Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Önmagam részei minden irányba szétáradnak

Lehetséges-e felemelni a testünk rezgésszámát egy magasabb dimenzióba, mozogni abban a dimenzióban és azután visszaállítani a rezgésszámát valahova máshova?

 

Michio Kaku: Nos, mi a kvantumelmélet kellős közepébe csaptunk. Newton elméletének értelmében, mely 300 éves, egy pont képviselte az anyagot és ez csak egy pont volt. Ez volt minden. Ezek a pontok meg tudnak újulni, össze tudnak egymással ütközni, szót fogadnak bizonyos egyenleteknek, de nem vibrálnak (rezegnek). Azután 1925-ben jött a kvantummechanika, ami azt mondja, hogy az anyagnak ezek a pontjai – az elektronok, a protonok – egyáltalában nem igazi pontok. Valamilyen értelemben ezek hullámok, rezgéshullámok, s a dolgok áramlanak/hullámoznak. S ez azt jelenti, hogy a testünk is tulajdonképpen hullámzik. Ez a hullámmechanika alapvetése, tehát az tény, hogy a részecskéknek vannak hullámszerű tulajdonságaik.

 

Ezek tükrében, a zavarba ejtő kérdés az, hogy mi hullámzik? Mi az, ami hullámzik? A válasz – és nem fogjuk ezt szeretni –, hogy ami hullámzik az nem más, mint annak a valószínűsége, hogy egy bizonyos helyen megtaláljuk a részecskét.

 

Tehát most foglaljuk össze ezt egyetlen mondatba: A kvantumelmélet szerint az anyag pontokból épül fel, de a pont megtalálásának a valószínűsége egy adott helyen a térben és időben egy hullám szerint van megadva.

Ezek után feltehetjük a kérdést: Mi lenne akkor, ha megváltoztatnánk ezeknek a hullámoknak a rezgésszámát? Akkor át tudnánk csusszanni más univerzumokba? Át tudnánk sodródni más létsíkokra? S az atomi méretekben a válasz: igen. Kiderült, hogy a hullámok képesek az osztódásra bizonyos lényeges helyzetekben, mint ahogy az óceánhullám is nekicsapódhat a gátnak, s így máris két óceánhullámunk lesz. Ezért lehetséges, hogy a kvantumesemények tulajdonképpen képesek a valóság által elválasztott univerzumokra széthasadni, azaz ennek az eseménynek vagy annak a történésnek az 50 százalékos valószínűségére.

 

http://2.bp.blogspot.com/

 

Tehát vegyük például Hitler anyját. Tegyük fel, hogy egy kozmikus sugár keresztülhatolt Hitler édesanyján. Egy kozmikus sugár egy kvantumesemény. Mondjuk azt, hogy 50-50% esély van arra, hogy neki spontán abortusza lesz, illetve hogy neki egy teljesen kihordott babája lesz, Adolf Hitler.

Így most nekünk van egy olyan tényünk, hogy mivel minden rezeg, ezért a két univerzum jelenleg elkülönül és az egyik univerzumban nincs második világháború; 60 millió embernek nem kell hirtelen meghalnia, miközben a másik univerzum a mi univerzumunk.

Most ez sci-finek hangzik, igaz? Az egyetlen különbség eme felfogás és a tudományos-fantasztikum között az, hogy az általam az imént feltárt forgatókönyv a modern fizikától származik. Gondoljanak a tranzisztorra. Gondoljanak a GPS-re, az Internetre, a televízióra, a rádióra, s a modern tudomány valamennyi vívmányára. Ezek mindegyike azon az elképzelésen alapul, hogy az elektronok hullámok, ezek a hullámok pedig valószínűséghullámok. A valószínűségek pedig képesek kettéválni, hasadni és akkor az univerzumok képesek más univerzumból előbukkanni/megjelenni.

 

Így amikor az ember magára néz a tükörben, akkor a legtöbb ember azt mondaná, hogy önmagát látja a tükörben. Nos, én ezt nem így látom. Először is, amikor önmagamat nézem a tükörben, azt a valakit mondom önmagamnak, aki én egy milliárdod másodperccel ezelőtt voltam, mivel ennyi időre van szüksége a fénynek, hogy az arcomról a tükörig jusson és vissza. Igazából egyáltalán nem önmagamat nézegetem. Azt az önmagamat nézem, aki egy milliárdod másodperccel ezelőtt a múltban voltam.

Másodszor nem igazán vagyok jól meghatározható. Valójában egy elegy vagyok, különféle hullámok keveréke. Jelen pillanatban ezek a hullámok nagyon úgy néznek ki, mint én. És ha én vennék egy kockás papírt, majd lemásolnám ezeket a hullámokat, a kutyafáját, tényleg pont úgy néznének ki, mint én, egy lényeges különbséget leszámítva: a hullámok részei szétáradnának. Ez egy hullám, ez kiáradna a Marsig, a Jupiterig, a világűrbe. Az én részeim minden irányba szétáradnának, ezért véges valószínűsége van annak, hogy ma este le fogok feküdni és holnap a Marson fogok felkelni. Most persze ennek a valószínűsége nagyon parányi. Ki tudom számolni. Tovább kellene várakoznom erre, mint amennyi az univerzum élettartama, ezért nem tervezem, hogy holnap a Marson fogok felébredni. Azonban, lehetséges és még kis is tudom számolni annak a valószínűségét, hogy én holnap a Marson fogok felébredni.

 

Szóval, hogy válaszoljak a kérdésre:

a.)    minden rezeg

b.)    ezek a rezgések a valószínűség rezgései

c.)     az univerzum szétválik

 

Az univerzumok tényleg szétválnak és mindenféle őrült dolgot művelnek, de mindent egybevetve kiegyenlítődnek, ezért amikor önmagamat nézem a tükörben, akkor nagy átlagban az én vagyok, ámde ez csak egy átlag. Önmagam egy része ma a Marson van és a te egy részed is a Marson van, akár hiszed, akár nem.

 

Forrás: http://www.youtube.com/

 

Fordította: Száraz György

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..