Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Ősi napszertartások

Ma már szinte minden ezoterikus beállítottságú ember tudja, hogy a keresztény egyház az évkör fő ünnepeit mintegy ráültette az idők homályába visszanyúló pogány rituálékra. Sőt, az idők folyamán több ünnep a természet- és misztériumvallások korábbi ünnepeinek helyét vette át. Ilyen a karácsony, a húsvét, a Szent Iván napja, a Halloween, de sok ünnep szinte örökre elveszett.

 

A Napot, mint a Napisten egyik megjelenési formáját csaknem valamennyi kultúra tisztelte a Földön, vagy legalábbis állást foglalt vele kapcsolatban. Például Krisztus születésének dátumát nem véletlenül időzítették az Invictus Sol, vagyis a Legyőzhetetlen Nap ősi babiloni ünnepéhez. Később ezt vette át Róma is.

A Napisten tiszteletét Aurelianus római császár vezette be a 3. században. December 25-ére esett az antik időszámítás szerinti téli napforduló. Ilyenkor a „Sol Invictus” („Legyőzhetetlen nap”) dicsőségéről emlékeztek meg, hiszen látszólag éppen ekkor győzte le a Napot a sötétség. De valójában a Nap újjászületett, s fokozatosan legyőzte a sötétséget, amit a nappalok hosszabbodása jelzett az átlagemberek számára.

Más lapra tartozik, hogy a vad tivornyázással és kicsapongással egybekötött züllés hogyan fonódott össze ezzel az ünnepnappal és miként telepedett rá Jézus születésének mitikus ünnepe, majd pedig a karácsony a december 25-ére.

Ennyi bevezető bőven elegendő ahhoz, hogy az ismert ünnepek gyökerét és ősi talapzatát megsejtsük. Most azonban olyan eltitkolt, csakis a beavatottak misztériumiskoláiban végzett napszertartásoknak szeretnék több szót szentelni, amelyekről eleddig nem hallhatott a legtöbb kíváncsi ember.

 

AMSZET

 

Hely szűke miatt kiragadnék egyet a sok közül. Remélem, sikerül korhűen bemutatnom ezt a csodálatos ősi napszertartást, melynek neve Amszet. A vájt fülűek és az egyiptológiában jártasabbak biztosan észreveszik, hogy Amszet egy Istenfiú neve, jelesül Hórusznak, a Napisten egyik aspektusának az egyik fia. A mumifikálásnál ő a máj védelmezője, de ezúttal egy egészen más oldalról kell megközelítenünk ezt a kifejezést.

 

Amszetnek hívták a Mágia Fellegvárában, Egyiptomban azt a szertartást, amelynek során a tanulók vagy papnövendékek megszabadulhattak a problémáiktól. Egészen precízen fogalmazva, az Amszet a problémák levedlésének a szertartása volt. Nem azonnal és nem egy mindenki számára elérhető isteni ceremónia volt ez, hanem egy jól megérdemelt kegyelmi állapot, amelyre hosszú évek alatt, csak nagyon alapos előkészületek és több előszertartás végzése után aspirálhatott a Neofita (tanuló). A látó papok gondos mérlegelés és kiválasztás után ajánlották fel ezt az isteni kegyelmet a növendékeknek, akik a Nap útján voltak hivatottak járni. A Nap útja ez esetben Hórusznak a nyomdokait jelentette, aki lépteivel legyőzi a sötétséget és eloszlatja önmagában a homályt, hogy a valóságot olyannak lássa, amilyen.

 

Az Amszet névre keresztelt napszertartás egy titkot tárt fel a Neofita számára: olyan életet kaphatott, amelyben összhangban lehetett önmagával. Hogyan?

 

Nos, először is, a pap megtanulta, hogy ez a szertartás az igazi valóhoz (az isteni énhez) tartozik. Márpedig az igazi való elveszíthetetlen, de olykor szükséges a frissítése. Ez a lélek és a szellem erőforrását, a benső napot harmonizálja. Ez tehát egy speciális napszertartás. Segít abban a Neofitának, hogy hű lehessen önmagához, mivel az emberben lakozó istenit hozza lassacskán működésbe.

 

Felvetődik a kérdés, hogy milyen alkalmakkor és milyen céllal végezték ezt a beavató szertartást?

Nos, az Amszet a problémák levedlésének a szertartása. Aki részesült ebben a szertartásban, az egy külön nevet kapott, mely egy titulus is volt. A rang neve: Dzsedu volt.

Olyankor és kifejezetten azzal a céllal kapta meg ezt az iniciációt a spirituális megtisztulás ösvényét járó pap, illetve papnő, amikor úgy érezte, hogy tétlen a rosszal szemben, amikor gyáván viselkedett és eltűrte a bántásokat, amikor valamilyen karma sújtotta, avagy az önértékelése volt rossz. Minden ilyen esetben jól jött neki ez az üdítő áldás, ez a fajta gondviselés.

 

Az Amszet segített megszabadulni mindattól, amit a szorongó egó okozott. Célja pedig kimondottan az volt, hogy rossz beidegződésektől mentes legyen a jövő. Az Amszet során a Kígyó csillagkép energiáját használta fel a főpap. Miért? Mert ez a csillagrendeződés hordozza magában ama erőket, melyek az egyéni sors alakíthatóságához kellenek. Ez a csillagkép a megújulás lehetőségének hordozója, a kibontakozás elősegítője, ezáltal nagymértékben támogatja a gondok levedlését.

 

Az Amszet bizonyos egós tulajdonságokat oldott fel az emberi pszichében. Konkrétan a félelmektől, a beidegződésektől és a sérelmektől óvott és tisztított. Az Amszetek hatására felfedezhette magában a pap, hogy milyen életérzés, amikor komplexusok, beidegződések és gátak nélkül, mindezektől mentesen láthatja az életet és a világot. Így az életét nem örökösen formálva, végiggondolva, a tanult elgondolások alapján élhette, hanem ösztönösen alakíthatta.

 

Sok ember akkoriban és mai is küzd azzal, hogy hogyan lépjen túl a régi gondolkodásmódján, s miként váljon nyitottá a szellemi valóságra. A szellemi valóság egy egészen más valóság, mint amit az emberek nevelésük során megismerhetnek. Az Amszet mindig is a szellem villámait, az intuitív felismeréseket, hozta át a mi világunkba. Ezért ez tulajdonképpen egy kisebb fajta áttörésnek minősül a problémák levedlése által a szabadság felé.

Az Amszet bátorságot ad a változáshoz. Az ember lelki erői ugyanis sokszor legyengült, lebénult állapotban vannak, ezért képtelenek vagyunk önmagunkon változtatni, s az életünket rendbe tenni. Sokan belefáradnak az életükbe, megkeserednek, bezárkóznak és elidegenednek a világtól. Az ősi napszertartások nyomán azonban mindenki visszakaphatja a saját életét és saját magát. Általa az önmagunk útját járhatjuk, mert mindannyiunknak egyedi utunk van, de sokszor mások kedvéért, vagy ráhatására eltérünk tőle.

 

Az Amszet hozzásegít önmagunk megismeréséhez és vállalásához, amely a mai világban azért nem egyszerű, mert az elvárásokat és az előítéletek stigmáit kell viselnünk magunkon. De ez régebbi korokban sem volt ám könnyebb!

 

Az Amszet azt üzeni évezredek távlatából a korszakváltás előtt álló emberiség számára, hogy van Gondviselés! A szenvedésünket nem nézik tétlenül a felsőbbrendű lények, hanem lehetőséget kínálnak a feloldására. Az égi hatalmak látják és tisztában vannak avval, hogy túl sok teher nehezedik az ember vállaira, s önerőből már nem képes megszabadulni tőlük. Az emberiség egyre sanyarúbb sorsot ír magának. (A sorsunk nem más, mint a karmánk megélése.) Ezért érdemes napszertartásokat végezni.

 

Végezetül, hadd jegyezzem meg, hogy az Amszetnek két isteni védelmezője van: Amon, a Napisten és Uadzset úrnő, Alsó-Egyiptom védőistennője.

 

Anno Egyiptomban évente a legnagyobb ünnepek alkalmával végezték ezt a tisztító ceremóniát.

Az Amszet abban egyedülálló, hogy egészen a megvilágosodásig végezhető, minthogy lépésről lépére a legbensőbb szintekig tisztítja meg az embert, hogy végül az isteni önvalójának tudatára ébredhessen. Szisztematikussága abban áll, hogy mindig más és más részét oldja fel a karmának.

Bár a lélek mindig tisztán érkezik az emberi testbe, mégis a legtöbbször valamilyen karma sújtja, illetve mindig egót fejleszt magának. Ennek az egós-karmikus szövevénynek szerves részét képezik a szülei, akiket megválaszthat az Igazság Törvénye alapján. Az Amszet a karma igazsága, mely sokszor nem esik egybe az ember személyre szabott igazságérzetével.

Ilyen és ehhez hasonló ősi napszertartásokat végeztek Egyiptomban annak idején.

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..