Mik azok a napkultuszok? Működőképesek-e napjainkban az ősi napkultuszok? Ha igen, akkor milyen hatékonysággal? Helyt tudnak-e állni manapság a vallások irdatlan toborzó kampányai közepette a szoláris tanítások? Milyen lehetőségeket rejt a jövő e tekintetben?
MI AZ A NAPKULTUSZ?
Kultuszokat eleinte nem embereknek emeltek, mint ahogyan azt manapság tapasztaljuk. Ma felfújt lufiként szállnak az emberi elme virtuális kék egén a sztároknak, a celebeknek, avagy épp a divatirányzatoknak, a technikai innovációknak és hasonlóknak emelt kultuszok. A kultusz szó egy olyan latin szóból származik (cultus), amely imádatot és törődést jelent. Ebből kiindulva alkalmazta a kultuszt a vallások sokasága a történelem folyamán oly módon, hogy a megszemélyesített istenség(ek)nek emelt eszméket és rítusokat belegyömöszölte egyetlen egy szentnek titulált rendszerbe. Innentől kezdve kultuszról beszélünk. Természetesen kultuszokat emelhetünk halottaknak, szenteknek, az őseinknek és voltaképpen bárminek.
Megítélésem szerint egy valamirevaló kultusz mindig a szentségre, a példamutatásra, a követhetőségre épül. Ily módon születik meg a személyi kultusz fogalma, amikor egy vagy több karizmatikus vezéregyéniséget állítanak etalonként az adott kultusz középpontjába.
A napkultusz fókuszpontjában a Napisten áll. A Nap mint a Teremtő legősibb princípiuma nem csupán égitest, akarom mondani, csillag, hanem egy szellemiség is egyben. A Nap mögött a Teremtővel analógiában álló elvek közül kiemelt szerepet kap a fény, a tisztaság, az átláthatóság, az uralom, a hatalom, a béke, az erő és a tudás. A Földön napkultuszok sokasága indult már el, hódított és virágzott. Például az indián kultúrák egy része, az egyiptomi, az indiai, illetve a japán hagyományok tartoznak ide, vagy akár felhozhatnám példának az elsüllyedt világok közül Mut és Atlantiszt is – ezekben a közös elem a Naphoz kapcsoló szentség. Ilyesformán a Nap testesíti meg a Teremtő Akaratát a maga tökéletességében. Így a Napimádat a lehető legmélyebb és legodaadóbb tisztelete a Teremtőnek. Maga Jézus is Napimádó volt, hiszen mint Fényhozó – nem mint Lucifer, hanem mint Legyőzhetetlen Nap – képviselte a legfelsőbb igazságot a Földön.
SPIRITUÁLIS NAPKULTUSZOK
Korábbi eszmefuttatásaimban sokat írtam bizonyos misztériumvallásokról és rendszeresen méltatom a világunk külcsínje mögött megbúvó ezoterikus eszméket. Ha alaposabban szemügyre vesszük a vallási irányzatok titkait és az ezoterikus iskolák okkult ismereteit, akkor ugyanazzal a képlettel találjuk magunkat szembe. Jelesül: a Fény kibékíthetetlenül szemben áll a Sötétséggel. Mindegy melyik vallás szent iratait tanulmányozzuk, melyik szájhagyományt fogjuk vallatóra, avagy melyik mindennapi problémánk mögé pillantunk, mindenhonnan az ellentétességnek ez a formája néz vissza ránk. Jézus mint Megváltó ugyanúgy küzdött a démonokkal és a Sátánnal, mint Buddha vagy éppen Imhotep. Az egyiptomi mitológiában ez a harc Apóphisz és Amon Ré között áll fenn, de nincs ez másként a majáknál, az inkáknál, az aztékoknál és még sorolhatnám.
A napkultusz tanítóiban az a közös, hogy mindenkoron a Fény Gyermekeinek vallják magukat. A megnevezés persze lehet ettől eltérő, ámde az eszmeiség sohasem. A Földön jelenleg is vannak őrzői a napkultuszoknak: ki vallásként, ki mozgalomként, ki ősi kultuszokat és rítusokat felelevenítő hagyományőrzőként, ki íróként, ki kutatóként, de a napkultusz eszméit eleveníti fel és önti mai, közérthető formába. Vannak, akik tudat alatt hordozott, előző életeikből származó emlékeik hatására írnak ragyogó forgatókönyveket, melyekből elsöprő világszenzáció lesz. Vannak, akik más dimenziókat érzékelnek, s onnan hoznak át megannyi információt – akár álomként is –, s azt öntik különféle művészi vagy éppen tudományos formába. Ne feledjük, az intuícióból táplálkozott Einstein és Tesla is, miként Leonardo da Vinci is.
Minden lélek spirituális, hiszen a szellemvilág lakója. Vannak lelkek, akik fogékonyabbak a fényre, s vannak, akik a mindent elnyelő sötétséget képesek jobban befogadni. A napkultusz hívei tehát a Teremtőt dicsőítik, amikor a Napistent tisztelik. A Napisten abban különbözik a Teremtőtől, hogy önálló individuális Tudattal rendelkezik, amúgy nem különbözik semmi másban!
Hiába vádolják az egyiptomi és a többi spirituális napkultuszt bálványimádattal, nincs lényegi különbség a Napot alkotó szellemiség és a teremtői akarat között. Sőt, elárulok egy titkot: a Napisten a Teremtő Akarata. A színtiszta, vegyítetlen, legyőzhetetlen és mindent beragyogó lelke, aki mindent áthat és aki mindenhol jelen van. Ha pedig alkalmas lelket talál arra, hogy eszméit anyagi formába öntse, akkor olyan zseniális megvilágosodattak és szentek születnek, mint Jézus vagy János Próféta.
A NAPKULTUSZOK JÖVŐJE
A mai vallási törvények egyes országokban meglehetősen diszkriminatívak. Az uralmon lévő vallások politikától nem mentes érdekektől vezérelve és a pénzszektor befolyása alatt állva – vagy legalábbis a pénz bűvkörében állva – szisztematikusan küzdenek a napkultuszok ellen. Leggyakoribb rágalmaik a következők: a bálványimádat, a kuruzslás, az ördög vagy a Sátán művének bélyegzés, a félremagyarázás, a hamisság vádja…
De kérdem én: komolyan gondolja valaki, hogy az efféle nemtelen eszközökkel útját lehet állni a napkultuszoknak? Szerény véleményem szerint az ellenerők minden tőlük telhetőt elkövetnek, hogy gátat szabjanak a napkultuszok terjedésének, hogy megrekedjen minden tisztán szoláris vallásosságot megújító kezdeményezés, miként ezt mostanság is teszik. Ez így természetes: a sötétség küzd. A vallások nagy része kizárólagosságot hirdet: csak az ő útjuk az üdvözítő, a helyes, a tiszta és a szent, illetve csakis rajtuk keresztül érhető el az Úr. Ezek egészen biztosan nem a Fényt képviselik. De mivel a Fény vallásáé, illetve a napkultuszoké a jövő, szükségszerűen bukásra vannak ítélve az egyoldalú vallások.
Hadd fogalmazzak másképpen, a Fény nem attól Fény, hogy hivatkozik a múltra, hogy ő már tavaly meg ezer évvel ezelőtt is fénylett, mert az visszaellenőrizhetetlen. A történelmet ugyanis a győztesek írják át. A Fénynek nincs szüksége emberi legitimációra, jóváhagyásra vagy elismerésre. Jézust is keresztre feszítették! A Fény szelíd és mindenkit betölt, aki szabad akaratából úgy dönt. A Sötétség harcol, s könnyen felismerhető a harci modoráról. A Fény bizonyságot tesz és létezik, a Sötétség bizonygat és nem létező dolgokról (illúziókról) tanít, s esze ágában sincs, hogy az emberek a valóságot megismerhessék.
Márpedig a jövő a napkultuszoké itt a Földön. Ez konkrétan lefordítva azt jelenti, hogy az emberben szunnyadó szellemnek meg kell világosodni azon fokozatos módon, ahogyan a Teremtő óhajtja. Amint a szellem fejlődésnek indul – ebben nem túl támogató a legtöbb vallás és az internet – a lélekben eltárolt tudás és megannyi képesség kibontakozásnak indul. Ez egy teljesen új korszakot hoz el, amit kozmikus szempontból Vízöntő Kornak hívhatunk, vagy Hórusz Eónjának, vagy ahogy jól esik. A napkultuszok terjedése ebből kifolyólag törvényszerű itt a Földön. Számos régészeti bizonyíték lát majd napvilágot oly módon és olyan helyeken, hogy azokat ne lehessen eltitkolni.
Az emberiségnek szembesülnie kell a valódi múlttal, s ebben azok a lelkek – isteni küldöttek is – részt fognak vállalni, akik a korábbi napkultuszokat felvirágoztatták a Földön. Sok hitvitára számítok az ellenerők részéről. Ebből a szempontból sajnálatos tények látnak majd napvilágot. Tippem szerint kiderülhet a Bibliáról, hogy nem minden pontjában eredeti és hiteles tolmácsolója az isteni akaratnak. Tért nyerhet majd a spiritualitásnak több atlantiszi válfaja, mint például az alkímia. Arra teszem le a voksomat, hogy egyre több emberben ébrednek fel képességek, melyek révén közvetlen kommunikációt tudnak majd folytatni az angyalokkal, ily módon első kézből fognak igazságokat és tanításokat kapni. Lesz közöttük természetesen olyan, aki nem a Fény angyalaival teremt majd kapcsolatot, de ezt bízzuk inkább a Sorsírókra.
Összességében, én nagy jövőt jósolok a napkultuszoknak. Eme eszmék sokféleségüknél, toleranciájuknál és igazságtartalmuknál fogva sokkal közelebb állnak az elhomályosulatlan egójú emberek lelkéhez, mint a többi hiedelemrendszer. Ez pedig csak egyet jelenthet: fejlődést, értve ezalatt a Teremtőhöz való közelebb jutást, majd ezáltal az igazi Önmegvalósítást.
Száraz György
Boldog napot!
What do you think?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.