Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Nyelv – A háborúk mögötti háború

Valamennyi háború mögött a szavak, illetve a nyelv elleni háborúk húzódnak meg. Például, napjaink világában a függetlenséget beárnyékolja az „egymásrautaltság”, a „demokráciáról” szóló, szünet nélküli diskurzus uralja az alkotmányos köztársaságunkat, az „érdekszövetségbe történő tömörülés” helyettesíti a szuverenitást, a „globalizáció” elsőbbséget élvez a nemzetállamokkal szemben, a gazdasági növekedés a „fenntartható fejlődéssé” vedlik át, a „szabadelvű gondolkodás” összekeveredik a „szabadsággal”, s az alkotmányos hadüzeneteket a háborúra vonatkozó „jóváhagyás” vagy „felhatalmazás” helyettesíti.

A pálfordulás oka, hogy az élő nyelv módosítása elengedhetetlen a társadalom globális átalakításának a kivitelezéséhez. És pontosan ezeket a cirkuszi mutatványokat alkalmazza az a parazita oldal, amely a világot szándékozik igába hajtani.

 

http://globalresearchreport.com/

 

George Orwell, aki meglehetősen jártas volt az állami hivatalnokok aljasságában, tudott arról, hogy egy új nyelvtani rendszerre van szükség a „prolik” számára és az 1984 című munkájában beszélt is erről. Ezt írta:

 

„2050-től kezdve, sőt valószínűleg már hamarább, alapjában véve senki sem fogja ismerni az óbeszélt. A múlt egész irodalmát elpusztítjuk. Chaucer, Shakespeare, Milton, Byron – csak újbeszél változatban léteznek majd, ami azt jelenti, hogy nemcsak más lesz írásaik értelme, mint ma, hanem éppen az ellenkezője lesz. Még a pártirodalom is megváltozik. Sőt: a jelszavak is megváltoznak. Hogyan is lehetne megtartani egy olyan jelszót például, mint „a szabadság: szolgaság”, ha egyszer a szabadság fogalmát eltöröltük? A gondolkodás maga is teljesen más lesz. Ténylegesen nem is lesz gondolkodás a mai értelemben. A párthűség nemgondolkodást jelent. Azt jelenti, hogy nincs szükség gondolkodásra. Párthűség egyenlő: tudattalanság.” (Fordította: Szíjgyártó László)

 

Ray Bradbury hasonlóképpen bosszankodott, amikor a következő csípős megjegyzéseket tette a Fahrenheit 451-ben:

 

„Még több sport mindenkinek, csapatszellem, móka, és nem kell gondolkodnunk, mi? Szervezz, szervezz és még inkább szervezz szuper-szuper sportokat. Még több karikatúra a könyvekben. Még több kép. Az elme egyre kevesebbet tud magába szívni.”

 

S valóban, a politikusok a történelem manipulálására használták a nyelvet a múltban és használják a jelenben egyaránt. Nincs ez másként ma sem, mint ahogyan Sztálin idejében volt. Miként George Woodcock az Orwell üzenete: 1984 és a jelen című könyvében állítja:

 

„Az olyan félrevezető tájékoztatás irányadó munkái, mint amilyen a Szovjet enciklopédia, szüntelenül változtak a pártvonal szerint, ennek okán az egymást követő kiadásokban Trockij először a polgárháború hőse, majd a mensevikek, illetve a nyugati hatalmak ügynöke volt.”

 

http://4.bp.blogspot.com/

 

Végezetül, Laurence Kotlikoff-nál, a Bostoni Egyetem közgazdász professzoránál láthatjuk, hogy a fortély még a gazdasági szférát is megfertőzte:

 

„Nincs semmi olyan a gazdaságelmélet matematikájában, ami elkötelezné valami mellett a kormány szóhasználatát és minden egyes felcímkézett megállapodás az adósság, a hiány, az adók és a kiadások különböző módon tudósított idővonalát irányozzák elő. Lényegüket tekintve, ezek az intézkedések nyelvészetiek és semmit sem árulnak el az ország mögöttes költségvetési politikájáról – csupán arról szólnak, hogy a kormány mit kíván beletenni vagy kihagyni a könyvekből.”

 

Tekintetbe véve az úton szembejövő baljós jelzéseket, előre kellett volna látnunk ezt a szánalmas trükköt és az ebből eredő fejleményeket. Az a szándék, miszerint át kell alakítani a világ politikai és gazdasági arculatát, egészen az 1614-es esztendőig nyúlik vissza, mivel már akkor bejelentették. Ebben az évben a német rózsakeresztes páholy megkezdte a kifelé terjeszkedés programját egy olyan röpirat megjelentetésével, amely kinyilvánította a Rend jelenlétét a Hesse-i legnagyobb hercegségben (Hesse-Kassel). A pamflet rövidített neve: Fama Fraternitas volt. A teljes címe lefordítva, a következő: Az egész nagyvilág univerzális és generális megreformálása, a híres Rózsakeresztes Testvériséggel együtt, Európa valamennyi tudósának és uralkodójának ajánlva.

 

Az emelkedetten és magasztosan hangzó retorika ellenére, a röpirat címe egy veszedelmes összeesküvést tár fel, szintúgy halálos szándékkal: Európa valamennyi koronás főjét megdönteni, felkészülve ezzel egy olyan politikai reneszánszra, amely rövid idő alatt végigsöpör a kontinensen, végül pedig a világon. Sok forradalmi és ellenforradalmi mozgalom lázba jött e veszedelmes kiáltvány hallatán. Az a világ, amelyben jelenleg élünk, ezen mozgalmak sikerének a bizonyossága.

 

Míg lehetséges, hogy az avatatlan szem számára ez a testvériségi hálózat irányt változtatott és egy altruistább ösvényre állt, addig semmi sem állhatott messzebb az igazságtól. Az egykori monarchiákat egyszerűen mesterkéltebb ellenőrzési formákra cserélték fel: részletes tartalékalapú központi bankrendszerre. Ahogyan William Bramley megjegyzi a Magnus Opus az Édenkert istenei címmű művében:

 

„Az új monetáris rendszer a 16., 17. és a 18. század forradalmainak az egyik fő eleme, ugyanakkor ezt a tényt csupán szőrmentén tárgyalja a történelemkönyvek java része. Az egyik szerző, Howard Katz, találóan papírarisztokráciának nevezte mindazokat, kik az újfajta monetáris rendszert irányították és még továbbra is működtetik.”

 

http://static.infowars.com/

 

Az új, felfújható papírpénz-rendszer mellett volt ezeknek a látszólag nemes lelkű, reformáló erőfeszítéseknek egy másik hajtánya: a parlamentáris demokrácia ereje. Sokan összerezzennek azon a megjegyzésen, miszerint a demokráciának vannak belső hibái. Mindazonáltal, ha a politikai, társadalmi és intellektuális rendszer jóindulatú, akkor az Alapítóink, mint például azelőtt Platón, vajon miért rohantak ki a demokrácia veszélyei ellen? Vajon miért alkotmányos köztársaságként alapították meg a nemzetünket, ha a demokrácia annyira ideális? És végül, miért szeretnénk a Kommunista Kiáltvány nyomdokain haladni, amely kinyilvánítja, hogy „Fentebb láttuk, hogy a munkásosztály általi forradalom során az első lépés a proletáriátusnak az uralkodó osztály pozíciójába helyezése a demokrácia csatájának megnyerése érdekében.”

 

Sokan természetesen kifogásolják, hogy a hajdan volt kommunisták csakúgy, mint napjaink taktikázó politikusai, a „demokrácia” szót használják rosszindulatú terveik palástolására. Ők egyáltalán nem hisznek a valódi demokráciában és nem is támogatják. Lényegében, amikor a srácaink győznek, akkor a demokrácia pártját fogjuk, amikor veszítenek, akkor ellene vagyunk. Miközben ez természetesen így igaz, elhibázzuk a célt. A többség ellenőrzésének az elérése kéne, hogy a cél legyen. Mialatt ezt tesszük, a globalisták annak a módját keresik, hogy a világméretű demokráciát globális diktatúrává tegyék. Ez a világ „harmonizálását” és „integrálását” célzó, jelenleg zajló erőfeszítések szerves része.

Ha a világ meggyőzhető lenne arról, hogy mindenki ugyanazt az univerzális értékrendet vallja, akkor miért nem tudunk egyesülni egy világkormány égisze alatt? Vajon miért nem tudunk létrehozni egy Új Világrendet, amely véget vet minden háborúnak?

 

Végül, amikor látjuk a lexikon csúsztatásait, szójátékait, a kétértelműségét, a helyes és a helytelen használatát, a kihagyásokat és a torzításokat menet közben a mi jelenlegi világunkban, akkor igazából az emberi tudatosság ellen folytatott háborúnak vagyunk a szemtanúi. A nyelv egy modern elme-kontroll eszköz, amely elmossa az egyéni akaratot, teremtőerőt és képzelőerőt. Kössük ezt össze a propaganda ismétlésével, az érzéketlenné tételre tett erőfeszítésekkel, a tudatalatti projekciókkal, a modern média felerősítésével, valamint az összes programozó benyomással, amely a kognitív tudat, a pszichológia, a szociológia, a szemiotika és a nyelvtudomány kutatásaiból származik, s nem kéne elhúznunk annak megértését, hogy miért váltak a tömegek sokkal inkább az alvilágból kiszabaduló hátborzongató koboldokhoz hasonlatossá, ellentétben a racionális, polgári emberi lényekkel.

 

http://blog.ocad.ca/

 

A Titkos társaságok és a lélektani hadviselés című munkájában Michael A. Hoffman némi felvilágosító bepillantást enged számunkra az okkult világba, szembe állítva a politikai indíttatásokkal, s az ilyesfajta galád cselekedetekkel:

 

„A hozzáértő francia Antonin Artaud, a „Kegyetlenség színháza” elmélet kidolgozója, a maga átalakító erejével és az extrém korunk szex-és-halál médiája számára szolgáló inspirációjával, említést tesz a csoporttudat megmunkálásáról: Eltekintve a vidéki varázslók jelentéktelen boszorkányságától, léteznek globális varázstrükkök, amelyekben minden éber tudatosság időszakosan részt vesz… Íme, így ébrednek fel a különös erők és jutnak át az asztrális birodalomba, a sötét égbe, amely mindenekfelett az emberi többség gonosz tudatosságának a mérgező agresszivitásából áll… ami valamiféle polgári mágia hatalmas, tapogatószerű elnyomásaként hamarosan nyíltan is meg fog jelenni.”

 

A fenti idézetet olvasva az ember kénytelen emlékezetébe idézni az ókori görög mitológia Kirké istennőjét. Neve, amely a kelta Kirk vagy Kerk szóból származik, az „egyház” szó szövegmagyarázata. A mitológiai tan szerint Kirké papnő volt, aki ártatlanokat csábított a barlangjába mágikus varázsigéket használva. Amikor már bent voltak, Kirké elragadta az elméjüket és a fiatalokat disznóvá és állatokká változtatta, amik táplálék gyanánt szolgáltak a későbbiekben.

 

Miután az egyház Nietzsche Isten „halott” kijelentésével mostanára elmúlt, nekünk vannak olyan „szórakoztatóink”, akik átveszik a helyüket.  Az MTV adások, az American Idol és más egyéb, a nihilizmusunk ocsmány, meddő fertelmei révén, az erkölcsileg csőd, emberevő popkultúra által, amivel megvezetjük az elménket. Átmenetileg pogányok, elállatiasodottak, perverzek, szexualizáltak és lealjasodottak vagyunk az alkímiai Nagy Mű Nigredo fázisában. Erő révén etetésre szánnak bennünket.

 

Carlos Castaneda A végtelenség aktív oldala című, döbbenetes munkájában, megvilágította ezt az Erőt és annak eljárásmódját, amikor így írt:

 

„Azt mondta, hogy a tudatosságnak ez a szűk mezsgyéje az önreflexió epicentruma, ahol az ember menthetetlenül megragadt. Amikor eljátszunk saját önreflexiónkkal, amely a tudatosságunk számunkra megmaradt egyetlen része, a ragadozók tudati kitöréseket hoznak létre, amiket elkezdenek irgalmatlan ragadozó módjára pusztítani. Ezek szolgáltatják számunkra az együgyű problémáinkat, amelyek a tudatunk kitöréseit fellobbanásra kényszerítik, s ily módon életben tartják azokat azért, hogy hamis gondjaink energia-kitöréseivel etessék azokat.”

 

http://consciouslifenews.com/

 

Az igazi alkímia az ólom arannyá történő átváltoztatásáról szól. Azonban, az Elit világosan ennek éppen az ellenkezőjét műveli velünk. Mi alacsony szintű beavatottak vagyunk a mágikus manipuláció beteges, eltorzult és eltompult játékában. S hogy mi ennek a szörnyű játéknak a végső célja? Bárcsak azt mondhatnám, hogy a világkormány a végcél, de a valóság ettől sokkal-sokkal rémisztőbb. A végén a programozott elmekontroll alatt tartott emberi faj születésére feltétlenül szükség van valamifajta borzasztóbb dolog megszületéséhez: a GONOSZ világra jöveteléhez. Ahogy HP Lovecraft írta a Cthulhu hívása című művében:

 

„Ez a kultusz meg fog maradni mindaddig, amíg a csillagok állása ismét kedvezőre fordul, és a titkos papok előszólítják sírjából a Nagy Cthulhut, hogy új életre hívja alattvalóit, s ismét uralkodjék a világ felett. Az időpontot nem lehet eltéveszteni, mert az ember akkor hasonlatossá válik majd a NAGY ÖREGEKHEZ, szabad lesz, fölülemelkedik jón és gonoszon; minden törvény és erkölcs érvényét veszti, mindenki kedvére bömbölhet, gyilkolhat és kéjeleghet. Aztán a NAGY ÖREGEK megmutatják neki, hogyan kell más, új módokon bömbölni, gyilkolni, kéjelegni és élvezkedni, s a Föld emésztő lángra lobban a pusztító szabadság eksztázisában.”

 

Lehetséges, hogy ez egy új keletű jelenségnek tűnik egyesek számára, de az igazság az, hogy a Kálinak történő áldozat felajánlása és bemutatása ősidőktől fogva létezik.  És ez az a vezérlő erő, amely valamennyi emberi konfliktus mögött lappang. Csodálkozhatunk-e azon, hogy a háborús emlékműveink gyakorta ábrázolnak elesett katonákat az istennő szobra alatt? „Egyetlen helyesen bemutatott emberi áldozat, ezer évre kielégíti az istennőt” – olvashatjuk a Kalika Puránába, a nagyjából Kr.u.10.századból származó hindu szentiratban.

 

„… és három ember feláldozása százezer évre. Siva, a félelmetes aspektusában, az istennő hitvese, az emberi hús felajánlásával háromezer évre megbékíthető. A vér szempontjából, ha azonnal felszentelik, ambróziává válik, s mivel a fej és a test különösen kielégítő, ezeket kellene az istennő imádata közben bemutatni.”

 

Felvetődik a kérdés azzal kapcsolatban, hogy vajon muszáj-e, hogy ez legyen a jövő útja. Fel kell-e minket áldozni a ragadozó globalizmus oltárán? Szerencsére ennek nem kell így történnie. Ahhoz, hogy pozitívabb módon formáljuk a jövőnket, fel kell ismernünk, hogy körülöttünk minden – a köztársaság bukása, Trixieland, az intellektuális amnézia, az ateista materializmus, a vasketrec, a mértéktelen racionalizmus, a Föld megerőszakolása, a kulturálisan terméketlen korszak – a lelki romlás belső állapotának valamennyi tünete. Ezen felül, meg kell értenünk, hogy mi magunk vagyunk saját végzetünk bevégzői, ahogyan a pók is szövi a hálóját. Mi fonjuk a lehetőségeinket egy keverékké a gondolataink által – a gondolkodás az építőmester. És hadd emlékeztessem magunkat arra, amit a doki mondott Martinnak a harmadik és egyben utolsó Vissza a jövőbe című film végén:

 

„A jövőnk olyan lesz, amilyenné tesszük. Ezért tegyük széppé!”

 

Ezt tartsuk észben!

 

Forrás: http://www.wakingtimes.com/

 

Fordította: Száraz György

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..