Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

ŐSI TEMPLOMOK

Angkor Wat

 

Angkor Wat (magyarosan írva: Angkorvat) Kambodzsa legjelentősebb templomegyüttese. Angkorvatot II. Szurjavarman (a győzelem által védett) király uralkodása alatt építették a XII. században. Ázsia legnagyobb vallási épületkomplexuma 50 000 munkás, 5000 szobrász és kőfaragó megfeszített munkájának az eredménye. Harminc év alatt készült el. Angkorvat a khmer kultúra aranykorának pompázatos alkotása, mely mind a mai napig betölti a vallási-kultikus központ szerepét a hinduk és a buddhisták életében. Ez a templom Kambodzsa nemzeti jelképévé vált: a zászlón és a címeren is feltűnik.

 

ositemplomokangorwat1

 

A XI. században I. Jaszovarman király a Siem Reap folyó elterelésével bonyolult, sakktáblaszerű vízvezetékrendszert és hatalmas víztározó medencéket építtetett. Ezáltal oldotta meg a rizsföldek öntözését, így évente hat alkalommal arathattak.

A Khmer Királyság csakhamar virágzó birodalommá változott. Az egymást váltó királyok óriási építkezésbe kezdtek, városokat és szakrális templomokat alapítottak. Voltaképpen a Kínai Császárság mellett Ázsia második legerősebb állama lett.

 

A khmer uralkodók istenkirálynak számítottak. Ez olyannyira így volt, hogy templomaikat annak az istennek szentelték, amelyikkel halálukat követően egyesülni kívántak. Ekképpen II. Szurjavarmant az ösztönözte Angkorvat megépítésében, hogy a hindu vallás Visnu nevű istenségével egyesülhet majd egyszer. Ezzel el is mondtam, hogy Angkorvat gazdag ornamentikája a hindu vallás jegyében született.

 

A négy égtáj irányába mutat a teraszos kiképzésű, gúla alakú templomhegy, a Meru-hegy, mely egyszersmind az univerzum középpontja, szíve, valamint Visnu isten lakhelye és az isteni megvilágosodáshoz vezető út szimbóluma. A templom a teljesség és a teljessé válás szimbóluma. A teraszok azokat a szinteket szimbolizálják, amelyeken végighaladva az ember eljuthat a valódi benső tudáshoz, a lélek újjászületéséhez, majd az istenek lakhelyéhez és a lingához. A linga a világ középpontja, amely az istenné vált király fallikus szimbóluma.

 

Ankorvat jelentése khmer és thai nyelven a következő: Angkor = főváros, Vat = templom. Ebből is látszik, hogy a szakrális-spirituális építészet gyöngyszeme egyszerre több funkciót is egyesített magában.

 

Az épület pazar módon megmunkált homokkőből épült, de egyes belső elemekhez lateritet használtak fel. A tömbök kialakításáról annyit mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy tökéletesen illeszkedtek egymáshoz, minthogy az alapvető elgondolás az volt, hogy egységes, sima felületet hozzanak létre.

Angkorvat méretei elképesztőek: a 82 hektáros szent területet körbeölelő kerítések 1025, illetve 800 méteresek. Körben 5 és fél kilométer hosszú és 190 méter széles árkok veszik körül. Ezek az ősóceánt és földet, illetve a hegyeket jelképezik. Két töltésen 14-14 kőlépcső vezet a vízhez, ahol a hívők a rituális tisztálkodást végezték hajdanán. A lépcsők hossza 158 kilométert tesznek ki. 350 méter hosszú, kövezett út vezet a templomhoz. Három teraszát egyre növekvő oszlopokkal alátámasztott fedett folyosók szegélyezik. Ezekről öt lótuszrügyet formázó torony emelkedik a magasba. A legmagasabb torony a maga 65 méterével a Meru-hegyet jelképezi.

A tornyokat összekötő árkádos folyosókat csodálatos domborművek díszítik, melyek privilegizált személyiségeket és hősi csatákat, valamint történelmi jeleneteket ábrázolnak a khmer nép múltjából. A remekbeszabott dombormű leghíresebb része a Tenger köpülése címet viseli, amelyen 88 istenség és 92 szövetséges démon Visnu isten segítségével az ősóceánból elkészíti az amirát, a halhatatlanság italát. Körülöttük elbűvölő nőalakok, fedetlen keblű égi táncosnők (apszarák) és isteni nimfák (dévaták) kínálják bájaikat. A kompozíció a tökéletesség, a tömeg és a fény-árnyék hatások finom játékából áll össze.

Angkorvat az egész univerzumot modellezi a csillagászati ciklusokkal, a világ felépítésével egyetemben spirituális tálalásban.

 

Külön említést érdemel, hogy Angkorvat más templomoktól eltérően nem keleti, hanem nyugati tájolású. A templom főkapuja a tavaszi napéjegyenlőség napnyugtája felé mutat.

 

Zhou Daguan (vagy Chou Ta-Kuan) a kínai császár megbízásából nagykövetként látogatott Angkorba és feljegyzéseket készített a város életéről. Beszámolói felbecsülhetetlen értéket képviselnek Angkorvat feltárásában.

 

Angkorvatot később a kmerek ősi ellenségei, a vietnami csamok szállták meg és rombolták le részben. VII. Dzsajavarman (1181–1219) idején, a fővárost néhány kilométerrel északabbra, Angkorthomba helyezték át. Ekkor tértek át a buddhizmusra. A mai napig buddhista szentélyként működik. A XV. században a sziámi betörések és fosztogatások rongálták tovább a templomot. 1850-ben a francia Charles-Émile Bouillevaux misszionárius talált rá a kambodzsai őserdő közepén. Louis Delaporte vezette az első tudományos expedíciót.

 

August Rodin, a világhírű szobrász 1914-ben rajzsorozatot készített a templom domborművein szereplő táncosnőkről. Később a templomot részben felújították, illetve a háborús helyzetek miatt elhúzódó restaurálási munkálatok a mai napig tartanak. 1992 óta a templom (Angkor) a Világörökség része.

 

Tikal, az isteni város

 

Tikal a Yucatán-félszigeten található piramistemplomokból álló grandiózus maja város. A spanyol Hernando de Córdoba fedezte fel 1517-ben. A pápa a félsziget minden lakóját a spanyol király alattvalóinak nyilvánította. 1526-ban Francisco de Montejót bízták meg a yucatani expedíció megszervezésével. Ez volt a Requerimiento.

 

Tikal a maga égbetörő, tiszteletet parancsoló templomaival kétségtelenül lenyűgöző maja város a guatemalai őserdő mélyén. A legmagasabb és a leglátványosabb templomok itt találhatók ebben a térségben. Feliratai pontos útba igazítást adnak a romváros látogatóinak az építés időpontjairól és a város történelméről. A legkorábbi időpont i.sz. 292, amely egy sztélén olvasható, míg a legutóbbi i.sz. 689-et mutat. A kultúrtörténeti emlékekből látszik, mennyivel előrébb tartottak a közép-amerikai maják az óvilági emberekhez képest mind tudásban, mind építészetben.

1881 óta végeznek itt ásatásokat, de ezek a mai napig nem fejeződtek be. 15 négyzetkilométeres területen folynak a feltárások, eddig 3 ezer kőemléket sikerült kiszabadítani a dzsungel fogságából, azonban a munka roppant megerőltető a buja növényzet és a trópusi klíma miatt.

 

A város szíve 1200 x 600 méteres kiterjedésű. A főtér körött rengeteg oltár és sztélé található, amely a szertartások és a rituálék fontosságát igazolják. A főtér keleti és nyugati oldalán egy-egy templom emelkedik, de az északi, a déli és központi akropoliszon is további szent templomokat találunk.

A szertartási épületek alatt gazdag temetkezési helyeket tártak fel. A tikali templomok domborművein olyan uralkodók portréit is láthatjuk, mint Jaguármancs, Viharos Ég és Nemes Kakaó. Az I. számú templom, az „Ah Cacau, vagyis a Kakaócserjék Urának Temploma” vagy a „Nagy Jaguár Temploma”, egy 50 méter magas, kilenc szintből álló piramis. A tetején található szentélyhez roppant meredek, körülbelül 70 fokos dőlésszögű (!), lépcsősoron lehet csak feljutni. A szentély három termébe csak a papok és a szent uralkodó léphetett be. A köznép lentről, a térről figyelhette a szertartásokat. Hatalmas különbséget érezhetett a maja ember közte és az isteni hatalommal felruházott papok között. A II., a III. és a IV. templom (a Kétfejű Kígyó Temploma) és az V., VI. számú valamivel szerényebb méretű, de még így is jócskán a dzsungel fáinak lombkoronái fölé magasodnak.

 

A maja templomokban minden nap végeztek szertartásokat. A papok komoly spirituális tudással és képességekkel rendelkező beavatottak voltak, akik a csillagokhoz tájolták a piramistemplomaikat. Mint ahogyan az a szellemileg magas fokon álló kultúráknál lenni szokott, minden templomot egy-egy istenségnek szenteltek, a papság pedig az adott istent szolgáló lelkekből állt. Ők közvetítették a kozmosz energiáit és az istenek akaratát a nép számára. Időnként jósoltak és gyógyítottak a főtéren, illetve szent naptáruk, a tzolkin szerint az ünnepi ceremóniákat vezették. A maják ennek köszönhetően viszonylag gyorsan emelkedtek felfelé a spirituális fejlődés létráján. Nem háborúztak, mert alapvetően békeszerető nép volt a maja. Igyekeztek betartani, amit a papjaiktól tanultak, ezért folyamatos jólét és harmónia jellemezte társadalmukat. Tikal egy valóságos metropolisz volt az őserdő mélyén. A tudósok úgy gondolják, hogy Tikal népessége fénykorában 100 000 – 200 000 között lehetett. Tikal ma az UNESCO világörökség része.

 

A „Tikal” név maja nyelven azt jelenti, hogy „A hangok helye” vagy „A nyelvek helye”, bár megjegyzendő, hogy a város ősi neve a hieroglifák tanúbizonysága szerint Mutal vagy Yax Mutal, melynek jelentése „Zöld Halom”, ami az „Első Próféciára” utal. Ugyanis a maja templomok az istenek lakhelyeinek számítottak, mivel időről-időre maga az istenség is emberi testet öltött, vagy idegenként ellátogatott a tiszteletére épített szakrális központokba. Tikal piramisai az égbe vezető lépcsők voltak. Ha valaki felnézett a lépcsők tövében állva, valóban az lehetett a benyomása, hogy a lépcsősor az égbe nyúlik és soha nem akar véget érni. Ezzel sikerült szó szerint megteremteni a földről az égbe vezető út vizuális szimbólumát.

 

Boldog napot!

Száraz György

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..