Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

NÉPBETEGSÉGEINK: (TÉLI) DEPRESSZIÓ

Egyre többen töltik a karácsonyt magányban, távol szeretteiktől, vagy éppen elidegenedve mindenkitől. Sajnos a karácsony ünnepe felszínre hozza az emberek negatív énjét is, s nem csak a pozitív tulajdonságait. A tél szürke, fénytelen napjai amúgy is lehangolják az ember lelki világát és befelé fordulóbbá teszik, hát még ha felszínre törnek az elnyomott emlékek és az ember utat enged magában a fájdalomnak.

 

MIÉRT VAGYUNK DEPRESSZIÓSOK?

 

Ismerek mosolygós emberek, akikre elég ránézni, s máris üdítő élményhez juthatok. De megfigyeltem azt is, hogy egyre kevesebb az életvidám, kedves, nyitott és derűt sugárzó ember. Sőt, a mai társadalom olyan értékválságban szenved, hogy olykor megkérdőjelezi az ilyen mosolygós emberek jókedve mögötti őszinteséget, s inkább látszatra vagy álarca gyanakszik ott is, ahol egyébként ilyen nincs. Fejetetejére állt a világunk. Sokan olyannyira nyomorognak a saját belső világukban, hogy azt nem is hinnénk. Sok fiatal nő szeme is sóváran tekint egy jó szóért vagy egy kis elismerésért. Sok férfi kishitű és önbecsülés híján van, amit sikertelenül próbál kompenzálni.

Ezzel párhuzamosan azt sem nehéz észrevenni, hogy mindenki panaszkodik. Szinte divat elmesélni egymásnak a bajainkat, nyavalyáinkat és szerencsétlenkedéseinket. Valahol megnyugtatja az ember elméjét, hogy egyrészt megoszthatja valakivel a búját, bánatát, s kiöntheti a lelkét, másfelől elégedetten konstatálja, hogy másnak szintén rosszul megy a sora, nem csak neki, s akkor ő nincs is annyira lemaradva másokhoz viszonyítva. Szép kis firmák vagyunk, mondhatom.

Félreértés ne essék, nem arról beszélek, amikor ismerőseink gondjaiban osztozunk, hanem amikor se vége, se hossza a szócséplésnek, s mindig ismétlődnek a panaszok. Ez egy akkora negatív áradattá nőtt mára, s olyan bevett szokássá terebélyesedett társadalmunkban, hogy szinte észre sem vesszük.

Elismerem, hogy sok a kiábrándulás, a csalódottság, a kudarcélmény, a nélkülözés és a nyomor. Könnyen belátható, hogy ennek a politikától kezdve millió oka lehet, de egy ponton túl – s erre célzok én – nem kívül keresendő a problémáink oka, hanem belül.

Tulajdonképpen a rossz közérzetünkért, a jólétünk és a boldogságunk hiányáért valahol önmagunkat kéne felelőssé tennünk, vagy legalább önmagunkat is.

Akinek szokása a panaszkodás, az gondolja végig, hogy ha azt az energiát másra fordítaná, például jó dolgokra, akkor mennyi mindent meg tudna teremteni az életében!

 

Világunkban a depresszió népbetegségnek számít. Magyarországon a lakosság 15-a esett már át depresszión. Ehhez még hozzátartozik, hogy a nők körében kétszer gyakoribb és kialakulásában komoly szerepet játszanak a kisgyerekkorban elszenvedett traumák. De még mielőtt gyorsan depressziósnak kiáltanánk ki magunkat vagy rokonainkat, felsorolom a depresszió klasszikus tüneteit:

  1. Körülmények által nem indokolható rosszkedv,
  2. Az érdeklődés és az örömre való készség csökkenése,
  3. Alvászavar (felébred és nem tud visszaaludni, nehezen alszik el),
  4. Hízás vagy fogyás,
  5. Mozgásos nyugtalanság vagy gátoltság (lelassult mozgás, fel-alá járkál),
  6. Értéktelenség-érzés,
  7. Erőtlenség érzése,
  8. Csökkent gondolkodás. Koncentrálás és döntésképesség,
  9. Öngyilkossággal vagy a halállal való foglalkozás.

 

Ha és amennyiben a felsorolt tünetek közül öt jellemző ránk és e tünetek minimum két hétig fennállnak, akkor depressziót diagnosztizálhat rajtunk a szakember. Szóval, nem is olyan könnyű depressziósnak lenni. Illetve jó volna, ha nem hangoztatnánk azonnal magunkról, hogy depressziósak vagyunk, amikor pár napig ez vagy az nem az elvárásaink szerint működik az életben, s emiatt rossz passzban vagyunk.

 

Sok ember valóban depressziós, de a legnagyobb baj, hogy pillanatok alatt beletörődik és el is hiszi magáról, majd mindenkinek elújságolja, akik elkezdik sajnálni őt, s máris egy ördögi körben találja magát az ember. Azután csodálkozik az illető, hogy egyre több negatív esemény történik vele és egyre több negatív embert vonz be az életébe.

El kell fogadnunk, hogy a kedélyállapotunk hullámzó: vannak jobb napjaink és rosszabb, feszültebb napjaink. Ettől még normálisak vagyunk. Ha huzamosabb ideig azt érezzük, hogy kátyúba került az életünk, akkor bátran kérjünk segítséget szakemberektől. Ők nyílván többet tudnak a megoldási lehetőségekről, mint mi.

Amit azonban ne tegyünk: ne ámítsuk magunkat azzal, hogy a gondolkodásmódunk és a hozzáállásunk megváltoztatása nélkül tartósan visszanyerhetjük lelki egyensúlyunkat. Nem, ez nem valószínű.

 

A depressziónak több vetülete is van. Az egyik ezek közül, hogy az önpusztításon kívül az ember kisugárzása átterjed a környezetében élőkre is. A lehangoltság, a kedélybetegség, a búskomorság, a borongós hangulat füstként terjeng szét a környezetben és hasonló érzéseket kelthet másokban is. Különösen érzékenyek erre a gyermekek, akiknek még nem alakult ki egyfajta mentális immunrendszerük, amely megvédhetné őket a felnőttek nemkívánatos érzelemhullámaitól, bajaitól.

A depresszió ellenszere lehetne éppen a nevetés és a humor, de sokszor ez csak a problémák elkendőzése, hiszen csak ideig-óráig nyújt kibúvót az önmagukkal történő szembesülés alól. A valódi depressziónak valódi okai vannak. Lehet gyerekkori trauma, elrontott párkapcsolat, rossz családi modell, keserű világfelfogás, sőt akár öröklődő genetikai kód is. Ezen kívül az ember tudattalanjában és energiamezejében még egy sor olyan faktort találunk, amelyek a depressziós tüneteinket okozhatják. Ami minden depresszióban közös vonás: ártalmas önmagunkra és a környezetünkre nézve, rombolja az ember énképét, erősíti a tudattalan beidegződéseket, szorongásokat, félelmeket és rögeszméket. Ezért a depressziónak sok ikerbetegsége van, amelyeket azért nem sorolok fel, mert nem kívánok ötleteket adni, mindamellett bárki utánanézhet.

 

A depresszió tehát a téli hónapokban lassanként képes begyűrűzni az ember pszichéjébe, különösen január és február hónapban. Ilyenkor a Föld rezgése alacsonyabb, vagy másként fogalmazva mélyebb hullámokra áll át. Ez a dolgok természetes rendje. A mélyebbre hatoló rezgések miatt hajlamosabbak vagyunk az elmélyülésre, a befelé fordulásra, jobban hozzáférhetőek az emlékeink, a tudattalanunk régiói és könnyebben ápolhatjuk a lelkünkkel is a kapcsolatunkat. Másfelől viszont könnyen eluralkodhatnak rajtunk a múltbéli fájdalmak, a régi sérelmek, az egós gondolatok, az aggódás, a lelki frusztrációk és kínok sokasága. Ezért fontos, hogy az ember felkészüljön a jövőre és tudatosan irányítsa a benne zajló folyamatokat, már amennyire ez lehetséges. Számos önfejlesztő gyakorlat és pszichikai technika áll rendelkezésre e problémák kezelésére és enyhítésére.

 

Megjegyzem, a spirituális fejlődés sem egy leányálom manapság, mivel az egyre érzékenyebb és tisztább lelkeknek egyre nehezebb megküzdeniük a tömegessé váló depressziós energiák visszahúzó és lefékező hatásaival. Csak lankadatlan kitartással, türelemmel és erőfeszítésekkel kerülhet ki az ember ezen lesújtó rezgések hatásai alól.

 

Száraz György

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..