Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Önmegvalósítás rovat: Veszedelmes viszonyok

Önérvényesítésünket és érdekérvényesítésünket döntően meghatározza a fellépésünk, különösen a problémamegoldó és a konfliktuskezelő kompetenciánk. Az ebbéli adottságainkat elsősorban akkor kell előkapnunk, amikor valamilyen ellenállásba ütközünk a rokonainkkal, a kollégáinkkal vagy a barátaink barátaival. Ilyenkor nem mindegy, milyen stratégiát választunk, s hogyan reagálunk.

 

Minden emberi kapcsolat azon áll vagy bukik, hogy:

  • valójában mennyire tiszteljük a másikat,
  • mennyire bízunk a másikban és
  • képesek vagyunk-e elfogadni a környezetünkben élőket olyannak, amilyenek.

 

önmegvalósítás2Ezeket a főbb elveket alkalmazni nem okoz különösebb problémát egészen addig, amíg számunkra elfogadható, tiszteletreméltó és bizalomgerjesztő személyiséggel megáldott emberekkel van dolgunk. Nem így áll a helyzet azonban, amikor ezen tulajdonságok fogyatékosan, illetve hiányosan jelennek csak meg olyan személyeknél, akikkel éveken át napi több órás kapcsolatban vagyunk/kényszerülünk lenni. A rokonainkat, a kollégáinkat és közvetett módon ezek barátait nem válogathatjuk meg. Mindazonáltal az együttlét, a társas érintkezés elkerülhetetlensége és a kollegialitás követelményrendszere nem szabad, hogy megfutamodást eredményezzen részünkről, hiszen ez a hozzáállás nem vezet el valódi változásokig. Sokkal jobban járunk el, ha erőt veszünk magunkon, szembenézünk a nemtetszést kiváltó vagy idegesítő emberi jellemvonásokkal és azokat felhasználjuk saját jellemünk csiszolására, fejlesztésére és tökéletesítésére. Kiváló önismereti és személyiségfejlesztő tréningé válik ily módon életünk minden eddigi kellemetlen pillanata, sőt, a spirituális felemelkedés egyik főbb princípiumához is közelebb juthatunk általa, nevezetesen önmagunk felülmúlásához.

 

Vegyük sorra, hogy nagyjából milyen főbb kapcsolattípusokat és viszonyulási módokat különböztethetünk meg! Hogy a kört az érthetőség és az áttekinthetőség kedvéért leszűkítsük, mondjuk, a munkahelyi kapcsolatok minőségén keresztül közelítem meg ezt a problematikát, de természetesen az elveket levetíthetjük minden más társas kapcsolatra is.

 

önmegvalósítás4Kibékíthetetlen típus:

Mindenki találkozik olyan emberekkel, akikkel generálisan nem illik össze. Az ilyen ember nem tudja pontosan definiálni, hogy mi irritálja őt a másik emberben. Ennek ellenére lépten-nyomon észreveszi, hogy van egy vagy több pont, ahol a másik ember szerinte és számára tűrhetetlenül viselkedik. Az ilyen típus nem képes megbirkózni a másik ember bizonyos „negatív” tulajdonságával, ezért nem tud teljesen megbékülni sem vele, hanem egyfajta harcot vív magában.

De vegyük észre, hogy mindenki csakis önmagával harcol. A másik ember bizonyos jellemvonásainak nemtetszése valójában rólunk árul el egyet, s mást. Tehát az önismereti síkon azt a kérdést kellene ilyen esetben feltenni magunknak, hogy a másokban felismert hiba mire mutat rá bennünk, a saját belső világunkban. Mert például lehet, hogy valaki azért nem képes elviselni valakit feljebbvalójaként, vezetőjeként, vagy egyszerűen azt, hogy igaza van valamiben, mert nem tiszteli és nem becsüli az individuumát. Lehet, hogy mindeközben önmagát azzal téveszti meg, hogy ő minden másban tiszteli az illetőt, de ez elég szánalmas önámítás, hiszen a mindennapi valóság nem ezt igazolja. Ha valakit tisztelünk, akkor azt minden körülmények között tiszteljük. Akinek a tisztelete viszonyítás kérdése, igazából csak addig tiszteli a másikat, amíg ő az elvárásainak megfelelőn viselkedik, de amint változik az illető magatartása, máris elviselhetetlen averziót, ellenszenvet érez a másik iránt.

Általában a kibékíthetetlen típus olyan mélyen elfojtja magában az adott személlyel kapcsolatos dühét és indulatait, hogy ha megkérdezik az őszinte véleményét, akkor homlokegyenest az ellenkezőjét is mondhatja annak, amit gondol, mert nem büszke bevallani az averzióit.

Az ilyen ember akár élete végégig is dédelgetheti a sérelmeit, amit – vegyük észre – tisztázni sem akar, a rendeződés, a „gyógyulás” esélyét sem adja meg. Ez egy nagyon korlátolt emberi vonás.

 

Tanulság: ne mentsd fel rögtön önmagadat, hanem gondolkodj el alaposan, hogy nincs-e olyan ember/kolléga a környezetedben, akivel szemben kibékíthetetlen ellentéteid lennének. Ha nem feltételezed senkiről, hogy olykor elemi ellenszenvet érez irántad, vagy magadban nem fedeztél fel eddig ilyen érzést, akkor biztos, ami biztos, bátran kérdezz rá a saját hibáidra kollégáidtól, mert ha szeretnek, akkor úgyis őszintén elmondják neked. Ha pedig a munkatársaid csak hímeznek-hámoznak, akkor sejtheted, hogy veled (!) kapcsolatban valami nem stimmel.

 

önmegvalósítás5Féltékeny típus:

A kollégák és a kolleginák antipátiájukat millióféleképpen kifejezhetik. Ez ellen tenni nem mindig könnyű, különösen úgy, hogy az ember ne sározza be magát, tehát ne süllyedjen le az ő szintjükre. Például a féltékenység bújik meg annak az attitűdnek a hátterében, amikor kollégái kéretlenül világosítják fel az irigyelt személyt arról, hogy az emberek szerintük mit gondolnak róla a háta mögött. Az ilyen típusba tartozó emberek a jó szerepében tetszelegnek, hiszen úgy állítják be magukat, mint akik igazságot szolgáltatnak, sőt még szívességet is tesznek azzal, hogy elmondják az őszinte véleményüket. Holott itt éppen őszintétlenségről van szó.

Alapszabály, hogy nem adunk tanácsot és nem mondunk véleményt kérés nélkül. Amennyiben kifejezett kérés nem hangzik el az egyik fél részéről, addig nem kezdjük el kritizálni őt. Általában a minősítéseink nem mások, mint szubjektív érzelmi viszonyulásaink másokra kollektíve kivetített formája. Vagyis ezt a stratégiát akkor alkalmazza az egyén, ha nem meri nyíltan és őszintén közölni, bevallani valakinek, hogy melyik az a tulajdonsága, amit nem szeret benne. Ehelyett inkább úgy fogalmaz, hogy mások szájába adja a kritikát és úgy adja elő, mintha mások gondolnák róla ugyanezt.

 

Önismereti szempontból ez azt jelenti, hogy az illető féltékeny, irigy a másik embert övező szeretetre, megbecsülésre, elismerésre és általában a másik jó tulajdonságaira. De az ilyen személyiség belül annyira gátolt és kisstílű, hogy inkább bemószerolja a másikat, semmint, hogy elismerné az illető erényeit és szembenézne saját hiányosságaival.

Ilyenkor azon érdemes elgondolkodnunk, hogy mi az, ami a másikban megvan, de belőlünk hiányzik. Tisztázzuk magunkban, hogy mire vágyunk titkon: elismerésre, pozitív visszajelzésekre, figyelemre, megértésre, elfogadásra stb. Majd ezután állapítsuk meg, hogy nem etikus dolog mások lejáratásával látszólagos és átmeneti előnyökre szert tennünk. A Sorsot ugyanis nem csaphatjuk be, legfeljebb magunkat.

önmegvalósítás6A féltékeny ember rossz szemmel nézi, amikor a kollégája az elképzeléseit érvényesíti, sikereket arat és besöpri az elismeréseket. Sajnos, a jó szándékú és kissé naiv emberek nem veszik észre azonnal, hogy szálkák valakinek a szemében, s csak jóval később hullik le a fátyol a szemükről a környezetükben élő ellenlábasokkal és riválisokkal kapcsolatban.

Tanulság: figyeljük meg a bennünk bujkáló irigységet. Ha a másik ember vagy kolléga előnyös tulajdonságai bennünk kétes érzéseket ébresztenek, akkor tudhatjuk, hogy bennünk van a hiba. Ilyenkor ne rosszaljuk a másik ember viselkedését, ne keressünk feltétlenül hibát abban, amit csinál, hanem szálljunk magunkba és őszintén vizsgáljuk meg, milyen húrt pendített meg bennünk az Élet. Amíg másokat nem tisztelünk és nem fogadunk el, addig nem várhatjuk el, hogy minket tiszteljenek és elfogadjanak. És fordítva, ha mi elkezdjük tisztelni és elfogadni azokat, akiket eddig nem sikerült, egy idő után kölcsönösséget és együttérzést fogunk tapasztalni a részükről.

 

önmegvalósítás8Intrikus típus:

Kétségtelenül a legördögibb emberi vonás az intrika. Amikor az egyik kollega a másik háta mögött tudatosan alátesz neki valamilyen etikátlan megfontolásból, akkor cselszövésről beszélünk. Ennek oka sokféle lehet, azonban a mögöttes szándékok hasonlók: megakadályozni a másik boldogulását, előrébbjutását és érvényesülését. Sokszor lejáratás, pletykálás, mások fél információkkal való traktálása, kasztosodás, szolidaritás és sorsközösség vállalása, egyoldalúan negatív színezet lefestése gyakran szerepel az intrikus praktikák között. Ezzel csaknem minden ember találkozik élete folyamán.

 

Az intrikus ellen azért nehéz tenni, mert általában képmutatással társul ez a tulajdonság. Itt már messze nem beszélhetünk elfogadásról, tiszteletről és bizalomról, bár paradox módon sokan azokkal szemben intrikusak, akikkel közös vonásaik vannak. Például az uralomvágytól hajtott személyiség nem tűri, nem viseli el egykönnyen, ha más van „hatalmon”, ha más szabja meg, hogy neki mit hogyan kell csinálni.

A gáncsoskodás egyik további megnyilvánulási formája, hogy az „ellenségem ellensége a barátom” elvet alkalmazza az intrikus fél és behízelgi magát a megfelelő személy kegyeibe, akit finoman a saját riválisa ellen hangol.

A képmutatás sokáig képes palástolni az intrikus valódi kilétét és érzéseit. A lebukás persze elkerülhetetlen, de időközben rengeteg „megmagyarázhatatlan” problémát okozhat e hozzáállás az érintettnek. Védekezni hathatósan nem lehet ez ellen a viselkedésminta ellen.

 

Tönmegvalósítás7anulság: éberen figyeljünk oda, hogy ki hogyan viselkedik velünk. Ne legyünk gyanakvóak, de annál inkább óvatosak. Ha egy mód van rá, ne ragadtassuk el magunkat. Csak olyan véleményünknek adjunk hangot, amit bármikor felvállalunk, ha esetleg majd egyszer visszahalljuk valakitől. Ne dédelgessünk tüskéket, mert akkor észrevétlenül mi is intrikussá válhatunk. Ha ezt a vonást tapasztaljuk magunkon, figyeljük meg, mit gerjeszt bennünk, mit indít el benső világunkban. Tudatosan ne ártsunk a másiknak, se a taszítóan, visszatetszően viselkedő kollégáknak, se az unszimpatikus barátoknak, mert nem tudhatjuk, hogy ki miért olyan amilyen. Ehelyett inkább igyekezzünk tisztázni és kikommunikálni, amit a másikkal szemben érzünk, főként, ha vélt konfliktust vagy esetlegesen ellenszenvet orrontunk a másik részéről.

 

Megértő, együtt érző típus:

Vannak olyan kollégák, akik nagyon jól kijönnek egymással. Ők segítik egymást, sokat beszélgetnek egymással, ezáltal megismerik a másik embert, annak minden jó és kevésbé jó tulajdonságával. Ez azért lényegbevágó, mert a másik embernek csak azt a részét tudjuk elfogadni, tisztelni és bizalommal megajándékozni, amelyiket már megtapasztaltuk, megismertük és megértettük. Ez nem mindig jelenti automatikusan, hogy jól kijövünk egymással, hiszen a rezgéseinket nem csaphatjuk be. Egyes emberek pillanatok alatt egy közös hullámhosszra tudnak hangolódni, míg másoknak ez nem sikerül, mert értékrendjük, múltjuk és beállítódásuk merőben eltér a másikétól. De toleranciát mindenki gyakorolhat. Aki rááldozza az idejét és az energiáját kollégái megismerésére és elfogadására, az sokszorosan kamatoztatja az erőfeszítéseit. Egyfelől esélyt ad magának arra, hogy barátokra és minőségi emberi kapcsolatokra tegyen szert, másfelől mindent elkövet, hogy minimálisra csökkentse a felesleges félreértések, a súrlódások és a konfliktusok esetleges kibontakozásának valószínűségét.

Aki együtt érez a másikkal, az nyitott. Aki nyitott, az olyan dogokat vehet észre az életből és olyan lehetőségeket ragadhat ki a sorsból, amilyeneket a zárkózott, sértődött, agresszív emberek egyáltalán nem tudnak elérni.

 

önmegvalósítás10Finoman vagy agresszíven?

Az, hogy egy adott konfliktust vagy félreértést inkább finoman vagy inkább agresszíven érdemes feloldani, nagyban függ attól, hogy a résztvevőknek mit kell megtanulniuk az életük aktuális szakaszában.

Vannak, akiknek szelídséget és toleranciát kellene tanulniuk, míg másoknak karakánságot, határozottságot és hatékonyabb érdekérvényesítést. Akiket sokáig elnyomtak és akikre mások málhás terheket aggattak, azok általában alulértékelik magukat, ezért nekik határozottabb, agilis és erőteljesebb módon kellene érvényre juttatni a véleményüket és az álláspontjukat. Ezt úgy tehetik meg, ha egészséges önbizalomra tesznek szert. Az elnyomó, ex katedra és hasító személyiségeknek megértést és érzelmi finomságot kellene tanulniuk, ezt az érzelmi intelligenciájuk fejlesztésével érhetik el.

Mindkét típusnak lényeges megváltozni, változtatni önmagán és a hozzáállásán. Ha a metafizikai erő-ellenerő dinamikát vesszük alapul, akkor mindenki ott finomodjon, ahol durva, s ott keményedjen, ahol túl lágy. Ez persze a jellem szélsőséges, sokszor aberrált részeire értendő és nem a fizikai megnyilvánulásainkra.

Sikeres ön-felülmúlást kívánok!

 

Boldog napot!  

Száraz György

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..