Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Mit vár el tőlünk a Teremtő/Isten?

A szentek életeit olvasgatva arra lettem figyelmes, hogy közülük sokan úgy értelmezték az isteni üdvözülést, hogy mindenüket feladva önsanyargató életet éltek. Vallották, hogy ha gazdag vagy, oszd szét a szegények között a vagyonod és lelked üdvözül, hisz Istennek tetsző dolgot tettél. De felteszem a kérdést, miért tetszene ez Istennek? Miért tetszene az Istennek, hogy úgy teszel jót másokkal, hogy közben önmagadtól vonsz meg dolgokat, s mások szavára hallgatva – külső kényszer hatására – cselekszel?

 

http://www.stevenaitchison.co.uk/

 

Isten nem azért ad javakat, hogy te emiatt bűntudatot érezz, mivel neked több jutott, mint a másiknak. Az, hogy másokon önzetlenül segítesz, illetve másoknak adsz, belülről kell, hogy jöjjön, s nem külső iránymutatás által, erre sajnos meg kell érnie a léleknek, ami nem mindenkinél megy vesszőcsapásra.

Véleményem szerint a Teremtő lénye ily módon való leegyszerűsítése buta dolog. Ha van „adás”, akkor kell, hogy legyen „kapok” oldal is, s ezeknek állandó körforgásban kellene működniük. Ha viszont valaki csak ad, sőt mindenét odaadja, mit kap cserébe? Az Isteni üdvözülés lehetőségét? Mivel ez csak lehetőség, ezért egyáltalán nem biztos dolog.

 

Tehát mit is vár el tőlünk Isten? Egy visszajelzést: az elfogadást. Azt az igen egyszerű dolgot, hogy amit tőle kaptunk, azt őszintén és hálával fogadjuk el. Nem kaparunk és sóvárgunk többért, hanem megköszönjük, amit eddig nyújtott nekünk. S abból, amink van – persze a lélek fejlődési szintjének megfelelően – másoknak is adunk, vagy másokkal is megosztjuk azt.

 

Isten szeret minket. Jobban, mint hisszük. Megteremtett bennünket, adott lehetőséget, hogy éljünk, s hibákat is, hogy fejlődjünk általuk. Adott szabad akaratot, s ezzel választási lehetőséget. Semmit sem kell, vagy muszáj, vagy tilos. A te, és csakis a te döntésed határozza meg az életedet, s ez hatalmas adomány. Rád van bízva, hogy mit mikor teszel, lépsz meg, vagy hagyod elveszni a lehetőséget. A belülről jövő sugallatot ne kényszerként éld meg, higgy magadban, s hallgass szíved szavára. Az őszinte elfogadással közvetlen út nyílik a Teremtőhöz. Ha mindazt, amit kaptunk/kapunk, elfogadjuk és legalább annyira szeretjük önmagunkat, mint amennyire a Teremtő szeret bennünket, akkor sokkal boldogabbak leszünk.

 

http://2.bp.blogspot.com/

 

Visszatérve a bevezető gondolatokhoz, miért is lenne az jó egy lélek számára, ha azt a testet, amit a Teremtő szeretete adott, sanyargatjuk? Ezzel csak azt érjük el, hogy a lélek menekülni vágyik, hisz nem jól érzi magát a „bőrében”. De az elfogadás által a lélek megnyugszik, sőt boldoggá válik. S ez az, amit a Teremtő vár tőlük: a boldogság megélését. Ha boldog vagy, az visszajelzés Istennek, hogy elfogadtad azt, amit kaptál, s megértetted, hogy csak rajtad múlik, hogy ezután mit teszel. Sanyargatod vagy vigyázol rá, s megpróbálod fenntartani, sőt emelni a benned lévő boldogság érzését. Mert ezt az érzést lehet fokozni, ami által pedig közelebb kerülsz Isten valódi szeretetéhez, az igazi, feltétel nélküli Szeretethez.

 

A boldogságot nem lehet kierőszakolni, s ne görcsöljünk rá, hogy minél jobbak és jobbak legyünk. Inkább próbáljuk meg élvezni az adott lehetőségeinket, még akkor is, ha néha beszűkülnek. Élvezzük a fejlődésünk minden lépcsőfokát a benne lévő buktatókkal együtt. Ha úgy érezzük, hogy a Sors nem szeret minket, akkor szeret a legjobban, hisz lehetőséget ad a változtatásra, csak észre kell vennünk.

 

A nehézségek, amiket kapunk, küszöbök. Saját határaink széleit jelzik, s ez mindig jó jel, hisz ha legyőzzük, akkor újabb fejlődési szintre érkezhetünk. S ez az emberi lét célja, legyőzni önmagát, fejlődni, s egy jóval magasabb szintre jutni. Ha így nézünk a problémáinkra, talán könnyebben túl juthatunk rajtuk. S ne feledjük azt sem, hogy minél tovább vagyunk ebben a „letört” állapotban, annál kevesebb időnk jut a boldogság megélésére és annál kevesebb időt tudunk eltölteni szeretetben azokkal a személyekkel, akikkel összehozott a Sors.

Nem tudni meddig élünk, s meddig mehetünk együtt egy úton. Ezért azt javaslom, hogy azt a „kevés” időt, ami megadatik, szeretetben töltsük el, ne dacolva önmagunkkal és harcolva a Sors akarata ellen. Hidd el, a Sors véghezviszi, amit kell, akár akarjuk, akár nem. Jobban járunk, ha fejet hajtunk a Sorsnak, s minél hamarabb átéljük a nehézségeinket, annál hamarabb lehetünk a boldogság kapujában.

 

Váljuk boldog emberekké, s árasszuk magunkból Isten igazi lényét. A boldog ember belülről sugárzik, s ő ezt észre sem veszi. Ugyanakkor a boldog ember boldogságot is vonz magához. A boldogság nem csupán egy érzés, hanem egy bizonyos rezgés, melyet a körülöttünk lévő tárgyak át tudnak venni. Minél tovább vagyunk ilyen boldog állapotban, annál több környezetünkben lévő tárgy veszi át ezt a rezgést, melyet – ha letörtek vagyunk is – vissza tudnak sugározni ránk. Sajnos ez a szabály igaz a negatív gondolatokra is. Már ezért is jó volna változtatnunk!

 

Béres Andrea

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..