Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Mivel mérgezzük a lelkünket és homályosítjuk el a fényünket?

Sokszor azzal, hogy nem járjuk végig az önismeret útját, melynek során feltárul a lelkünk minden egyes rétege. Ehelyett mások kezébe helyezzük a döntéseinket és ezzel sajnos rossz lóra teszünk.

 

Szó sincs arról, hogy ne köszönhetnénk sokat a családunknak, a társadalomnak, a vallásunknak és a kultúránknak, csakhogy ezek véleményem szerint nem csak kitágíthatják, hanem erősen be is s szűkíthetik mindazokat a lehetőségeinket, amelyek az életfeladataink teljesítéséhez nélkülözhetetlenek.

Ki ne hallott volna maradi szülőkről, hibás családi mintákról, féltékeny barátokról, idejétmúlt vallási tilalmakról, egós előítéletekről, kulturális kötöttségekről, hatalmi harcokról és manipulációkról minden korosztályban. Ezek például olyan karmikus helyzetekbe tudják sodorni az embert, amelyek felesleges láncokat és terheket rónak rá, és nem engedik, hogy a magasabb rendű énjéhez közelebb kerülhessen.

 

Hosszú belső és külső harcok után pedig olyannyira képesek megnehezíteni bizonyos terhek az emberek életét, hogy a sorozatos kudarcok és kiábrándulások után már feladják az életterveik megvalósítását.

 

 

Ellenben, ha mindig kitisztítjuk magunkból az aktuális szennyeződéseket és rendszeresen foglalkozunk a múlt kiürítésével, akkor fokozatosan felerősíthetjük lelkünk fényét és valóságos csodává válhat a saját belső utazásunk.

Ezen a belső ösvényen az utunkba kerülő gátakat azért áll érdekünkben felszámolni, mert különben megakadályozzák lelkünk képességeinek és erőinek a kiáradását. Így mások fogják meghozni fejünk felett a döntéseket – miközben nekünk kellene –, s nem tudjuk teljes mértékben megélni a szabadságot. De mint mindig, úgy ezúttal is a mindennapi apróságokon múlik minden. Lássunk néhány intő jelet arra, hogy szoktak a dolgok elcsúszni a sorsunkban!

 

Amikor nem tanulunk a hibáinkból

 

Olykor szükségünk van arra, hogy a Sors felébresszen, felrázzon minket a szenderségünkből. Más kérdés, hogy ha nem tanulunk a hibáinkból, akkor rossz sorsra kárhoztatjuk magunkat azáltal, hogy újra meg újra elkövetjük ugyanazokat a hibákat.

 

Folyton mentegetőzünk

 

Ha valaki állandóan azon kapja magát, hogy folyton-folyvást bocsánatot és elnézést kell kérnie másoktól valamely rossz tulajdonságáért, akkor ideje elgondolkozni azon, hogy vajon min kellene változtatnia. Éljük úgy az életünket, hogy minél kevesebbszer kelljen mentegetőznünk. Ne csapjuk be magunkat azzal, hogy mi nem tehetünk arról, ahogyan viselkedünk.

 

A jövőtől való félelem

 

A jövő még nem következett be, így teljesen felesleges félni miatta. Ha mégis így érzünk a jövőnk iránt, akkor nincs bennünk béke és valószínűleg eltávolodtunk a középpontunktól. Az aggodalom, a bizonytalankodás és a szorongás nem készít elő szép jövőt. A pozitív jövőt csakis a helyesen és pozitívan megélt jelen készítheti elő. Minden más negatív hozzáállás csak ügyetlen próbálkozás és elvetélt ötlet.

 

A múltban élés

 

Van, akinek a tudata állandóan a múlt felé kalandozik. Aki nem képes együtt haladni az élet áramlásával, az képtelen a múltat elengedni és a jelenben kínálkozó új lehetőségekkel élni. A múlt már karma, a jelen viszont a léleké. Talán ezért is hívják a jelenben létet lélekjelenlétnek. Hagyjuk végre elmúlni a múltat.

 

Negatív belső párbeszéd

 

A lélek halk, szelíd belső hangját valósággal túlharsogja a negatív belső monológ vagy párbeszéd. A lélek az intuíciókon, az érzelmeket és a nemes gondolatokon keresztül szokott üzenni. Ha még nem tapasztaltunk ilyet vagy nem elégszer, akkor biztosan mérsékelni kellene a sok belső fecsegést.

 

Amikor visszaélnek a kedvességünkkel

 

Ha adunk, akkor a szív bőségével adjunk és ne érezzünk utána megbánást. Ugyanakkor vegyük észre, ha valaki csak kapni és kihasználni szeret. Vannak, akik mások jóindulatából próbálnak előnyt kovácsolni. E két dolog úgy egyeztethető össze, ha felállítjuk és betartatjuk azokat az egészséges határokat, amelyek szavatolják a saját érdekeinket, ugyanakkor nem gátolják, hogy a szívünk jóságával adakozhassunk, ha szeretnénk.

 

 

Amikor nem az életfeladatainknak megfelelő munkát végezzük

 

Mindenkinek vannak olyan életfeladatai – általában több is –, ami az egész leszületésének a fő célja. A lélek ezzel tökéletesen tisztában van. Természetesen nem probléma, ha a lélek sok minden mást is megtapasztal, de ha eljön az ideje az életfeladatok megvalósításának, akkor a lélek ezt belülről képes érzékeltetni velünk, például a nyugtalanság és az elégedetlenség érzeteivel, illetve a Sors is visszaigazolhatja ezt negatív fordulatokkal. A lélek mindig a megvalósulását keresi.

 

Amikor kifordulunk önmagunkból

 

A család, a baráti kör, a munkahelyi vagy bármely közösség képes olyan dolgokra ösztönözni az embert, amelyek nem férnek össze a saját elveivel. Mivel meg akarunk felelni az efféle (szülői, baráti, társadalmi stb.) elvárásoknak és be akarjuk váltani a hozzánk fűzött reményeket, ezért sokszor mások reakcióinak rendeljük alá az életünket. Ilyenkor könnyen a valódi természetünk ellen fordulhatunk. Ajánlom, hogy ne veszítsd el a saját belső lényegeddel és lényeddel való kapcsolatot.

 

Ragaszkodunk az idejét múlt dolgokhoz

 

Ez a problematika az elengedésről szól. Minden olyan dolgot, amely már nem szolgálja a lelki fejlődésedet, engedj el. Ha nem vagy hajlandó erre, akkor a ragaszkodás hosszú távon többet fog elvenni az életed boldog pillanataiból, mint amennyit a konyhára hoz.

 

Hagyjuk, hogy más emberek mérgezzék az életünket

 

Vannak olyan emberek, akiktől nem sok pozitív energiát kapunk, sőt inkább leszívják az erőinket a fárasztó és negatív hozzáállásukkal. Van köztük, aki finoman, van, aki nyíltan teszi ezt. Például kisebb-nagyobb nehézséget okoz, zavarba hoz, sérteget, aláz, megszégyenít stb.

A legjobb, ha az ilyen emberektől megfelelő távolságot tartunk.

 

Nem szeretjük magunkat eléggé

 

Van, akinél ilyen gond nincs. De sok ember nem képes teljes egészében elfogadni saját magát, éppen ezért nem is szereti eléggé önmagát. Ezen változtatni kell. Mindenki isteni teremtmény, így csak meg kell keresnie magában a jóságot és a szerethető ént. Ebben sokat segíthetnek olyan fényt árasztó lelkek, akik már ezt megtalálták. Reméljük, ezúttal is sikerült számodra egy kis fénysugarat mutatnunk.

 

Írta és szerkesztette: Száraz György

 

Engedd meg, hogy figyelmedbe ajánljam a napvallás eseményeit!

 

Részletes eseménynaptárunkat itt találod: https://napvallas.hu/programnaptar/

 

Részt vehetsz programjainkon:

Csatlakozz hozzánk minden elkötelezettség nélkül!

Járd velünk együtt önmagunk felszabadításának útját, melynek segítségével egységet teremthetsz önmagadban és a környezetedben, s hozzájárulhatsz a világ rendjének helyre állításához!

 

Száraz György

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..