Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Pierre Teilhard de Chardin és a radiális energia

Pierre Teilhard de Chardin (Franciaország, 1881 – New York, 1955) francia római katolikus pap, jezsuita teológus, filozófus és paleontológus, akinek evolúcióelmélete messze megelőzte korát. Tudományos-vallásos teóriájában megmutatkozik a világmindenség hierarchikus szerveződése, amelyben az őt megillető helyre kerül az ember.

 

Teilhard világképe egyszerre emberi és transzcendentális, s alapvetően arra törekszik antropológusként, hogy az ember spirituális tudatát összekapcsolja a racionalitással, a mitikust a mechanikussal. Nem kevesebbet jelent ez, mint a teremtés és a fejlődés valóságának összehangolását.

 

Teilhard evolúcióelmélete tehát abban jelent áttörést, hogy a tudományos gondolkodást és a vallásos lelkiséget ötvözi: nála a fejlődéselmélet az anyag, az élet, a gondolat és a felsőbbrendű élet fázisait felölelő célirányos folyamat.

Jelentősebb művei:

  • Világmindenségem (1924)
  • Benne élünk (Az isteni miliő) (1926)
  • Az emberi jelenség (1947)

 

Teilhard de Chardin a világegyetem fejlődését néhány főbb alapelvekre vezeti vissza:

 

  • A tudat elsősége, a nagyobb tudat abszolút értéke.
  • Hit az életben: a világegyetemnek célja van, és ezt nem tévesztheti szem elől és meg sem állhat ebben a folyamatban, tehát a mozgás folyamatos.
  • Hit az abszolútban: a világegyetem célja az abszolút tökéletesség, amelyet egyszer el is fog érni.
  • Az egész elsősége: Az „egész” irányába mint egy tudatossá vált abszolút felé emelkedünk, amely a legmagasabb fokú, legtisztább fokozat.
  • A fejlődés nem mást, mint belső lényegünk által a Teremtővel való egységre törekvés.

 

A filozófus szerint a kozmosznak és benne minden anyagi létezőnek a molekuláktól a legbonyolultabb élő szervezetekig két komponense van: az anyagi valóság és a belső valóság. Ez utóbbit tudatnak is nevezhetjük. E két valóság egymással párhuzamosan fejlődik és összhangban áll egymással.

Minél inkább bonyolultabb a külső forma, annál összetettebb és minőségileg magasabb rendű a belső valóság.

A rendezettség növekedésének két hatása van. Egyik: az azonos rendű elemek egymáshoz kapcsolódnak. A másik: ahogyan nő a rendezettség, úgy válik összetettebbé és központosultabbá az állapot. Teilhard szerint a fejlődéshez többletenergia szükséges, de ez a többletenergia egyszerűen nem származhat magából az anyagi világból.

 

A 20. század első felében uralkodó materialista-mechanisztikus világkép vízszintes modelljéből hiányzott a természet, a kozmosz függőleges dimenziója. Teilhard ezt az úgynevezett radiális energia bevezetésével oldotta meg. Úgy vélte, hogy a rendezettség kétféle mozgással képes növekedni: a tangenciális (fizikai vagy külső) energia és radiális (pszichés-lelki-szellemi vagy belső) energia által. Mindkettő ugyanannak a szellemi energiának a megnyilvánulási formája. A radiális energia ösztönzi, vezérli a komplexebb struktúrák felé az anyagot. Ez pedig nem kevesebbet jelent, mint a termodinamika második fő tételének az ellensúlyozását. Ez azt mondja ki, hogy az idő múlásával a fizikai rendszerek rendezetlensége nő. Ezzel szemben hat a radiális energia, mely mintegy kompenzálja a fizikai energia elenyészését. (Tehát a két energia cserélődik.) A fejlettebb tudatnak mindig a rendezettebb építmény felel meg, amely minőségileg magasabb rendű, amit a belső, radiális energia hajlamosít.

 

Teilhard álláspontja szerint a fejlődés az isteni szeretetenergiának egy tudathulláma, amely az egész anyagi és nem anyagi univerzumot áthatja és egy transzcendens cél felé hajtja.

A fejlődés a jónak a növekedése a rossz rovására.

„a világban minden létező annak a ’lejtőnek’ valamelyik pontján van, amely a homályból a fény felé emelkedik. Előtte: rá vár az erőfeszítés, hogy uralmába vegye és egyszerűbbé tegye saját természetét; mögötte pedig: könnyű ráhagyatkozás erőinek fizikai és erkölcsi szétesésére. Ha előre tart, a ’jóval’ találkozik: számára minden már szellemet jelent. Ha visszacsúszik, csak ’rosszat’ és anyagot talál a lába alatt. – Vagyis az ’abszolút rossz’ (azaz a semmi, a teljes sokféleség, amibe az ember visszahull) és a ’végső jó’ között (vagyis ama egyetemes összpontosulási központ között, ahová minden törekszik) rengeteg létezési fokozat van; bizonyára néhány magaslati szint választja el ezeket a fokozatokat (pl. ami az állatot az embertől, vagy az embert az angyaltól választja el), de ugyanazt az egyetemes mozgást rajzolják ki. S minden egyes foknak megfelel a ’jónak’ és a ’rossznak’, a szellemnek és az anyagnak sajátosan arányos mennyisége.”

(Teilhard de Chardin: Benne élünk. Szent István Társulat. Budapest, 2005.)

 

 „A Világ igazi evolúciója a lelkekben játszódik le, s a lelkek egyesülésében. Bensőséges tényezői nem mechanikai jellegűek, hanem pszichológiaiak és erkölcsiek (…), íme az Emberiség később bekövetkező fizikai kibontakozását… ezért kell olyan tudatnövekedésben keresnünk, amelyet a pszichés egyesítő erők működése valósít meg.”– írja Teilhard de Chardin Az emberi jelenség című művében.

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..