Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Núbia királysága: Egy civilizáció piramisai és felbecsülhetetlen titkai, amit a történelem elfelejtett és a régészet elhanyagolt

Valaha Núbiában létezett egy nagyon kifinomult és hatalmas kultúra, amely ma Szudán északi részén található.

 

Mára Núbia ókori királyságát csaknem elfejtette a történelem és elhanyagolta az archeológia, mivel az ókori egyiptomi műemlékek és piramisok csodái a Núbiai Birodalmat a feledés homályába taszították.

 

Szudánban sok piramis található, talán sokkal több, mint Egyiptomban, de azokat méreteik tekintetében nem lehet összehasonlítani az Egyiptomiakkal, jóllehet sokkal művészibbek.

 

3.1

 

A piramisok, az állatokat ábrázoló és egyéb szobrok gyönyörűséges sugárutjai, a templomok és az oszlopsorok még mindig állnak Meroében.

 

Meroé (arabul: Meruwah és مروى Meruwi, ógörögül: Μερόη) ókori romváros Núbiában, a mai Szudánban a Nílus keleti partján, mintegy 200 km-re északkeletre Kartúmtól (é. sz. 16,936°, k. h. 33,710°). A város romjai Kabushiya, a temetők pedig Begrawiyah falu közelében találhatóak. Az utóbbi nevet szintén használják a lelőhelyre. Meroé a Kr. e. 8. – Kr. u. 4. század között létező Kusita Királyság egyik legfontosabb központja, majd a meroitikus kor alatt fővárosa volt.

A Meroé név az ókori földrajzi forrásokban (Sztrabón, Idősebb Plinius) gyakran szerepel Meroé-sziget formában egy területi egység neveként, amely valószínűleg azonos a mai Butánával, a Nílus és az Atbara folyó által határolt területtel.

(Forrás: http://hu.wikipedia.org/)

 

Homokkövei nem voltak oly tartósak, mint az egyiptomi piramisoké, s valószínűleg ennek tudható be az is, hogy nagyjából 80 darab piramis ment eddig tönkre dacára annak, hogy Szudánnak ez egy elhagyatott és kietlen vidéke, amely nem kedvez a turizmusnak és az országban is nagyon nehéz a politikai helyzet.

 

A szudáni Jebel Barkal Amon-templom bejáratánál található kos.

A szudáni Jebel Barkal Amon-templom bejáratánál található kos.

 

Szudán legrégibb piramisai a Kr.e. 8. századra nyúlnak vissza. A modern Szudán Karima nevű városának közelében épültek, a Nílus keleti partján. A távoli múltban Karima – büszke nevén Napata – egy igazán megkapó hely volt. Ez volt Kus/Kús fővárosa, a nappatai istenek és királyok lakóhelye, ahol piramisokat szenteltek nekik.

 

Amun Nagytemploma egykoron a Jabal Barkal (Gebel Barkal) nevű hegy lábainál állott, melynek neve Tiszta hegyet jelent, ugyanakkor egy fontos várost is emeltek ennek a helynek a lábánál több mint 325 láb (99 méter) magasságban.

 

Napata városa oly hatalmas volt, hogy egy napon még Egyiptom jövőjéről is határozott.

Van egy III. Tuthmózisz uralkodásából származó írás, amely azt meséli el, hogy ő – az említett fáraó – volt az első olyan király, aki ott kezdett építkezésekbe. Mára csupán romok néznek vissza ránk.

 

3.3

 

Piye núbiai király (régebben Piankhi volt a neve és nagyjából Kr.e. 743-712. között uralkodott) lerohanta és felfoglalta Egyiptomot. Az ókori Núbia virágzott akkoriban és uralkodói elsajátították a hatalmas sírhelyek emelésének régi fáraói hagyományait.

Azonban, az ókori Núbia – Kusita királyságként is ismeretes – nagysága régebbre nyúlik vissza. 5000 évvel ezelőtt a királyság volt az afrikai kontinens kulturális és katonai központja.

 

Az ókori Núbiát az Ószövetség is említi „Kus” vagy „Cush” név alatt. Az ótestamentum szerint Kus Hám legidősebb fia volt, Kánaán testvére és Nimród édesapja!

 

A núbiai aranyat kétezer éven keresztül termelték ki az egyiptomi fáraók Wai El Allaqi-ben.

 

A szudáni piramisok kisebbek, mint az egyiptomiak, viszont valóban van történelmük és közülük több is épségben maradt meg.

 

A Kusita Királyság Núbia területén (a mai Szudán északi részén) fennálló ókori királyság volt, amely az i. e. 9. század és a 4. század között virágzott. Két nagy korszaka a napatai kor és a meroitikus kor, amelyek Núbia két fontos városához, Napatához, illetve Meroéhez kapcsolódnak.

(Forrás: http://hu.wikipedia.org/)

 

 

A núbiai királyi piramisok jóval később készültek, mint egyiptomi szomszédjaik. Kr.e. 308 körül a núbiai királyok is nekiláttak első piramisaik megalkotásához Meroé temetőjében, ami az 5. és a 6. katarakta között található.

 

Musawwarat es-Sufra-ban található „Oroszlános templom” – Arnekhamani király, felesége és Hórusz

Musawwarat es-Sufra-ban található „Oroszlános templom” – Arnekhamani király, felesége és Hórusz

 

A piramisok lépcsőzetes oldallal rendelkeznek, magasságuk 10-30 méter között váltakozik és homokkőből készültek. Később az el-Kurru-ban (Jebel vagy Gebel Barkal), Nuriban és Meroében lévő királyi temetőkben körülbelül 180 piramist építettek. A királyok a halálukat követően olyan hatalmas sírboltokba temetkeztek oda, amelyeket a piramisok alatt alakítottak ki. Az legrégebbiek azok, amelyek az El-Kurru-i királyi temetőben épültek a négy legnagyobb núbiai király számára. Ezek 12 kilométerre délre található Jebel Barkaltól a Nílus jobb oldalán.

A Nuri-i temetőben 21 király, továbbá 52 királyné és hercegnő kapta meg a végső nyughelyét.

 

Meroé elképesztően nagy város volt. Szinte hihetetlenül nagy területet ölelt fel.

Meroé elképesztően nagy város volt. Szinte hihetetlenül nagy területet ölelt fel.

 

Meroé 600 éven át volt királyi temetkezési hely, egészen Kr.u. 350-ig. Egy napi kiránduló útra van Szudán fővárosától, Kartúmtól. A királyok Meroé városban éltek.

 

Meroé, Kús ókori királyságának gazdag metropolisza, egy hatalmas hely. Hadserege 250 000 kiképzett férfiből állt, ezen kívül 400 000 kézműves dolgozott benne. Meroé elképesztően nagy méretekkel bírt. Szinte hihetetlenül nagy területet ölelt fel.

 

Érdekes, hogy a Plinius által leírt romjai a római időkben eltűntek, annyira régi korra vezethető vissza az eredetük. Ma a város romjait a világ régészeti lelőhelyei közül a legnagyobbnak tartják.

 

Valójában Szudán rengeteg piramisát kifosztották az ókorban és a modernkorban. Korábban kiásott műkincsek bizonyítják Kús hatalmas Királyságának mind gazdasági, mind művészeti fejlettségét. Ezen túlmenően pedig még rengeteg dolog vár felfedezésre az ókori Núbia földjén. Olyan sokat beszélünk Kínáról, az ókori Egyiptomról, a majákról, az inkákról, de soha, szinte soha szó sem kerül Núbia. Dacára annak, hogy már majdnem 300 ismert piramisa van, sohasem mondjuk, hogy „Szudán piramisai”.

 

Vajon mennyi várhat még közülük felfedezésre?

 

Szudán történelme a korai kőkorszaktól kezdve a 19. századig az emberiség történelmének elbűvölő szelete. Szudán továbbra is otthona az afrikai földrész óriási műemlékekben gazdag ősi lelőhelyeinek.

 

Ez az ország nem volt mindig szegény és száraz. Sok évezreden keresztül termékeny volt a földje és jó volt a vízellátása. Később a sivatag fokozatosan teret hódított magának és élettelen homok lepte el Szudánt.

 

Ezen a vidéken fejlődött nagyhatalommá az első Kusita Királyság.

 Forrás: http://www.messagetoeagle.com/sudpyram.php#.VWwvec_tmko

Fordította és szerkesztette: Száraz György

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..