Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Montauk Projekt és a Föld mágneses mezője

A Montauk Projekt eredetileg egy interdimenzionális időutazásról szóló kísérlet volt. Két testvér, Duncan és Edward Cameron, kísérletét egykor Szivárvány Projekt néven ismerték, majd átkeresztelték Főnix Projektre. A kísérlet lényege, hogy a galaxisunk bármely pontjára el tudjanak utazni, illetve az időben a múlt és a jövő irányába is kiruccanásokat tegyenek. Elképesztő, hogy ez nem hollywoodi film beharangozója, hanem egy nemrégiben történt kísérletsorozat, amely valósággá vált!

 

Kettős élet

 

A Philadelphia Kísérletre és a Montauk Projektre vonatkozó információkat Preston Nichols, Duncan Cameron és Peter Moon újságíró hozta nyilvánosságra. Természetesen az illetékesek hivatalosan mindent tagadnak.

 

A kísérletre a Haditengerészet és a Légierő Montauk Point-on lévő bázisán került sor 1983-ban. Ebben részt vett Neumann János is, aki a Philadelphia Kísérlet (1943) nehézségeit szerette volna áthidalni. Rajta kívül számos, egykoron a nácik sorait gyarapító tudós is bekapcsolódott a kutatásba, akik kimagasló eredményeket értek el a tértechnikai megoldások és a fegyvertechnikai fejlesztések terén. Az ember nem is gondolná, hogy a lopakodók vagy a szuperszámítógépek feltalálása az ilyen típusú kísérletek (mellék)termékének köszönhető.

 

Az 1970-es években Preston Nichols, elektronikai mérnök, pszí-képességekkel rendelkező személyeket tesztelt. Eközben arra lett figyelmes, hogy a résztvevők tudata egy bizonyos napszakban váratlanul összezavarodik és teljesítményük rohamosan csökken. A kutató kiderítette, hogy a zavaró jelek az éterben 412-420 MHz-es tartományba esnek. Ez volt az a szignál, amely összezavarta az alanyait. Ezután követi kezdte a jeleket.

A szálak a Montauk Point-hoz vezettek, ahol a légierő radar-antennája sugározta a jeleket. A tudós látta, hogy a szigorúan védett területre ő biztosan nem juthat be, így beérte ennyivel – egyelőre.

 

1984-ben egyik barátja felhívta Nichols figyelmét, hogy a bázis már elhagyatott és esetleg át kellene vizsgálniuk. Így aztán bemerészkedtek a területre. A helyszínen magasfeszültségű berendezéseket és iratokat találtak, de semmi konkrétumot nem tudtak kihámozni belőlük. Nichols rábukkant egy hajléktalanra is a bázison, aki megmagyarázhatatlan módon emlékezett a kutatóra, akiről azt állította, hogy eltűnt mielőtt a bázist kiürítették volna. Igen ám, de Preston sohasem járt a bázison, így ütődöttnek nézte az emberkét. Egészen addig így vélekedett, amíg egy fesztiválon többen felismerni nem vélték. Preston azonban hiába kutakodott az emlékeiben, semmi olyasmit nem tudott felidézni, ami ésszerűen magyarázta volna a különös találkozásokat. A témát továbbra is jegelte. Pár évvel később hozta össze őt a sors Duncan Cameronnal, aki akkoriban a mentális telepátia területén végzett kutatásokat.

 

Ezután Preston és Duncan együtt mentek vissza a Montauk Bázisra. Duncan-nek ekkor számos emlékkép tért vissza a tudatába a korábbi, addig rejtett életével kapcsolatban. Ezeket a pillanatnyi átéléseket videóra rögzítették. Kiderült, hogy Duncan „pszichikus kivetítőként” (mint egy projektor) működött, feladata a kundalíni energia-hálózat összpontosítása és bizonyos képekre való koncentrálás volt.

Akinek ez első hallásra kínai, azoknak elmondom, hogy gyakorlatilag ez úgy működött, hogy pszichikai energiáit egy gépezet felerősítette és az általa elképzelt tárgyat a tér és idő egy másik pontjára továbbította, és fordítva, valamely elképzelt tárgyat hozott be a létezésbe, a mi háromdimenziós terünkbe.

 

Egy nem akármilyen szakértő, Al Bielek szerint, aki a Philadephia-kísérletben is és a Montauk Projektben is részt vett – e tevékenység miatt negyedmillió (!) utcagyerek tűnt el. A projekt elsősorban pubertáskorú fiúk elektromagnetikus energiáját használta fel kísérleti célokra.

 

Ezt követően kiderült, hogy Preston egy olyan programozott ember volt, aki egyidejűleg két különböző idősíkon is képes volt munkálkodni. Erre viszont eleinte azért nem emlékezett, mert memóriatorlaszai jól működtek a fejében (tudatosságában), majd miután ezek gyengültek, egyre több emlékképe tér vissza a másik életével kapcsolatban. Addig azonban csak furcsa időkieséseket és minden ezzel járó kellemetlenséget tapasztalt magán, de ezeket nem tudta hová tenni. Például nem tudta mit történt vele a megelőző órákban, vagy hogy mikor és miként sérült meg. Egyszerűen fehér foltokkal találkozott a múltjában.

 

Preston amúgy honvédelemmel kapcsolatos szerződéseket kötött, de innentől kezdve elkezdte aprólékosan figyelni testének jelzéseit. Egyszer összeszedte minden bátorságát és azonosító-kártyáját felhasználva megkísérelt átjutni egy ellenőrzési ponton egy lezárt katonai részlegbe. Legnagyobb meglepetésére a jelzés zöldre váltott, csakhamar egy irodában találta magát, s az íróasztalon a következő névtábla díszelgett: Preston B. Nichols projekt-igazgatóhelyettes.

Ennek nyomán jött rá Preston, hogy kettős életet él, de erről ez a Preston semmit sem tud!

A bizonyítékok sorát gyarapította Stewart Swerdlow, az egyik Montauk fiú beszámolója, aki az egyik kísérleti alanya volt a projektnek. Így derült fény erre a titkos projektre.

 

Hol tart ma a tudatkutatás?

 

Minden jel, dokumentum és bizonyíték szerint Preston Nichols, Duncan Cameron és Peter Moon igazat állítanak. A kísérletek eredményei pedig önmagukért beszélnek. Mind az egyéni, mind a tömeges tudatmanipulációs technikák rohamléptekkel fejlődnek. A nagy titkok természetesen nem szivárognak ki, de valószínűleg afelé tendálunk, hogy egyre többet tudhatunk meg az emberi tudatnak a Világegyetemhez fűződő multidimenzionális kapcsolatairól.

 

A sztori ott kerül újabb és újabb megvilágításba, hogy feltűnhet számunkra a Montauk Bázisnak különleges elhelyezkedése a Föld felszínén, továbbá a Bázis vezetőinek feltételezhető kapcsolatfenntartása és együttműködése bizonyos földönkívüli lényekkel.

A Montauk Projekt egyik legfőbb célkitűzése volt az egyéni emberi potenciálok – különösen az erkölcsi, az inspirációs és a tudati képességek – drámai megnövelése.

 

Nem tudni, hogy hány tudatilag programozott ember él közöttünk, de arra lehet következtetni, hogy sok. Látszólag szakasztott olyanok, mint mások, de amint megkapják a parancsot a tudatalatti programjuk végrehajtására, azonnal átalakulnak, átvedlenek valaki mássá. (Erről majd külön cikkben is fogok foglalkozni.)

 

A Montauk Bázis elhelyezkedése

 

Említettem az előbbiekben, hogy különleges földrajzi, energetikai és spirituális vonatkozásai vannak magának a helynek is, ahol a Bázis felépült.

A Montauk Bázis az Alganquin indiánok törzsi területén fekszik. Eredetileg a „Manatuck” indián kifejezés olyan hegyet jelent, amely távol esik a megfigyelőtől, vagy ahonnan a megfigyelőt valaki távolról láthatja.

 

Egy 1911-ben megjelent könyv tartalmaz egy fényképet „Montauk Piramisairól”. Ezen három piramis, illetve „mound” látható, melyek 7 méter magasak. E piramisok a maguk hármas elhelyezkedésével a Marsra és Egyiptomra utalnak. Ez önmagában még nem sok mindent jelnet, de ha meggondoljuk, hogy a Montauk törzs tagjainak fő családi vonala a „Fáraó” nevet viseli, akkor már nem gyanakodhatunk véletlenre. Amúgy pediglen nem különös, hogy a Haditengerészet és a Légierő közös bázisa egy szent indián temetkezési helyre épült?

 

Többen úgy vélik, hogy Montauk az ősi Atlantisz egyik el nem süllyedt darabkája, s az őslakos indiánok közvetlenül az atlantisziak leszármazottai. Long Islandről van tehát szó, amelyről azt gondolja a legtöbb geológus, hogy jelenlegi helyére csak jégkorszak végén került, s valószínűleg az északi sarkvidék térségéből sodródhatott ide.

S akkor még nem beszéltünk a szakrális geometriáról. A p54-es piramis Montaukban éppen 100 fokra esik az egyiptomi Nagy Piramistól, feltéve, hogy 12-es felosztást alkalmazunk. Ezen kívül még számos összefüggést fel lehetne sorolni más kultúrák és a Montauk között, de én ettől eltekintenék.

 

A Montauk-ügy fejleményei

 

Duncan Cameron sok kísérletben vett részt. Ezeknek köszönhetően egy élő, két lábon járó „kapcsolódási ponttá” vált bolygónk energetikai rendszeréhez. Több éven át tartó ezoterikus kiképzését követően megismerte a Földanya energiahálózatának különböző szintjeit, s képes volt információkat kiolvasni belőle. Egy idő után már tudatosan el tudott ültetni benne gondolatokat és még az időérzékelést is meg tudta benne változtatni a tömegek számára.

Amire azonban senki nem számíthatott, az az volt, hogy nem csak a megkívánt mentális információk kerültek bele a Föld asztrális terébe, hanem a rejtett információk is továbbításra kerültek, felgyorsítva ezzel az emberi tudatosság evolúciós fejlődését.

 

A Montauk Projekt egyik fejleményeként értékelhetjük, hogy az emberek egyre inkább kezdenek ráérezni a rejtett képességeikre és egyre érzékenyebbé válnak. Vannak, akiknél már kezd beindulni a spirituális adottságuk némelyike: testből kilépni, utazni az időben, materializálni erőket stb.

 

A projekt során megpróbálták felfedni a Föld Akasha Krónikáját, mert attól tartanak, hogy a pólusváltással a bolygó mágneses mezője is összeomolhat és ennek egyik következménye a Föld emlékezettárának megsemmisülése lenne, a másik pedig az egyéni emberi memóriák törlődése. Ezért komoly erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a mágneses mezőt megóvják. Erre annál is inkább szükség van, mert az elmúlt fél évszázadban nem csak veszít erejéből, de egyre instabilabbá is válik ez a mező. Ennek tudható be a Föld mágneses pólusainak a vándorlása, illetve elmozdulása, amely a Föld mágneses térképének átrendeződéséhez vezet és megzavarja az élőlények vándorlási útvonalait, az egyéb életműködéseikről nem is beszélve.

Ez alól az ember sem kivétel. A föld mágneses terének változásával az emberek befolyásolhatóbbá, ingerlékenyebbé és bizonytalanabbá válnak. Az érzelmeink és az emlékeink szempontjából roppant fontos a mágneses mező stabilitása és minden változása, hiszen a társadalmi szintű változások ettől függnek. Figyeljük meg az elmúlt évek kríziseit, mely ritmusa párhuzamba állítható a frekvencianövekedéssel!

 

A helyzetet tovább nehezíti, hogy a Föld szívveréseként számon tartott Schumann-rezonancia a maga megszokott 7,8 Hz-es frekvenciájáról elmozdult, Gredd Braden szerint 8,6 Hz-re nőtt. Ehhez próbál alkalmazkodni az emberiség, de ezt az újabb, gyorsabb ritmust nem mindenki tudja követni. Drunvalo szerint jelenleg 11,2 Hz-nél tartunk, ami további gyorsulást jelent, s amikor a 13 Hz-et eléri, akkor Gregg szerint nagy változások fognak bekövetkezni.

 

Akik hisznek a dimenzióváltás Drunvalo-féle forgatókönyvében, azok arra hívják fel a figyelmet, hogy a dimenzióváltás három és fél napja alatt a mágneses mező nullára fog csökkenni, ezért fontos, hogy az ember tudati védelemmel rendelkezzen ezen anomália ellen, máskülönben elveszítheti az emlékeit.

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..