Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Ősi indiai szimbólumok és magyarázataik 2. rész

Folytatva az ősi szent szimbólumok rövid, velős bemutatását, ismerkedjünk meg újabb három indiai jelképpel, melyeknek jó hasznát vehetjük spirituális fejlődésünk során.

 

 

Szvasztika szent jelképe

 

Remélem mindenki előtt világos, hogy nem 20. századi, hanem egy ősi, sőt nyugodtan kijelenthetjük, hogy a világ egyik legősibb szimbólumról van szó, melyet számos kultúra használt, illetve alkalmaz a mai napig is nagyon helyesen. Így például Kínában a szvasztika a halhatatlansággal kapcsolódott össze, Indiában többek között a jó szerencsével, míg a magyar népművészetbe tekerőlevélként került be, de a kelták, a görögök, az etruszkok vagy épp a hettiták is előszeretettel nyúltak ehhez a szimbólumhoz többféle jelentést tulajdonítva neki. Indiában a jó szerencsén kívül a Teremtő istenséget jeleníti meg és a teremtést, a Napot (Surya, a hindu napisten jelképe is), továbbá a létforgatag is szervesen összekapcsolódik a szvasztikával.

 

A szvasztika alapvetően egy vallási jelkép, s mint ilyen számos vallási irányzathoz kapcsolódik. Így a hinduizmus, ahol a templomokat, oltárokat, házakat is ékesítik vele egyebek mellett.

A buddhizmusban a vallási iratok elején található. Japánban a világmindenség harmóniáját és az ellentétek egyensúlyát hivatott jelezni.

A dzsainizmusban elképzelhetetlen, hogy ne szerepeljen szvasztika a szent könyvekben vagy templomokon, egyébként a Tirthankara Suparsva jele.

 

Ezzel az archaikus szimbólummal találkozunk Amerikában is. Például a kuma indiánok zászlaján.

Szinte mindenkinek feltűnik a szvasztika négyosztatúsága, amely a négy világtájat éppen úgy jelképezheti, mint tágabb értelemben az életet, a békét vagy a Nap forgását.

 

A hindu hagyományok szerint a szvasztika kifejezi az őszinteséget, a tisztaságot, az igazságot és a stabilitást. Így, ha mi ezeket az elveket és eszméket szeretnénk az életünkben erősíteni, akkor bátran használjuk a szvasztikát.

 

 

A Lótuszvirág

 

India legszentebb virágjáról beszélünk, mely nemzeti szimbólumnak is tekinthető. Az egész teremtés folyamata megfigyelhető és levezethető a lótuszvirág alapján. A lótusz virága a lelki szabadság és a tisztaság jelölője. Annak ellenére, hogy a gyökereit az iszapba mélyeszti, a gyönyörűséges lótusz tiszta marad és tovább lebeg a víz felszínén. A lótusz eme értelmezése jelzi, hogy az embereknek hogyan kellene élniük: szakadatlanul munkálkodva a Földön, mégsem kötődve a munkához és a környezethez.

 

Akár a hinduizmust, akár a buddhizmust fogjuk vallatóra lótuszkérdésben, a végeredmény szinte ugyanaz: a fény felé törekedni, megszabadulni a kötöttségektől, tökéletesedni és végül megvilágosodni. Ez persze eleinte inkább misztikusnak, mintsem tényszerűnek hangzik, pedig egyáltalán nem az, ha értjük, mire vonatkozik és milyen életszemléletet tükröz.

A védikus filozófia szerint az embernek hét fő energiaközpontja, szanszkrit nyelven csakrája van. Ezeket is szokás kis lótuszvirágokként ábrázolni. Minden egyes csakrának megvannak a testi, a lelki és a szellemi vonatkozásai, feladatai és fejlődési lehetőségei. Amikor az összes tökéletesen betölti az eredeti funkcióit, s az ember újra egységbe kerül minden csakra szintjén a Nagy Egésszel, akkor isteni öntudatára ébred. Ezt hívják megvilágosodásnak Keleten és a határtalanság állapotának a Napvallásban.

 

Nem véletlen, hogy több indiai istenség lótuszvirágot tart a kezében a bölcsesség szimbólumaként. Így például Ganésa, Vishnu és Parvati.

Említést érdemes, hogy a hindu istenhármasság első tagja, Brahma, mindig lótuszon meditál. Megjegyzem, a Buddhát is szokták ugyanilyen helyzetben ábrázolni.

De szálljunk vissza a földre és mi is meditáljunk a lótuszi bölcsességen, mely szerint ez a világ nem a végső lakhelyünk, hanem csupán egyike azon állomásoknak, amelyen lelkünknek keresztül kell mennie.

 

De nem csak az emberek teremtése, hanem az isteneké is a lótusszal kezdődik, legalábbis az egyik egyiptomi mítosz szerint. Ez arról számol be, hogy az ősdombon annak kiemelkedése után kinőtt egy lótusz, amely virágot hozott, majd ennek az egyik szirmán ült a Napisten csecsemőformában. De rajta kívül az egyiptomi panteon és bölcsesség számos pontján találkozhatunk a lótusszal. Elegendő csak megnézni az egyiptomi templomok domborműveit és rögtön meggyőződhetünk a lótuszvirág jelentőségéről, amely a születést, a keletkezést, az újjászületést és a Nap szellemiségével kapcsolatos princípiumokat jelöli.

 

 

Naga, azaz a Kígyó mint a Kundalini erejének jelképe

 

A Naga vagy Kígyó egy páli, illetve szanszkrit kifejezése egy olyan istenségre (vagy egy isteni lénycsoportra), aki egy hatalmas kígyó – különösen pedig királykobra – alakjában szokott megjelenni, de sokféle hagyomány és hiedelem él a nágákkal kapcsolatban.

 

A Naga szimbolizálja a kundalini erőt, amely nem más, mint az emberben lakozó kozmikus energia. Ennek a kozmikus energiának az aktiválása szinte minden tradicionális kultúrában a beavatásokkal volt egyenértékű.

 

A kundalini bizonyos értelemben „összetekeredve” pihen az emberben, várva, hogy a tudati és lelki fejlődés aktivizálja. Naga állt a kígyóimádók kultuszának középpontjában, ő volt az alvilág ura. Mind a férfias Nagat, mind pedg a nőies Nagat (nagi vagy nagini) széles körben imádták és kultikus tiszteletben részesítették. Különleges Naga-szentélyekben élő kígyókat tartanak, táplálnak és rendszeresen imádnak csakúgy, mint más istenséget.

 

A Naga-imádat egy hindu számára az élettel és az idővel való összehangolódást is jelenti. Elsősorban az újjászületést, a halált, a halandóságot szimbolizálja, hiszen a kígyó is időről-időre leveti magáról a bőrét, ehhez hasonlóan az ember is lecseréli életről életre a fizikai testeit.

 

A kígyók az őseredeti energia és a gyógyítás jelképei. Sok hindu társadalomban a kígyókat a ház őrzőinek nyilvánították. Ők úgy gondolkodtak, hogy amikor egy kígyó bejön a házba, vele együtt a kreativitás és a bölcsesség is megérkezik az életükbe. E kultúrkörben tehát a kígyók pozitív szerepekben is feltűnnek és szorosan kapcsolódnak az ember spirituális felemelkedéséhez.

 

 

Írta és szerkesztette: Száraz György

 

Engedd meg, hogy figyelmedbe ajánljam a napvallás eseményeit!

 

Részletes eseménynaptárunkat itt találod: https://napvallas.hu/programnaptar/

 

Részt vehetsz programjainkon:

Csatlakozz hozzánk minden elkötelezettség nélkül!

Járd velünk együtt önmagunk felszabadításának útját, melynek segítségével egységet teremthetsz önmagadban és a környezetedben, s hozzájárulhatsz a világ rendjének helyre állításához!

 

Száraz György

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?