Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Ökológiai lábnyom

Világunkba egyre inkább begyűrűznek a krízisek. Gazdasági, társadalmi, erkölcsi, világszemléleti, spirituális és szinte minden fronton villámgyors húzásokkal dönti romba a Sors az elavult és idejétmúlt rendszereket. Ezzel együtt mi ebben a világban élünk, itt kell helytállnunk és megfelelnünk korunk kihívásainak. A paradigmaváltás kezdete a tudatosság fejlesztése, amelynek része, hogy mindenki komolyan vegye az ökológiai lábnyomát.

 

Szerintem nem feltétlenül a legfontosabb szempont, hogy hány évet töltünk itt a Földön, sokkal többre tartom a megélt évek számánál azok minőségét. Ha pedig ebből az aspektusból közelítünk az életünk felé, akkor – talán nem vagyok egyedül ezzel a véleményemmel – az életminőségünk hagy némi kívánnivalót maga után.

Mára közhellyé vált, hogy a Földünk erőforrásai kimerülőben vannak, de ezt valahogy kevesen érzik át, s még kevesebben veszik fontolóra, hogy mit tehetnek ők személy szerint ennek a helyzetnek a megváltoztatásáért. Pedig tehetünk! Fel kell ismernünk a személyes felelősségünket! Nem takarózhatunk folyton azzal, hogy ha a nagyüzemek is szennyezik, használják, koptatják, elnyüvik, kizsigerelik a környezetünket, akkor a mi kis mérvű beavatkozásunk a negatív oldalon már igazán nem oszt és nem szoroz. Erről jut eszembe egy mondás: egyetlen hópehely sem érzi magát felelősnek egy lavinában.

 

Ami a tiszta levegőt, a lélegezhető oxigént, az ivóvizet, a művelhető földterületeket, a nyersanyagokat, a természetes erőforrásokat és energiaforrásokat, a megújuló ökológiai rendszereket illeti, egyre borúsabb és kilátástalanabb a helyzet. Eszement módon pusztítjuk az életterünk, mint aki önmaga alatt vágja a fát. Elvesszük, amire szükségünk van, és nem pótoljuk. Ha magától meg is újulna, akkor meg időt nem hagyunk rá. 

Szennyezzük a tavainkat, a folyóinkat, a levegőt, mindent elégetünk, elásunk, bemocskolunk, kemikáliákkal telítjük, kilőjük az űrbe, de nem törődünk a következményekkel. Nem értjük, hogy a természet egy élő organizmus és megvannak a maga tág, de úgy látszik, az ember számára nem elégséges korlátai.

 

Környezettudatos, etikus, némiképp aggódó, de azért realista szemléletű, józanul gondolkodó tudósok mélyen eltöprengtek azon, hogy eddig vajon hány százalékát tettük tönkre, illetve fogyasztottuk el a Föld által kínált mindennemű lehetőségnek és tartaléknak. Így született meg az ökológiai lábnyom fogalma. Vagyis mindössze egyetlen osztást kell elvégeznünk és megkapjuk, hogy egy állam lakossága mennyire jelent veszélyt, illetve mekkora terhet-terhelést jelent bolygónk erőforrásaira nézve.

 

Gyakorlatilag abból érdemes kiindulnunk, hogy mindenekelőtt az összes, még rendelkezésre álló forrásokat hasonlítjuk össze az egyénnel. Ez esetben az osztó kb. 7 milliárd. Ekkor megkapom, hogy egy átlagember, mint például én, mekkora lábbal tapodja a Földet ökológiai szempontból, vagyis mekkora terhelést jelent a szülőbolygója számára. Ez csupán egy átlag, s ugyebár érezzük a fonákságát. Ezt a számot még fel kell szoroznunk az egyes államok lélekszámával, s akkor megkapjuk, hogy egy adott országnak mekkora rész jutna az egészből arányos esetben. Ez természetesen elvi dolog, hiszen itt jön a bökkenő: a kiábrándító valóság. Mert ez csak az átlagos szintet mutatja.

 

De az ökológiai lábnyom mérete messze eltér az átlagos és az ideális paraméterektől. Az ökológiai lábnyom azt mutatja meg, hogy hektárban számítva egy bizonyos ország egyetlen lakosának a megélhetéséhez mekkora földterület szükségeltetik, amelyen megtermelhetjük a megélhetésünkhöz szükséges javakat anélkül, hogy kárt tennénk a területben. Ez a szám már jóval közelebb áll a valósághoz, mint ha 7 milliárd részre osztanánk fel a bolygónkra eső környezeti igénybevételünket. De még ez sem precíz, hiszen ez egy átlag, ami azt jelenti, hogy az egyes országokon belül vannak, akik pazarlóbbak, s vannak, akik visszafogottabbak. Azért a viszonyszámok sokat elárulnak a mentalitásunkról és általában az intelligenciánkról.

 

Az ökológiai lábnyom napról napra változik, tehát az adatok már a kimondásuk pillanatában elavultak, ezzel együtt képet alkothatunk általuk a közelmúltról.

Egy ember átlagos ökológiai lábnyoma a Földön jelenleg kb. 2,8 hektár.

Magyarország ökológiai lábnyoma: 3,1 hektár/fő

USA ökológiai lábnyoma: 10,3 hektár/fő

A reális ökológiai lábnyom a föld összlakosságára vetítve: 1,8 hektár lenne, vagyis ekkora földterületet kellene felhasználni ahhoz, hogy egy átlagembert eltartsunk. Ebbe minden beletartozik a fűtéstől kezdve a vízhasználaton át a hulladék-kibocsátásig.

 

Világtendenciák

 

Visszatérve a globális helyzethez, kijelenthetjük a szomorú tényt, miszerint az emberiség ökológiai lábnyoma növekedő tendenciát mutat. Ami még ettől is aggasztóbb, hogy nem hozzuk meg a szükséges óvintézkedéseket, amelyek ennek a folyamatnak legalább gátat szabhatnának. Győz a gazdasági lobbi, az önérdek és az emberiség a vesztébe rohan. Felelőtlen életfilozófiánknak meglesznek a szükségszerű következményei, melyeknek együttesen isszuk majd a levét.

 

A zöld energiák egyik alternatívaként kínálkoznak. Sokan áttérnek rá, ha megtehetik. Hátrányuk, hogy befektetést vagy beruházást igényelnek, ami a mai elszegényedő tendenciákat nézve relatíve kevesek számára elérhető. Másrészről az zöld energiáknak is vannak hátrányai, amik csak menet közben buknak ki. Az árakat és a gazdasági versenyt szintén manipulálják egyes érdekcsoportok, így sokakat egyszerűen lehetetlen helyzetbe hoznak.

S akkor még nem beszéltünk az idő fogyatkozásáról. Miközben van megoldás az ökológiai lábnyomunk csökkentésére, a legújabb technológiákat és műszaki megoldásokat nem engedik be a piacra. Így marad a költséges és csak részben, évtizedek alatt (!) megtérülő, lassú megoldás. Szándékosan eltitkolnak találmányokat, amelyekkel egy csapásra és környezetkímélő módon lehetne az életünket, s vele a bolygónk életét is pozitív irányba befolyásolni.

 

Az sem túl kedvező folyamat, hogy egyre kiszolgáltatottabbak vagyunk. Az energiaigényeink nem csak hatalmasak, de ráadásul mindent egy lapra teszünk fel. Például az elektromosságra. Ha csak egy komolyabb napkitörést veszünk alapul, amely űrvihart generál és eléri a Földünket, szinte mindent képes tönkretenni, ami árammal működik! S akkor még az ennek nyomán érkező sugárzászivatarokról ne is beszéljünk.

 

Az ökológiai lábnyom világviszonylatban azért is sántít (elnézést a képzavarért, tudom, hogy lábnyom nem képes sántítani), tehát fogalmazzunk úgy, hogy azért lúdtalpas az ökológiai lábnyom viszonyszáma, mert miközben mi éldegélünk, addig a világ más tájain tízezrével halnak meg emberek, mert nincs tiszta vizük, mert alultápláltak és a végleg kimerültek, vagy mert nincsenek alapvető gyógyszereik, amelyek megvédhetnék őket a betegségektől. Gondoljunk bele, hogy mindezek dacára emelkedik a Föld népesessége. 

 

Értsük meg jól, nem létezik kollektív megoldás, mert a pénzhatalom láthatatlan keze mindenhova elér. Létezik azonban holisztikus megoldás: az individuum szintjén, az egyén szintjén, belül, a döntéshozatalainkban. Ott még nem késő változtatni. Talán nem…

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..