Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Ősi rituálék

A természetfeletti jelenségek egyidősek az emberiséggel. Amennyire csak vissza tudunk tekinteni az időben, láthatjuk, hogy minden egyes népcsoport végzett valamilyen rituálét, más szóval szertartást. Miért nem a beszéd alakult ki először, hiszen logikus volna, hogy a jobb kommunikációval sikeresebben értethetik meg magukat az emberek? Miért nem a tudományok kezdetleges, archaikus formái bontakoztak ki az emberi evolúció hajnalán? S legfőképpen, miért van az, hogy korszakok jöttek-mentek, de az ősi rituálék mindvégig megmaradtak?

 

Előző emberiség rituáléi

 

ősi rituálék1A francia Lascaux, Pech Merle, Chauvet-barlang, dél-afrikai Blombos-barlang, az olasz Fumane-barlang, a német Vogelherd-, Hohlenstein-Stadel-, Geissenklosterle és a sváb Jura-hegységben Hohle-Fels-barlangok méltán bizonyítják, hogy az ősi korok embereinek – szándékosan nem ősembereket írok – kapcsolatuk volt a mágiával. A felsorolt barlangfestészeti remekek ékes példái a roppant fejlett és vitathatatlanul vallási jellegű gondolkodásmódnak. Ezek a minden bizonnyal szent helynek minősülő barlangok örökítették meg az egyes törzsek ősi rituáléit és egyszersmind ezek adják a régészeknek a legnagyobb fejtörést. Miért? Mert az az ősi ember, aki ilyen cizelláltan kidolgozott, a sziklák természetes domborulatait kihasználó és csodálatos színekkel pingált műalkotásokra képes, az nem lehet annyira primitív, mint eddig hitték. Különösen, ha meggondoljuk, hogy 35-25 ezer évvel ezelőtt készült barlangfestményekről van. Ezek példázzák, hogy az akkori emberek, az előttünk lévő civilizációk szülöttei mennyire szoros és elválaszthatatlan kapcsolatot ápoltak az égi emberekkel, az istenekkel, a szellemekkel és a földönkívüliekkel. Emlékeiket és élményeiket – nem csak a vadászatot, mint a történelemkönyvek kiragadott példái mutatják – megörökítették és évezredeken keresztül használták ezeket az amúgy nehezen megközelíthető helyeket.

A szimbolikus gondolkodás, amely tehát már képekben, asszociációkban és archetípusokban gondolkodik, ma ismert legrégebbi emléke a dél-afrikai Blombos-barlang. Az itt készült barlangfestmények kora becslések szerint 110-90 ezer év.

 

ősi rituálék2Megjegyzem a barlangok Délnyugat-Ázsiától a Sziklás-hegységig, Ausztráliától az Andokig, Norvégiától Tűzföldig az alvilág és a szellemvilág bejárataiként funkcionáltak. Nem csak a Föld gyomrába lehetett leereszkedni a barlangokból, hanem onnét lehetett belépni a többi világba és utazni a magasabb dimenziókba. Az indiai guruk, a tibeti lámák épp úgy remeteségben élik le életük egy részét, mint bizonyos amerikai sámánok és varázslók. Azután szent emberekként térnek vissza falujukba, népükhöz és mint csodatevők és kapcsolattartók a szellemi világokkal tanítják, gyógyítják és irányítják az embereket.

 

Antik korok rituáléi

 

ősi rituálék5Az ókor vallási divatja szerint, ha egy ember gondolatot olvasott vagy szellemeket látott, esetleg látomásai voltak, akkor azonnal kikiáltották a jelenséget természetfelettinek. Csak a korabeli kiválasztottak tudták igazán, hogy itt miről is van szó. Tianai Apollón, Jézus kortársa például egy boszorkánymester volt, aki mint minden Adeptus (magas rangú beavatott, beválasztott) alkimista szertartásokat végzett.

Plótinosz egyszer megérezte egyik tanítványa öngyilkossági kísérletét. Ő úgy vélekedett, hogy ezek természetes adottságok, melyek életre hívásához az emberi természet rejtett erőit kell felhasználni.

Jézus és tanítványai szintén behatóan értettek a varázsláshoz. Tudásuk és szertartásaik nagy részét Egyiptomban és az Esszénus rendben sajátították el. Ők behatóan értettek az alkímiához, mely nem más, mint az atlantiszi civilizáció mágikus tudásának emberekre átültetett változata. Rituáléi a természetben megbúvó rejtett erőket mozgatják meg, így az ásványok, a kristályok, a fémek, a növények, az állati és emberi részek által begyűjtött és felhalmozott energiákat használják fel.

Az egyiptomi, a babiloni, de a későbbi korok beavatottjai is képesek voltak például Hold-tükrözésre, amely úgy nézett ki, hogy a telihold energiáit egy tál vízbe fogták be és azt használták fel utána gyógyításra vagy egyéb szertartásokhoz.

Hétköznapi rituálénak számított, hogy istenszobrokat helyeztek el otthonuk különböző pontjain, illetve házi oltárokat emeltek. Szinte minden ókori ember viselt magán valamilyen istenséghez vagy természetfeletti hatalomhoz kapcsolódó amulettet, mely megvédte tulajdonosát az utazásai során, a munkájában, elhárította a bajokat és az ártó szellemeket.

 

A középkor rituáléi

 

ősi rituálék7A középkor nem is volt annyira sötét, mint amilyennek beállították. Nagyon komoly spirituális hatások érvényesültek és indultak világkörüli hódító útjukra. A dogmatikus vallási szertartások nem ősi, sokkal inkább emberek alkotta formái voltak az isteni és természetfeletti erők segítségül hívásának. Ellenben a különféle térségekben más és más néven ügyködő boszorkányság híre mindenhol ismert volt.

 

A norvég folklór például ismeri az „Oskorei” elnevezést, mely szó szerint vadászatot jelent és nem kimondottan a boszorkányok megjelölésére használták. Mégis a „vadászat” vezetője mindig egy nő, akit „fényesnek” neveznek. Viharos éjszakákon az Oskorei társaság végigvonult az égen a nemrégiben elhunytak teste után kutatva. Ha gazdátlan lélekre lelnek, akkor magukkal viszik a testét, s egy égő fáklyát hagynak maguk után azon a helyen, ahol a test eredetileg feküdt.

 

ősi rituálék6Külön kuriózumként említem a Venefica-t, magyarul a „Mérgezőmestert”. Johannes Trithemius 1555-ban írt Antipalus Maleficorum című könyvében olvashatjuk, hogy különbséget kell tennünk az Ördöggel szövetségben álló boszorkány és az ártalmas főzeteket készítő venefica között. A venefica vagyis a “méregkeverő nő” elnevezése azokból a rituálékból ered, amelyre Trithemius, bencés rendi apát, lett figyelmes. Feltűnt neki, hogy bizonyos asszonyok gyógynövényekből és egyéb szabadon termő növényekből különleges főzeteket tudnak kotyvasztani. Az apát veszedelmesnek ítélte ezeket a löttyöket a keresztény hívőkre nézve. Az egyháziak szakzsargonján és jártasságát mutatja már maga az elnevezés, mely a „veneficum”-ból ered, ami kimondottan egyházi eredetű kifejezés, s megkülönbözteti az egyszerű szerelmi bájitalkeverőket az „ördögi”, illetve alkimista eszközökkel bájolóktól.

A „venefica”-ról az a hír járta, hogy gyógyítani és ölni egyaránt tudnak kotyvalékaikkal. Kérdem én, ez ma nem szintúgy igaz egy gyógyszerészre? Miért kell rögvest az ölésre gyanakodni, ha valaki gyógyfüvekhez nyúl és főzeteket készít belőlük?

 

ősi rituálék8A középkor rituáléi között sok a véres és elrettentő példa. A boszorkány szó olaszul „strega”. Ez úgy alakult ki, hogy még az ókorban a „strix” egy mesebeli lénynek számított, amelyről a rossz előhírnökének számított és a vámpírokhoz hasonlóan emberi véren élt. A szó görög eredetű és baglyot jelent. A strix legendája a középkorban továbbra is fennmaradt, ebből alakult ki a „strega”. A strega így vált egy olyan vérszívó nővé, aki az éj leple alatt tevékenykedik és képes rikoltó bagollyá változni.
A keresztény egyház ezeket a teremtményeket nem szimplán boszorkányoknak tartotta, hanem olyan démonoknak és ördögi megbízottaknak, akik éjjelente rendszeresen összegyűlnek és erdők titkos rejtekén titkos szertartásokat végeznek.  Ezen rituálék legnevesebbike a Sabbat vagy Sabbath.

A boszorkány rituálék erejéről legendák keltek szárnyra. Például olyanok, hogy gyermekek vérét szívják, s ha elátkozzák a férfiakat, akkor a férfiak nemi szervei elsorvadnak.

 

Máig ható ősi szertartások

ősi rituálék10Egyik legtipikusabb és legmisztikusabb ősi szertartás, melytől mai napig rettegnek, vagy legalábbis megborzongnak az emberek: a szemmel verés. Egyetlen pillantásával megbájolja az embert a boszorkány, akit ezért a tettéért a „fascinatrix”, vagyis az elbűvölő névvel illettek. A pillantás valóban sok mindenre képes, valósággal megdelejezi az embert, hipnotizálni képes és rontásokat is lehet küldeni általa, hogy a gondolatolvasásról ne is beszéljünk.

Szemmel verni annyi, mint átkot helyezni valakire. Itt az a furcsaság áll elő, hogy látszólag semmilyen szertartást vagy rituálét nem végez el a boszorkány, miközben a szemmel verést végzi. Valójában azonban arról szól a történet, hogy a rituálé nem a fizikai síkon megy végbe, hanem a láthatatlan síkok valamelyikén. A bosziknak azt a képességét, amellyel ártani tudnak, vagy komoly károkat tudnak okozni, az egyház maleficum néven ismeri. Ezért is használtak minden korban szem-amuletteket az ártalmas nézésű személyekkel szembeni védelem gyanánt.

A szem igazából a lélek tükre, mivel a szemek az egyetlen olyan energiacsatornák, amelyek közvetlenül kötik össze a külvilágot a lélekkel. Így a szemeken bejuttatott információk egészen a lelkünkig hatolnak. Ezért lehet könnyű dolguk a boszorkányoknak, ha valakit szemmel kívántak verni.

 

Boldog napot!

 

Száraz György

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..