Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Nibiru

A naprendszerünkbe bármikor beléphet egy valódi bolygóóriás, melynek a legismertebb neve Nibiru. Egyes kutatók csak Nemezisnek, X bolygónak, Halálcsillagnak vagy a Sötét Csillagnak nevezik. De vajon milyen hatást gyakorolhat egy ilyen égitest megjelenése a földi életre?

 

A Végzet bolygója

 

A kérdést helyesebb lenne úgy feltenni, hogy milyen hatásokat gyakorolt eddig, ugyanis ez a planéta ciklikusan visszatérő látogatója Földünknek. Nagyjából 3660 évenként érinti a naprendszerünket ez a Vörös Bolygó, majd megkerülve a központi csillagunkat távozik. A NASA 1982-ben egy infravörös távcsővel felszerelt mesterséges hold (IRAS) segítségével lokalizálta, majd elemzésnek vetette alá a Nibirut. Rájöttek, hogy talán nem is kisbolygóról van szó, hanem egy barna törpecsillagról, melyet hét holdja kísér. Színe és tömege elképesztő. Az asztronómiai mérések tanúsága szerint a Nibiru tömege 23-szorosa a Földnek és csodálatos vörös színben pompázik. Mindebből az következik, hogy sebessége, mágneses tere és imponáló mérete, nem elhanyagolható hatásokat gyakorolna a Földön található összes létformára, ha egyszer újra bolygó közelbe kerülne.

nibiru10

A Nemezis-hipotézis

 

A Nemezis-hipotézis egy olyan félig-meddig tudományosan is megalapozott elmélet, amely arra kísérel meg választ adni, hogy planétánk történelmében mi válthatta ki a rendszeres, illetve ciklikus fajpusztulásokat. E szenzációs elmélet nagy port vert fel a maga idejében, mivel a New York Times két cikkben, míg a Time magazin címlap-sztoriban foglalkozott ezzel a feltételezéssel.

A Nemezis-teória azon a csillagászati felfedezésen alapszik, hogy a Napunk talán (!) kettős csillag, s központi csillagunk kísérője a Nemezis, egy vörös vagy barna törpecsillag. Hogy honnan származik és miért nem tudtunk pár évtizeddel ez előttig róla?  Nos, tudományos szinten ekkora jutottunk el odáig, hogy felismertük: naprendszerünket egy külső üstökösfelhő borítja – ez az Oort-féle felhő. De itt álljunk meg egy pillanatra.

 

Azt már régóta tudhatjuk földrajzóráról, hogy a Mars és a Jupiter között egyszer egy kisbolygó-öv alakult ki. Azonban manapság már nagyobb léptékekben is érdemes és illik is gondolkodnunk. Bizonyságot nyert, hogy létezik egy üstökösfelhő, mely a Naprendszerünket kívülről burkolja be. Ez az Oort-féle felhő, melyben a jelek szerint több milliárd üstökösmag cikázik. Bármikor adódhat olyan „zavar” – például egy hozzánk közeli csillag vonzása, vagy ismeretlen anomália – amelynek hatására ebből a felhőből több üstökösmag is kiválhat és elindulhat, majd beléphet naprendszerünk belső köreibe. Ilyenkor az történne, hogy nagyjából a Jupiter környékén egy csóvát alakítana ki magának az üstökösmag, majd ezzel a látványosságával felhívná magára a figyelmet. Hogy onnantól kezdve mi lenne a sorsa, az egyelőre nyitott kérdés. Többrétű megoldások léteznek: jó esetben áthaladna naprendszerünkön és tovább repülne az univerzumban, esetleg periodikusan visszatérne, netán a tömegvonzás kiszámíthatatlan hatásainak köszönhetően naprendszerünk részévé válna és itt rekedne, illetve az sem kizárt, hogy darabokra, törmelékekre hasadna szét, s mint meteorraj fenyegetettséget jelentene minden kis- és nagybolygónkra. Ezzel egyébiránt sok kozmikus csapást meg lehetne magyarázni.

 

De mi bizonyíthatná a Nemezis-feltevést? David Raup és John Sepkowski Jr. tüzetesen megvizsgálták 250 millió év földtörténeti kőzetrétegeit és ennek nyomán fenomenális felfedezést tettek. Észrevették ugyanis, hogy 26 millió évente a kőzetek irídiumtartalma lényegesen megemelkedik az egyes rétegekben. Ezt összevetették a földi élővilágban bekövetkezett nagyarányú, drasztikus változásokkal és azt találták, hogy e két tényszerűség abszolút összefüggést mutat. Márpedig irídium ilyen mennyiségben nem fordul elő bolygónkon, sőt ami azt illeti, ritka fémnek mondható. Ezzel szemben annál nagyobb dózisban fordul elő meteoritok anyagában. A tudósok rábukkantak egy jellemző 30 millió éves ciklusra, ami tehát megmagyarázná a fajok periodikus kipusztulását. Még azt is felvetették, hogy Napunk nem is kettős, hanem sokkal inkább hármas rendszer. A csillagnak, amely fenekestől felforgathatja a Föld életét, nevet is adott a Nature magazin egyik szerkesztője: Nemezis.

 

A nagy kihívás, amit a Nemezis-hipotézis ellenzői felvetettek, hogy akkor látni kéne a Nemezist. Ez azonban egyáltalán nem logikus kérés vagy igény, mivel űrtávcsöveink, radarjaink és egyéb csillagászati letapogató technikáink nem képesek állandóan megfigyelni a teljes naprendszerünket. Például, ha a Nemezis történetesen a Kígyótartó csillagkép felől közeledne Naprendszerünk belső régiója felé, akkor biztosan nem vennénk észre, mert onnan épp egy kozmikus felhő tart felénk, ami beburkolná a kisbolygót.

A számítások mellesleg elképesztő adatokról tudósítanak. Például akár három fényévre is el tudna távolodni tőlünk, átmérője meghaladhatja a 100 ezer kilométert, tömege 5-10%-a lehet a Napénak. Lehetséges, hogy van saját bolygórendszere. Nem zárható ki, hogy e bolygók valamelyikén élet, sőt mi több, intelligens élet is kifejlődhetett. Mint ahogy az sem lehetne cáfolható kategorikusan, hogy a Nemezisről idegen látogatók érkezhetnének hozzánk, hiszen lehetséges, hogy ők a fejlettebbek. Erről egy újabb hipotézis jutott el hozzám.

 

A Nibiru lakói

 

Michael Salla PhD. a földönkívüliek kutatásával és lajstromozásával foglalkozó tanulmányában a következő álláspontot fejtegeti. Találkozott olyan érintettekkel, akik találkoztak hatalmas emberszerű lényekkel, aki állítólag fontos szerepet játszottak a Föld emberekkel való benépesítésében. Ők szabályos időközönként visszatérnek a Földre és rendszeresen látogatnak bennünket nyomon követvén evolúciónkat és sorsunkat.

 

A sumérok „annunakik”-nak nevezték ezt a földönkívüli fajt, s származásukat a Nibiruhoz kötötték. Ékírásos tábláikon tesznek említést róluk. Ezek egy részét Zacharia Sitchin fordította le. A suméroknál ők isteni rangra emelt lények, egy felsőbbrendű faj, akik a kezdetektől fogva visszatérő vendégként voltak jelen az evolúciónkban. Humanoidokra (emberszabású) gondoljunk, akiknek fő istene Anu. A sumér mitológia és panteon éppen olyan gazdag, mint az egyiptomi volt.

 

Sitchin arra a következtetésre jutott, hogy az annunakik vagy nibiruiak titkos tevékenységeket is folytatnak a Földön. Alex Collier szerint régebben a Szíriusz B lakosai voltak, de valami konfliktusba keveredtek az Orion népével. A vita egy érdekházassággal oldódott meg, ám utódaik mindkét vonal genetikai tulajdonságait hordozták. Így született egy új faj, amely a Nibiru nevet kapta. Terjeszkedni kezdtek.

Az annunakik terve, hogy primitív fajokkal, mint például az emberiség, népesítenek be különféle bolygókat, majd más fajokra bízzák a gondviselésüket. Az annunakik rendszeresen visszajárnak, hogy ellenőrizzék teremtményeiket, így az emberiséget is. Ezt kísérletnek is felfoghatjuk az annunakik részéről, de fogalmazhatunk finomabban is, az emberiség valakiknek az álma.

Az elmélet kiagyalója itt nem állt meg, hanem tudni véli, hogy az annunakik egy része titokban a Földön maradt, s beépült az emberiség elit szervezeteinek egy részébe, hogy közvetett módon irányítsa és kontrollálja a katonai-technológiai-ipari fejlődésünket. Újabb kérdés vetődik fel ezen a ponton: vajon az annunakikon kívül vannak-e, s ha igen, hányan vannak olyanok, akik irányítani szeretnék az emberiség fejlődését? S a fő kérdés: milyen irányba: a béke vagy a háború, a felemelkedés vagy a modern tudatmanipuláció a cél?

 

Átvonulás és kihalás

 

Élvonalbeli kutatatók arról számoltak be, hogy amennyiben a Nap és a Föld között elhaladna ez a monstrum, a gravitációs vonzása meglehetősen komoly hatást gyakorolna az emberiség életére. Realitás a természeti katasztrófa is, mivel a pólusváltástól kezdve, a Föld forgási sebességének lelassításán át, a lehető legszélsőségesebb időjárásbeli változásokig rengeteg szálon befolyásolná az életünket. Emlékezzünk csak a Nibiru három legutóbbi áthaladására, melyet az emberemlékezet őrzött meg. Fordított kronológiai sorrendben:

1.) a bibliai vízözön,

2.) az atlantiszi kontinens elsüllyedése,

3.) Lemúria eltűnése.

 

A tudósok nagyjából egyetértenek abban, hogy a Nibiru néhány óráig érezhető áthaladása által közvetlenül kiváltott kataklizmákat egy második hullám is követné, mely akár évekig tartó élelmiszer- és vízhiányt eredményezne, a sorozatos vulkanikus aktivitások okozta levegőszennyezettségről nem is szólva. Ennek következtében a Föld lakosságának jelentős része elpusztulhat. De hogy mennyire veszi komolyan a NASA ezt az alternatívát, azt igazolja, hogy az Űrkutatási Hivatal szondát szándékozik a világűrbe küldeni, amely kifejezett célja a Nibiru megfigyelése.

Megjegyzem, amit a tudósok a Nibiruval kapcsolatban előrevetítettek, meghökkentő rokonságot mutat a maja próféciákban jövendöltekkel. S innen már nem egy földtől elrugaszkodott lépés észrevenni, hogy a maja, a sumér és a jelenlegi noetikus tudományok „jóslatai”, akarom mondani, prognózisai egybevágnak.

 

Marduk csillaga

 

Nem kell különösebb jártasság a közel-keleti kultúrák ismeretében, elegendő, ha csupán nyitott szemmel járunk, s akkor észrevehetjük a nyilvánvaló utalásokat és analógiákat a térség társadalmainak leletanyagaiban. A „Szárnyas Bolygó” néven is emlegetett Nibiru a legkiemelkedőbb jelentőségű paloták, pompás templomok falain, becses uralkodói jelvényeken és díszes trónokon egyaránt visszatérő motívum. Talán azért is kaphatott ilyen előkelő rangot a Nibiru, mert a babiloni panteon főistenének, Marduknak volt a bolygója. S mint ilyen, visszatérte egyszersmind a főisten eljövetelét is beharangozta.

Marduk a híres ókori Babilon főistene és egyben védőistene is. Már Hammurápi, az első írott törvénykönyv alkotója is említi bevezetőjében Mardukot. Szellemiségét a következő sorok jól érzékeltetik: “egy igazságos uralmat hozok létre a királyságban úgy, hogy minden gonoszt és erőszaktevőt elpusztítok, az erőseket pedig eltántorítom a gyengék elnyomásától… Továbbá felvilágosítom az országot, és az emberek javát szolgálom”. Marduk az „istenek ura” és az „istenek atyja” címeket viseli, s ezért megfeleltethető az egyiptomi Ra napistennek, aki szintén hasonló jelzőkkel bírt. Ugyanakkor Marduk az isteni bölcsesség, a gyógyítás, az alkímia és a mágia letéteményese, ezáltal pedig az egyiptomi Thottal rokonítható. Kultuszközpontja Észagilában volt, ahol az „isten megszabja a sorsot”.

 

A 12. bolygó

 

Az egykori mezopotámiai (ma Irak) metropolisz, Nippur területén különleges pecséthengerekre bukkantak az archeológusok. Ezeken egyértelműen beazonosítható a Nibiru: földműves emberek nappali világosságnál ájtatosan szemlélik a bolygót. Az ősi szövegek arról is beszámolnak, hogy milyen csodálatos fényereje volt az égitestnek, s hogy napkeltekor is látható volt, majd napnyugtakor tűnt el. A sumerek tehát ismerték a Nibirut és úgy gondolták, hogy az is része a Naprendszernek. A bibliai és a babiloni szövegek egybecsengően arról adnak hírt, hogy megközelítőleg 3600 évenként tér vissza a Föld közelébe, valamint hogy korszakváltásokat, világméretű kataklizmákat és uralkodóváltásokat okoz a látogatása.

A mezopotámiai csillagjósok a Nibirut a 12. bolygónak tartották, amelyet egy különleges epitheton ornans-szal (díszítő jelzővel) láttak el, tudniillik a „Sár”-ral, aminek hármas jelentése van. Egyrészt a 3600-as számot jelöli, másrészt a tökéletes ciklust és a teljes kört, harmadrészt magát az égitestet is ezzel fejezték ki. Ezek után a véletleneket kizárhatjuk, itt komoly asztrozófiai (csillagbölcseleti) tudást fedezhetünk fel. Ha továbbmegyünk és beleássuk magunkat a sumerek uralkodási éveibe, akkor a 3600-as számra több helyen is rábukkanunk – igaz, ehhez el kell fogadnunk a történelem előtti idők civilizációinak létezését.

 

A jelenleg ismert nagybolygókon kívül találunk még egy újabb planétát, a 12. bolygót, a bibliai Nephilimek (Annunakik) otthonát, vagyis a Planet-X-et. Naprendszerünk égitestei: Nap, Merkúr, Vénusz, Föld, Hold, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz, Plútó és a Nibiru. (Időközben a Plútót kisbolygóvá minősítették vissza.)

 

Szolóntól, a görög filozófustól tudjuk, hogy a szaiszi papok szerint az emberi fajt már többször érték katasztrófák, világvége jellegű pusztulások, amelyek után alig maradt túlélő. Ha a Marsra tekintünk, könnyedén láthatjuk, hogy mennyi kisbolygó-becsapódás szabdalta felszínét. De említhetném Holdunk krátereit vagy a Jupiter 1994. július 18-ai helyzetét, amikor a Shoemaker-Levy üstökös darabokra szakadva becsapódott a Jupiterbe.

 

 „Lehet, hogy nem vagyunk tisztában vele, a kozmosz egyszerűen késlelteti a következő pusztító, akár halálos becsapódássorozatot. A világ a kozmikus biztonság illúziójában ringatja magát, s az egyház, az állam és a tudomány semmit sem tesz azért, hogy megzavarja ezt az idilli elképzelést. Ha továbbra is ebben az illúzióban ringatjuk magunkat, akkor a katasztrófa bekövetkezése a legsötétebb korba taszítja vissza az emberiséget. Pedig világunk meglehetősen törékeny: elég csak felnézni az égre.” – Victor Clube és Bill Napier

 

„Istenek Lakhelye”

 

A Könyvek Könyve arról számol be, hogy egykoron a Földön óriások éltek, nevezetesen a Nephilimek. Ők együtt háltak az emberek leányaival és gyermekeket nemzettek nekik. A mai kutatók úgy vélekednek, hogy a rejtélyes Nephilimek valójában nem „óriások”, hanem földönkívüli lények, akik hajdanán beavatkoztak a Földön zajló eseményekbe. Ma inkább úgy mondanánk, hogy egy idegen lénycsoport, akiknek állítólagos lakhelye a Nibiru. Ők időről időre ellátogatnak hozzánk és hatást gyakorolnak az életünkre.

Véleményem szerint, ha egy égitest elhalad a Földünk mellett, szinte minden esetben spirituális erőket is szállít ide. Ezen energiákat átsugározza a Földre, hiszen a bolygónk is egy fejlődő kozmikus élőlény, tudniillik a Földanya, akinek megvan a maga sajátos spirituális evolúciója. Így lehetséges, hogy nem csak anyagi megtermékenyítés zajlik valahányszor egy üstökös elhalad mellettünk, vagy egy meteor becsapódik, hanem egy szellemi és energetikai adok-kapok is. A Föld hatással van az adott planétára, ugyanakkor az égitest is hat ránk.

Ezek jobbára olyan erők és elemeket, melyek ténylegesen élő energiák, amelyek organikus közegben életet adnak. Az ősi kultúrákban – így Babilonban és Egyiptomban is – külön rendjük volt az ilyen energiáknak. Ezekkel mágiát gyakoroltak, rítusokat vittek véghez és előmozdították a lélek fejlődését, hatottak az érzékszervekre és a tudat határait feszegették általa, sőt gyógyításra is alkalmazták az erőiket.

Magam azon az állásponton vagyok, hogy nem kell tartanunk a Nibiru közeledtétől, mert az ilyen kozmikus randevúk amúgy is sorsszerűek és elkerülhetetlenek. Attól sem érdemes félni, hogy majd a sötét őskori szintre esik vissza életszínvonalunk, ha 30-50 év múlva megközelít minket az Istenek Bolygója, mivel nem az emberi faj Armageddon-szerű elpusztítása a célja, hanem spirituális küldetésének beteljesítése.

 

Boldog napot!

Száraz György

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..