Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Ősmagyarok Kelet-Európában: a cimmerektől a balti népességig

Kelet-Európa a jégkorszak megszűntével olyan gazdag növény- és állatvilággal rendelkezett, amely alkalmassá tette a tartós emberi lakhatásra.  Vajon kik lehettek ezek az első lakók? Melyik népcsoporthoz tartoztak? Miben hittek? Hogyan éltek? Vajon vannak-e rejtett szálaik a magyar néppel?

 

Az antropológusok Kelet-Európa első népességét kerek koponyájúaknak nevezték el, akiknek az őshazájukként a Kaukázus vidékét jelölték meg. (Minden bizonnyal nem véletlenül, hiszen ez a terület földrajzilag az ókori Kelet tőszomszédságában állt.) Innen a nagy folyók mentén jutottak el északabbra, illetve a mai kelet-európai térségbe. Hogy mikor ment végbe mindez, arról csak sejtéseink vannak. Annyi feltételezhető, hogy valószínűleg i.e. a 3. évezred folyamán.

 

http://livasperiklis.files.wordpress.com/

 

A térség első magaskultúráját az imént említett kerek fejű néphez kapcsolják egyes antropológusok. Ezt a feltevést részben alátámasztották a régészeti kutatások. Például a Dnyeper folyó alsó szakaszánál számos réz- és bronzkori temetőhelyet tártak fel. Ezek mesterséges dombok, amelyeket oroszul kurganynak, angolul barrow-nak hívnak. Az egyik sírban olyan kétkerekű kocsi maradványaira bukkantak, ami a Napistent jelképezte. Ebben a kontextusban ez a lelet a mezopotámiai és az egyiptomi fényvallásokra utalhat. De ez csak egy kiragadott példa a sok közül: Vénusz-szobrok, különféle edények, fazekas- és kerámiamunkák, és ezernél is több domb alakú temető támasztja alá a koherens keleti kultúrörökséggel, közelebbről az ősi napvallással való kapcsolatot.

 

A Dnyeper mentén találkozunk a Ciklopsz-falazással, ami az óriási kövekkel (megalitokkal) való építkezést takarja, méghozzá faragott, megmunkált kiképzésű, óriási tömegű sziklák kötőanyag nélküli egymásra helyezésével kivitelezték a ménhírek, dolmenek, illetve a „Magasok” kőcsodáit. A hagyomány szerint ezeket a megalitikus alkotásokat „ciklopszok”, vagyis egyszemű óriások építették. De vajon kik lehettek a ciklopszok? Két lehetőség közül választhatunk: egyszemű óriások, vagy mágusok.

Egyik régebbi cikkemben már beszámoltam arról, hogy orosz tudósok óriáscsalád csontvázára bukkantak a Kaukázus vidékén, amelynek kora 5000 évre tehető. Így ez a lehetőség eléggé megalapozott.

Azonban javasolnék egy másik alternatívát is, mivel a mágusok népe egész Eurázsiában csodálatos napvallású birodalmakat hozott létre, ezért e nép kimagasló képességű tudóira is illik – és nem csak illeszthető – a ciklopsz kifejezés. Ugyanis létezik olyan mágikus képesség, amelyet ciklopsz-szemnek hívnak. Ez gyakorlatilag a harmadik szem egyik funkciójára utal, amelynek segedelmével az akarat révén az anyag felett uralmat lehet gyakorolni. Például, kolosszális méretű kőtömböket lehet megmozgatni a szellem erejével. Tehát a Magasokat mágusok is építhették, s nem csak óriások.

 

A kőmozgatásos megalit-építkezésen kívül a Kaukázus vidékén fejlett fémipar bontakozott ki. De vajon kik lakhattak akkortájt a Volga és a Dnyeper völgyében? Baráth Tibor szerint az ősmagyarok, akik egyébként a Baltikumig is eljutottak.

 

http://www.infoescola.com/

 

A név szerint ismert első kelet-európai gyarmatosítókat Cimmereknek hívják (más néven Cimmeri, Kimeri, Cymri). Ők a Don és a Kárpátok között laktak, s Cimmeria fénykorát i.e. 1300-750 közé tehetjük. Egyébként a szimbólumaik, a díszítéseik és fazekasságuk alapján Mezopotámia, illetve Irán térségéből származhatott ez a nép. Ők is a Napisten híveinek vallották magukat. (Szem-Úri népet alkottak.) A Biblia Madai és Méda alakban emlékszik meg róluk. (Ezen felül még Esthoni népnek is hívták a Cimmereket.) A Cimmereknek tulajdonítják a Dnyeper, a Don és a Duna ősi elnevezését is. ezek sorrendben: DANA-BER; TANA-IS; DANU-BIS.

 

Önállóságuknak a szkíták vetettek véget. A cimmer népvándorlás egyik iránya a Balti-tenger volt, a másik csoport pedig a Fekete-tenger irányába indult új hazát keresve. Mind a Krím-félszigeten, mind Grúziában találunk cimmeri helyneveket. A cimmerek egy kisebb része a Duna-medencéig jutott, s még azon is túl.

 

Ez utóbbiakról Mesterházy Zsolt: A magyar őstörténet kincsestára című művében így ír:

 

„Azzal, hogy a cimmer-szkíták betelepedtek Erdélybe és a Nagyalföldre, majd utóbb a Felvidékre és a Dráva-Száva mentére, ők lettek az első turáni nép, amely a korábbi időkben érkező úri (árja) népelemekkel minden oldalról bensőséges érintkezésbe került. Központi elhelyezkedésük, tömegük, gyors közlekedési eszközeik (szekér, ló) és fegyverük (íj, nyíl) révén a kissé nehézkesen mozgó földműves lakosság fölé kerekedtek és politikai befolyásukat az egész medencében érvényesíteni tudták. Az ország régibb magyar lakosságával létrejött szoros kapcsolataik révén megindult a sokféle magyar nyelvű törzs egy nemzetté való összeolvadása.”

 

„A cimmer-szkíták nem mindnyájan vonultak át a Duna-medencébe és telepedtek le az ott élő magyar törzsek közé. Jelentős részük a Kárpátok északi íve felett haladt el, azután bekanyarodott a Visztula, Odera és Elba völgyeibe s így eljutott a Mazúri, Töthoni és Esthoni magyar törzsek közé. Egy másik részük viszont, amely eredetileg a Duna-medencében szállt meg, a keletről jövő újabb népektől való félelmében elköltözött a Rajna, Szajna és Loire folyók lapályaira, ahol szintén a korábban letelepedett úr törzsek tömbjeibe ütközött és velük keveredett. Úgy látszik tehát, mindenütt ugyanaz a történet ismétlődött meg. Mivel az egymással keveredő európai úr törzsek és turániak egyformán keletről származtak és magyarul beszéltek, valamennyiük közös neve a Keleti név lett, ami nyugati forrásokban Kelti, Kelta alakot öltött. A Kr. e. V. és IV. században már egész Európában mindenütt Keletinek, Keltának nevezik magukat a magyar ajkú népek.”

 

http://www.dollsofindia.com/

 

Az elsőként említett irány magyarázatot ad arra, hogy a Balti-tenger környékén miért éltek a magyarral rokon népek már ősidők óta. A déli part lakóit EST-HONI népeknek, röviden ESTI, AESTI népnek hívták. Ma ők az észtek. A többi törzs saját nevét használta: Lithuani, Livoni és Kuroni, valamint Inkeri (Hungari) és Mazuri (Magyari) népek. A más népekkel való későbbi keveredés miatt ezen rokonságok emlékei erőteljesen megkoptak, mígnem feledésbe merültek.

 

Az idegen utazók beszámolóiból tudható, hogy milyen vallásosság hatotta át ezt a népet. Világképükben isten egy láthatatlan lény volt, aki mindennek az ura és birtokosa. Több szót is használtak a megnevezése: ÚR vagy TARA. Isten látható képét a Nap korongjában tisztelték, amit Kereknek vagy Szemnek neveztek. Ugyanakkor Kereknek nevezték a Napisten tiszteletére kialakított áldozati helyeiket is. A szent helyeiket LUKOS (Lugas) nevet adták. Itt mutattak be lóáldozatokat. Vallási vezetőik neve PAP vagy PAPI volt. Minden főbb vallási tevékenységre megvolt az avatott ember: papok, jósok, varázslók, bosszúállók és a tüzes szertartás vezetői. A legtekintélyesebb papok napfelkeltekor ténykedtek.

Érdekességként említhető, hogy a germán törzsek az esti népektől vették át a Napisten Ta-Ara nevét, s ebből alakították ki saját istenük, Thor nevét. A germán mitológia több elemével kapcsolatban elmondható az átvétel.

 

B.T. szerint Esthon (Észtország) helynevei közül számos olyat találunk, amely megegyezik a magyar helynevekkel. Példák erre: „Kalota, Lippa; Tápió, Nova, Linda (m. Lendva), Tarakani (m. Tárkény), Mahtra (m. Mátra), Honeda (m. Hunyad) és Ardel, Ardela, Ardale (m. Erdély) nevek.”

 

A balti népek régi vándorlási útjuk mentén (a Dnyeper mentén) alakították ki a keletre vezető kereskedelmi útjukat, amelyen elsősorban borostyánkövet és fűszereket szállítottak. A borostyánkő, mint tudjuk, gyanta. Az esti népek Gintarasnak nevezték, amelynek töve GINTI. Ebben felfedezhető a gyanta szavunk.

 

Az esti/esthoni népektől északra, a Balti-tenger északi partján a Fennik foglaltak maguknak hont nagyjából az i.e. 2-1. évezred folyamán. Így alakult ki a Fenni, Phinni, manapság finn nép. Tőlük északra szóródtak szét a svéd, norvég és lapp törzsek.

A lappok köreikben is megfigyelhető a Napisten tisztelete. Ők a Napnak és a Holdnak mutattak be áldozatot, az istenek tiszteletére a szobraik mellett fát állítottak.

 

Az észtek és a finnek mellett találunk még magyar származású népeket, akiknek a gyűjtőneve: Permi. Ezt tovább bonthatjuk Permiek, a Szamojédek, a Hantik és a Mansik (Manysik) elemekre. Van olyan vélemény, mely szerint a Permi néven kívül összefoglaló névként használják a faji eredetükre többek között az Úri, Árja nevet is. E feltevés szerint az árja/jó-úr szót nem a német nyelvből átvett szónak kellene tartanunk. (Amúgy szanszkrit eredetű.)

 

Összefoglalva: „a Balti-tenger vidékére települt népesség eredetileg magyar nyelvű népesség volt, az úri, azaz árja fajtából, amely többségében a Dnyeper alsó folyása mentén kialakult Esthonból eredt és délről északra tartó mozgással érte el végső lakóhelyeit.” – írja Baráth Tibor. – „Miután a Visztula és a Finn-öböl között elterülő balti partvidéket feltöltötte népességével, etnikai feleslegét áttolta az északra lévő ezer tó vidékére és kelet felé, a Dvina torkolatáig terjedő vidékre. Kisebb vállalkozó csoportok még annál is távolabb keletre vitték el az esti magyar kultúrát, és végállomásaikon létrehozták a permi, szamojéd, hanti és mansi nevű töredékeket.”

 

Száraz György

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..