Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Pálosok és a Pálos Rend

                                        1. rész                                                  

 

A Pálos Rend az egyetlen magyar alapítású, férfiakból álló remete szerzetesrend. Hivatalosan Szent Pál Első Remete Szerzeteseinek Rendje (Ordo Fratrum Sancti Pauli Primi Eremitae, O.S.P.P.E.). A rendet Boldog Özséb, esztergomi kanonok alapította 1250-ben, amikor egységbe tömörítette a Patacs-hegyi és a pilisi remetéket. Ismerjük meg a történetüket.

palosokespalosrend2

 

 

Remeteség a kereszténységben

 

Nagy Konstantin (I. Constantinus) római császár meghatározó szerepet játszott abban, hogy a kereszténység Európában tért hódítson és elterjedjen. 313-ban Milánóban kiadott ediktuma (rendelete) azért számít vízválasztónak, mert elsőként tette törvényessé a keresztény vallást a Római Birodalomban. Tehát nem kizárólagossá, csupán törvényessé, ami egyet jelent a vallási toleranciával.

Hogy mennyire így volt ez, azt alátámasztja, hogy az általa veretett pénzen a képmása mellett továbbra is megmaradt a Napisten szimbóluma. De I. Constantinus nevéhez fűződik az első ökumenikus zsinat: az első nikaiai zsinat (325), melynek célja az volt, hogy rendet vágjon a sokféle korai kereszténységet zavaró tankérdésben (arianizmus, kvatrodecimanizmus, gnoszticizmus). Ő maga halogatta a kereszténység felvételét, mígnem végül katekumenként halt meg.

Az ősegyházban a katekumenokat a keresztények közé számították, de megkülönböztették őket a megkeresztelt hívőktől, a fidelestől. Úgy tekintették őket, mint a már megfogant magzatokat, szemben a megszületett keresztényekkel. A katekumenok külön imádkoztak, a szentmisének csak a tanító részén vehettek részt, ha pedig meghaltak a keresztelés előtt, akkor áldozatot mutattak be értük. I. Konstantint keleti egyház szentként tiszteli, édesanyjával, Szent Ilonával együtt.

 

Iulianus császár (361-363) apostata volt, vagyis hitehagyott. Aposztata az, aki a keresztény hitből a pogányra tér vissza. Ő megkísérelte visszaszorítani a kereszténységet, ami végül is nem sikerült neki. A Keresztény Egyház európai születésnapjának jómagam a 380. február 28.-át tekintem, mert Nagy Theodosziosz (379-395) egyik rendeletével ekkor nyilvánította államvallássá a kereszténységet.

 

Az Egyház kapva kapott a hirtelen jött szabadságon, s igyekezett minél több előnyre szert tenni. Ekkor ment végbe az a „hígulás”, amelyre válaszként adódott a remeteség. A remeteség első jelentősebb állomása az aszkézis erőre kapása. Az aszkéták (önsanyargatók) a családjukkal éltek együtt, s csupán az étkezésükön és a ruházatukon látszott meg a sajátos életmódjuk. Később magánfogadalmakat tettek, melyekből később kialakulhatott a szerzetesi fogadalom. A fogadalom minden bizonnyal az engedelmességre kötelezte a szerzeteseket, illetve a remetéket. Ez sem volt kevés, hiszen a szegénységet és a tisztaságot mindenképpen meg kellett őrizniük, fent kellett tartaniuk.

A remeteség kialakulásának további állomásai valószínűleg az elvonulások voltak, merthogy az őskeresztények gyakorta keresték fel a puszták és az elhagyatott helyek nyugalmát, ahol teljes kiszolgáltatottságban élhettek. Mire volt ez jó? – kérdezhetnénk. Nos, elsősorban arra, hogy a magányban és az elmélyülésben könnyebben tudtak Istennel találkozni. Ezzel maximálisan biztosítva volt, hogy a remeték teljes életüket a lelküknek szenteljék. A remeték olykor-olykor meglátogatták egymást, de arra is találunk példát, hogy a többi keresztény emberek közül egyre többen kezdték felkeresni a szent életű remetéket. Lassacskán egyre több ember gyülekezett a remeték körül, ami lehetővé tette a szerzetesség kialakulását.

 

A remeteség nem a kereszténységgel egyidős. Már jóval korábban is ismerték és gyakorolták. Eklatáns példa erre Egyiptom. A Nílus mentén a remeteségnek, illetve a szerzetességnek három formáját különböztethetjük meg:

  1. egyedül élő remeték,
  2. társas remeteség, avagy “laurák” – egymáshoz közel épült remetekunyhók által alkotott közösség,
  3. kolostorok, amelyek életét részletes szabályzat irányítja

 

Remete Szent Antal (251-356)

 

Antal 251-ben látta meg a napvilágot egy közép-egyiptomi faluban, Koméban. Tehetős vagyont örökölt a szülei után. Nagyjából 20 éves lehetett, amikor figyelmét felkeltették az Evangélium mondatai.

“Ha tökéletes akarsz lenni – felelte Jézus -, add el, amid van, az árát oszd szét a szegények között, így kincsed lesz a mennyben. Aztán gyere és kövess engem!” (Mt 19,21)

Olyan mély benyomást gyakoroltak rá az efféle sorok, hogy minden birtokát eladományozta és teljesen önmegtartóztató életbe fogott. Elköltözött a faluból vidékre, majd a líbiai sivatag egy megüresedett sírboltját választotta lelki élete színteréül. Úgy hírlik, hogy többször megkísértette őt a Sátán. Erről a jelenetről egyébiránt számos művészi alkotás készült. A szentéletű Antal valóságos mágnesként vonzotta magához a hasonszőrűeket. Csakhamar 290 főt számlált a remete közössége, melynek ő volt a vezetője Thébában. Majd a Vörös-tenger melletti Kolzim-hegy tövében is verbuválódott egy remetetelep.

Remete Szent Antal nem teljesen a mai értelemben vett aszkéta volt, mert munkássága meglehetősen sokrétű volt: keresztény látogatókat fogadott, levelezett, börtönlakókat keresett fel és nyilvános „előadást” is tartott az ariánusok ellenében. 356-ben tért meg az Úrhoz. Példás életével ő lett a világ egyik legismertebb anachoretája, vagyis remetéje.

 

“Amint a halak elpusztulnak a szárazföldön, úgy válnak gyengévé a szerzetesek is, ha sokat időznek a világiakkal, és sokat forognak közöttük. Amint a halaknak a tengerhez kell visszatérniük, úgy kell nekünk a hegyekbe sietnünk, nehogy késlekedve megfeledkezzünk azokról, amik belül vannak.” – Szent Antal

 

A szerzetesség eredete

A remeteség még nem jelent automatikusan szerzetességet, hiszen nem volt szabályozott életvitelük, sokkal inkább laza kohézió és sok egyéni elképzelés vezérelte az egyes remetéket. Az egyiptomi Pakhómios (Pachomius) volt az első, aki kifejezetten kolostori közösséget hozott létre és szerzetességet alapított a IV. században. Ő katonás szigorral jellemezhető rendszabályzatot hozott létre remetesége idején. Az első kolostort Tabennésinél alapította meg. Életművét kilenc férfi és kettő női kolostor fémjelzi. Ezek megközelítőleg 5 000 szerzetest tömörítettek magukba.

 

Cassianus (360-435) szerzetesnek állt és barátjával, Germanus apáttal Egyiptomba, a szerzetesség szülőhazájába ment. Később Konstantinápolyban diakónussá szentelik. Hányattatott és fordulatokban gazdag élete során egy férfi és egy női kolostort alapított.

 

Bazileosz (330-379) a kappadókiai Cezáreában született. Világcsúcsnak számít, hogy családja hat szentet adott az Egyháznak. Életének fő fordulópontján döntő elhatározásra jut: szerzetesnek szegődik és két évet tölt Egyiptomban, majd  Közel-Keleten. Majd elvonul a világtól egy jó időre. Nazianzoszi Szent Gergellyel áll levelezésben. Ebből az információcseréből alakult ki a későbbi szerzetesközpontok szabályzatának gerince. Két szabályzatot vetett papírra: a Nagy szabályzat (a szerzetesi élet törvényeiről szól) és a Kis szabályzat nevűt (313 feleletet tartalmaz a szerzetesek konkrét kérdésekre).

 

Első Remete Szent Pál

 

Remete Szent Pál vagyonos thébai (Egyiptom, Luxor) családból származott. 228 körül látta meg a napvilágot. Nagyon jó neveltetésben részesült, behatóan ismerte a görög és egyiptomi irodalmat. Fiatalon megörökölte szülei vagyonát.

 

Már ifjúkorában megtapasztalta a keresztényüldözések sokkoló hatásait és gyötrelmeit, amikor látta hitükben megtörni az embereket. Mivel később sógora feljelentette Pált a római hatóságoknál, ezért azonnal menekülnie kellett. Alsó-Théba kietlen vidékén egy barlangban talált menedéket datolyapálmák és egy forrás társaságában. A pálmafák leveleiből készített ruhát magának. A legenda szerint minden nap egy holló vitt egy fél cipót Szent Pálnak.

A remete körül fokozatosan alakult ki egy kis csoportosulás, amely még nem nevezhető szerzetességnek, de már voltak közös szertartásaik és meghallgatták Pál elmélkedéseit és tanításait. Ők voltak az első Pál-hívők, a Pálosok ősei.

 

Ahol a hagyomány emlékezet szerint Remete Szent Pál élt, később egy hatalmas monostor épült. Ma is szerzetesek lakják- P. Joachim Dembicki OSPPE, lengyel pálos atya így írt erről a helyről:

“Thébai szent Pál kolostorához, vagyis Dair Anba Bulához a Qualialah hegy északi oldalának legkanyargósabb útja vezet. Helyes, hogy ez a kolostor puszta, sziklás, növényektől megfosztott, szigorú, de ugyanakkor imádságra, egyedüllétre és egészen Isten felé fordulásra szólító területen fekszik. És éppen ezt a barlangot választotta ki a fiatal, gazdag ember, Pál, hogy a teljes Istenhez tartozásról tegyen tanúságot…

Nem kevésbé bűvöltek el rendünk Pátriárkájának életéről és haláláról beszélő emlékek és ereklyék: a barlang, (az itteni szerzetesek állítása szerint) a Szent földi maradványait őrző márvány szarkofág, Szent Pál ikonja, vízforrás, amelyből a Szent merített, vagy a kis pálma-oázis a kolostor belsejében. A szerzetesek beszélnek a hollókról is, amelyek gyakran megjelennek, és amelyek a környező sziklás hegyekben fészkelnek.”

 

Szent Antal egyszer égi szózatot hallott, amely felvilágosította őt, hogy nem ő a legidősebb és legszentebb remete, hanem Pál. A 90 éves Antal megtalálta a 113 éves Pál barlangját. Beszélgetésbe elegyedtek, együtt elmélkedtek. Ekkor érkezett meg a holló, aki most nem fél, hanem egy egész cipót hozott magával az Isteni Gondviselés tanúbizonyságaként.

 

Amikor Pál meghalt, Szent Antal látta, amint lelkét angyalok, próféták és szentek kísérik fel a mennybe. Antal betakarta Szent Pál testét egy Szent Athanáztól kapott köpenybe, majd elhantolta testét egy mélyedésbe, amit két oroszlán kapart ki a szeme láttára. Mindez i.sz. 341-ben történt. Szent Pál teste gyorsan mumifikálódott.

 

A későbbi korokban Szent Antal követői, az első szerzetesek elzarándokoltak a remeték Fejedelmének és Mesterének tartott Pál barlangjához és sírjához. Itt tettek engedelmességi fogadalmat elhivatottságukról. 494-ben Gelasius pápa szentté avatta Szent Pált. Teste teljesen romlatlan állapotban konzerválódott, amit 1169-ben szállítottak Konstantinápolyba. Három ujja a cluny-i apátságba került. Fejét Konstantinápolyból Rómába vitték, ahonnan IV. Károly császár Prágába vitette. Később innen került az ereklye Karlštein várába.

 

1240-ben Szent Pál ereklyéjét egy Jacobus Lorenzo nevű polgár Velencébe, a Szent Julián tiszteletére szentelt templomba viszi. Nagy Lajos királyunk, aki roppant módon kedvelte a pálosokat, fogadalmat tett: ha megnyeri a Velence elleni háborúját, akkor megszerzi a Pálos Rend számára az hőn áhított ereklyét. A jó Sors a magyarok pártjára állt. 1381. október 4-én Velencéből átszállították Szent Pál testét Budára. Csupán néhány csont maradt Velencében.

A budai királyi kápolnában helyezték el az ereklyét, majd onnan a budaszentlőrinci monostorba, a Pálos Rend főmonostorába szállították át.

II. Lajos 1523-ban elérte, hogy Karlstein várából a fej-ereklye visszakerüljön a testhez. 1523. május 25-én illesztették össze a fejet és a testet Budaszentlőrincen.

Ezt követően a Pálosok Szent Pál ereklyéjét a török elől menekítették el az elefánti kolostorba (Nyitra megye), majd onnan Trencsén várába, ahol 1527-ben az ereklye az ostrom alatt elégett.

 

A Pálos Rend alapítása

 

Remetékről azóta tudunk, hogy a kereszténység megjelent Magyarországon. Leginkább dombságokban és hegyvidéken, patakok és forrás közelében telepedtek le a remeték a földesúri engedéllyel, de szervezetlenül. A remetetelepek a megyéspüspökök joghatósága alá tartoztak. A legkorábbi emlékek a mecseki remetékről szólnak. Bertalan pécsi megyéspüspök 1225 körül a Patacs és Ürög közötti Jakab-hegyen Szent Jakab apostol tiszteletére klastromot (kolostort) emeltetett a remeték számára.

 

A Pilis-hegység remetéit 1250 körül Boldog Özséb esztergomi kanonok fogta össze, aki hat remetetársával együtt a mai Pilisszántó és Kesztölc között fekvő Klastrompusztán építette a Sancta Crux (Szent Kereszt vagy Keresztúr) nevű monostort. A jelek szerint a XIV. század elejéig nem volt egységes nevük és szervezetük. Káptalanjaikat Keresztúron tartották, ezért keresztúri remetebarátoknak, másutt ágostonos barátoknak nevezték őket.

A Pálos Rend keletkezését csak a Vitae Fratrumból ismerjük. Özséb és a veszprémi egyházmegyéből több perjel (férfi szerzetesrend vezetője) és remete IV. Orbán pápához fordult, hogy engedélyezze részükre az ágostoni rendtartást. 1263-ban a pápa engedélyezte számukra a regula követését.

Pál püspök a pápai felhatalmazás alapján maga adott szabályokat a közösségnek és megszabta, hogy a meglevő hét remeteségben lakhatnak. 1290 körül már Erdélyben és Horvátországban is találkozunk pálos kolostorokkal. 1308-ban Gentilis bíboros, pápai követ engedélyezte a Pálosoknak az ágostoni regula követését, s ekkor még keresztúri barátoknak nevezte őket. Majd a pálosok 1309-től a Buda fölötti Szent Pál-hegyen (Hárs-hegy) fekvő szentlőrinci monostorban tartották évi káptalanjukat (adminisztratív testületi ülésüket). Szentlőrinc lett a generális perjelek székhelye, a rend főkolostora. 1327-ben a pápai jelentés szerint Magyarországon kb. 30 monostoruk volt a Pálosoknak. Ezen felül hegyek és erdők rejtekén még számos remete élt. 1328-ban kapták meg az első pápai kiváltságlevelet Károly Róbert kérésére. Ebben XXII. János pápa engedélyezte a Pálosoknak Szent Ágoston reguláját, generális perjel választását a káptalanon, valamint felmentette a remetéket a tized (dézsma) fizetése és a zsinatokon való kötelező részvétel alól. 1341-ben pápai engedélyt kaptak a szürkekámzsa helyetti fehér színű habitus viselésére. Így különböztették meg magukat a kóborló remetéktől. 1340-ben négy német remeteház is csatlakozott a Rendhez, ami kezdetnek számított. VI. Kelemen pápa 1352-ben engedélyezte a monostoraikhoz tartozó világiak gyóntatását. Így indult útjára a Pálos Rend.

(folyt. köv.)

 

Boldog napot!

Száraz György

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..