére. Ugyanakkor óva intették Huracát, hogy rászedje Gucumatzot. A hímnemű ember korallfából, a nőnemű sásmagból készült. Az emberek családokat alapítottak, de beszélni nem tudtak, fejük és szívük üres volt. Bőrük száraz és pikkelyes volt, mivel nem volt vérük és verítékük, s az isteneket sem voltak képesek tisztelni. Ekkor az istenpár úgy döntött, hogy elpusztítja az embereket. Óriási özönvizet bocsátott a földre és rettenetes szörnyeket küldött. Alig maradt néhány túlélő, akiknek az arca horpadt és torz volt. Végül az istenek megengedték, hogy éljenek, belőlük lettek azután a majmok.

 

Huracán és Gucumatz háromszor próbált olyan embert teremteni, akik képesek az idő érzékelésére, teremtőjük imádására és az intelligensebb, kifinomultabb műveletekre. Végül vállalkozásukat siker koronázta. Ez úgy zajlott, hogy négy állat felhívta az istenpár figyelmét a kukoricára. Huracán és Gucumatz ismét Xmucanéhoz, a nagyanya istennőhöz fordult tanácsért, aki megmosta kezét, kilencszer megdarálta a kukoricaszemeket. Az így kapott lisztet vízzel vegyítette és egy masszát készített. Az istenpár ebből a masszából alakította ki az ember húsát és vérét, így született meg az ember.

A teremtők négy férfit alkottak. Igen ám, de amikor köszönetet mondtak az emberek a teremtőiknek, hozzátették, hogy értik a világmindenség lényegét. Ez nem tetszett az istenpárnak. Rájöttek, hogy most meg túl nagy hatalmat adtak az emberek kezébe és egyenlővé tették magukkal. Ezért az embereket megfosztották tisztánlátásuktól.

Ezután az istenek alkottak négy nőt is. Szépek, vonzóak és okosak voltak. Így már minden készen állt az Első Nap hajnalához.

 

A maja-kicse indiánok teremtésmítoszai tehát tartalmazzák, hogy különböző teremtések voltak. Mindegyiknek volt saját Napja (itt a nap korszakot is jelent), ám azok éppen úgy az enyészetté váltak, mint maguk a teremtések. Például a Hét-papagáj a fából készült emberek Napja (korszaka) volt. A jelenlegi a Negyedik Nap.

 

A maják ősei egyszer, amikor a Nap nem kelt fel, vándorlásnak indultak. Így jutottak el Tulan Zuyua („Hét barlang, hét szurdok”) városába. Innen eredeztetik isteneiket a maják. A fő isten Tohil, aki az embereknek a tüzet adta. Zuyuában kezdtek több nyelven beszélni az istenek.

Később Tohil megparancsolta a majának, hogy hagyják el a várost. Elvándoroltak a guatemalai fennsík egyik hegyéhez, „A Tanácshelyhez”. Megcsodálták az első napfelkeltét és azon a helyen telepedtek le és emeltek erődöket.

 

A maják ősik civilizációjának pusztulását – ami talán azonos lehetett az atlantiszi kultúrával –a következőképpen írták le: Egy ómexikói szöveg szerint: „Először lezuhant a Hold az égről, majd az ég a földhöz közelített, és minden elpusztult. Még a hegyeket is víz lepte el. A vízözön az egész Földet beborította, óriási zajjal forrt, bugyborékolt. A vörös fényben úszó hegyek felemelkedtek.”

Így írták le a világkatasztrófát kódexükben a Popol Vuhban a maja indiánok papjai: „A Föld ábrá­zata elsötétült, súlyos gyanta hullott az égből, és fekete eső kezdett el esni. Zápor nappal, zápor éjjel. Az emberek kétségbeestek. A háztetőkre igyekeztek feljutni, amelyek leomlottak, és földre vetették őket. Megpróbáltak felmászni a fákra, de a fák lehajították őket. Sokan a barlangokban kerestek menedéket, és azok eltemették őket. A katasztrófa után szörnyű hideg támadt, a Nap nem volt lát­ható, és a tenger befagyott. Akik az áradástól megmenekültek később meg­fagytak, a nagy hideg miatt haltak meg.”

A vélhetően meteorbecsapódásról szóló, szinte világvégét jelentő katasztrófáról találunk más népeknél is beszámolókat. A keletkezett hőségről és fagyról, a szélsőséges, kibírhatatlan klimatikus változásokról és a kolosszális pusztító erőről és annak következményeiről sok mitológia tesz említést. Egy ritkán emlegetett nép, a csiglit eszkimók, mondáiban ez az esemény így őrződött meg: „Akit sem a víz, sem a forróság nem ölt meg, a hőség­ után hirtelenül bekövetkezett rettenetes fagyban veszett el.”

 

Boldog napot!

Száraz György

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..