Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Rejtélyes stigmák – Szent Pio

A stigmák megjelenése

 

1224. szeptember 14-én, Monte Alvernia

Ferenc szerzetestestvér éppen szokásos napi meditációjába merült és Jézus életén merengett. Igyekezett minél mélyebben átlényegülni, s átérezni a kereszten szenvedő Jézus benső világában végbemenő lelki gyötrelmeket. Ferenc testvér ekkor váratlanul transzba esett. S mint tudjuk, a transz nem más, mint egy kapu. Kapu a Nagy Egészre, a Makrokozmoszra. Átlépett egy másik dimenzióba, egy olyan helyre, ahol azelőtt csak a legnagyobbak és a legtisztábbak jártak.

 

Ferenc testvér angyalt látott, pontosabban egy szeráfot, aki a kereszten függő Jézus arcát magára vetítve szállott alá a jólelkű szerzetes színe látására. A barát egy égi jelet kapott, de ekkor még nem sejtette, hogy ezzel milyen egyéb dolgok járnak együtt.

Ferenc testvér és a szeráf között egy csodálatos, földöntúli párbeszéd bontakozott ki. Hogy pontosan miről és mennyi ideig „beszélgettek” egymással, arról nem lehet tudni. Annyi azonban bizonyos, hogy amint a látomás eloszlott, Ferenc testvér testén különös vérző sebek jelentek meg. Vérezni kezdett mindkét tenyere, lábfeje és a bal oldala a bordái magasságában. Igen, valóban Jézus szent sebei voltak ezek. Éppen azokon a helyeken alakultak ki, ahol Jézus Krisztust a keresztfára szögezték – a kézfejeken és a lábfejeken –, valamint ott, ahol a római százados a lándzsáját az oldalába mélyesztette. Ez utóbbi egyébként a mai kutatások alapján a negyedik és az ötödik borda közé esik. Azokat a vérző sebeket, amelyek az előbb felsorolt helyeken maguktól, tehát fizikai előzmények nélkül keletkeznek és nem fertőződnek el, stigmáknak nevezzük. A stigmákkal rendelkező személyt pedig stigmatizáltnak hívjuk. Előfordul olyan eset, hogy csak egy, kettő vagy három stigmával rendelkezik valaki, sőt igazság szerint ritkaságszámban megy, ha valaki négy vagy mind az öt stigmával bír.

 

Ferenc testvér (1181. szeptember 26. – 1226. október 3.) stigmáiról csak a halála után szereztek tudomást a hívők. Ezeknek köszönhetően 1228. július 16-án IX. Gergely pápa szentté avatta Ferencet, majd a rákövetkező napon lehelyezték az Assisi Szent Ferenc-bazilika alapkövét. Assisi Szent Ferenc volt a ferences rend megalapítója, valamint ő lett Itália, az állatok, a kereskedők és a természet védőszentje.

 

A legendák és a történelmi tények tanúsága szerint Ferenc barát volt az első, akin ilyen úgynevezett stigmák jelentek meg. Őt ezért a katolikus egyház szentté avatta. Az elmúlt nyolcszáz évben szép számmal találkozhatunk valódi stigmatizáltakkal – a kóklerektől és a szemfényvesztőktől most eltekintenék. Náluk megfigyelhető, hogy többségükben nők és egyáltalán nem feltétlenül katolikus hitűek.

 

Néhány emblematikus példát említve, Szent Katalinnak a XVI. században látomások nyomán jelentek meg a testén a stigmák, majd ezen felül a testén korbács ütötte sávos véraláfutások tűntek fel. Egy másik elképesztő XIX. századi bretoni eset alanya Marie-Julie Jahenny volt. Neki 1873. március 21-én jelent meg az öt szent seb a testén, majd az elkövetkező egy éven belül a karjain, a lábain és a hátán további kötél és korbácsnyomok tűntek fel a töviskorona sebhelyeivel egyetemben.

Cloretta Robertson, egy protestáns, színes bőrű, tízéves kisfiú elolvasott egy Jézus kálváriájáról és kereszthaláláról szóló vallásos érzületű könyvet, minekután váratlanul mind az öt stigma kibontakozott a testében.

 

A stigmatikusokra általánosságban igaz, hogy már életük korai éveiben komoly testi betegségeken és lelki gyötrelmeken mennek keresztül. Vannak, akik ennek hatására valamelyik vallás felé fordulnak, akadnak olyanok, akik önként vállalt szenvedéssel magányosan élik le az életüket. Mindenesetre a kutatók máig nem rukkoltak elő elfogadható és meggyőző érvekkel arra vonatkozóan, hogy mi lehet a stigmák valódi kiváltó oka. Manapság a tudós elmék jobbára arra gyanakodnak, hogy a különösen felzaklatott emberek lelki világa produkál olykor-olykor testi tünetekben megmutatkozó bajokat. Eme pszichoszomatikus jelenségek egyik speciális esetét képezik a stigmák – állítják a tudorok. Hozzáteszem, a stigmák jóllehet nyílt vagy újra felfakadó sebek, valahogy mégsem fertőződnek el.

 

A legtöbb kutató ellenérve az szokott lenni, hogy már csak azért is valószínűbb kiváltó ok az önszuggesztió folyamata a paranormális jelenségekkel szemben, mert a stigmák szinte kivétel nélkül a tenyereken jelennek meg, s nem a csuklókon. Márpedig ma a tudósok azt feltételezik, hogy tévesek azok a vallási festmények és ábrázolások, amelyek Jézust a tenyerén átütött szögekkel ábrázolják a keresztfán, mert a tenyerei egyszerűen nem bírták volna megtartani testének teljes súlyát, s a kezei kiszakadtak volna a felszögelésből. E helyett az állítják, hogy csakis a csukló masszivitása viselte volna el azt a terhelést. Ebből aztán arra következtetnek, hogy a stigmatikusok sebei valószínűsíthetően önszuggesztió eredményei, mintsem isteni jelenések kiváltotta jelek.

 

A tudomány abban kompromisszumot kötött a hittel, hogy léteznek olyan pszichés jelenségek, amelyek kézzelfogható testi tünetekben öltenek testet. Ilyen az önszuggesztió, amikor is az illető önmagának teremt az elméjében egy képet és azt olyan mértékű kreatív energiával tölti fel, hogy a kép testi szintre is levetül. Másik kirívó példa a psziché és a tudattalan hatalmára a hipnózis jelensége. Hipnotikus, illetve megváltozott tudatállapotban a páciens képes érzéketlenné válni a fájdalomra, képes nyílt sérüléseket előidézni a testén, képes vért könnyezni, vagy a legújabb kutatások szerint meggyógyítani egyes lelki gubancai kiváltotta testi betegségeit. Egyszóval a tudattalanunk hatalma lényünk egyelőre még kiaknázatlan és felderítetlen területe.

 

Pio atya élete

 

Padre Pio (1887. május 25. – 1968. szeptember 23.) egy látszatra átlagos kapucinus szerzetes volt a Foggia közeli San Giovanni Rotondo-kolostorban. Az ő stigmatizálódásának rendhagyó története 1918. szeptember 20-án, éppen Szent Ferenc stigmatizálódásának a napján vette kezdetét. Mély áhítattal áthatott imába merülve egyszer csak húsba vágó fájdalmat érzékelt. Ekkor kezdtek megjelenni az égi jelek a testén. Mind az öt stigmával rendelkezett. Ezek egyenként is kimondhatatlan fájdalmat okoztak számára, nemhogy együtt. Rendszeresen és nagyon sokat véreztek, jelentős volt a vérvesztesége az atyának.

Pio atyára, mint a legtöbb igazi stigmatikusra – jellemzőek voltak a csodatételek. Megérintve őket vagy a jelenlétükben tartózkodva csodálatos gyógyulásokat jegyeztek fel a szemtanúk. Sőt, Pio atya képes volt egyszerre két helyen is jelen lenni. Ezt a különleges természetfeletti jelenséget bilokációnak hívják.

 

Élettörténetével kapcsolatban annyit érdemes elmesélni, hogy eredeti neve Francesco Forgione volt. Szülei állattartással és pásztorkodással foglalkoztak. 10 éves koráig szüleinek segített az állatok gondozásában. Nagyon szerény körülmények között nőtt fel, elmondása alapján mégsem szenvedett hiányt semmiben.

A városka, ahol cseperedett, Pietrelcina (Benvenuto megye) volt. Mind a családi, mind a városi miliő mélyen vallásos volt. 1899-ben bérmálkozott. Szülei jóvoltából már gyerekkorában alaposan megismerte a Bibliát és a Szentírás egyes történeteit. A róla szóló legenda szerint Francesco gyermekkorától kezdve kommunikált Jézussal, Szűz Máriával és a saját őrzőangyalával, sőt szentül hitte, hogy erre mások is képesek.

1897-ben, az elemi iskola harmadik évét követően egy adományokat gyűjtögető kapucinus szerzetessel való beszélgetését követően kristályosodik ki benne, hogy szerzetesnek áll. 1903-ban ölti fel a kapucinusok reverendáját és a Pio testvér nevet veszi fel.

 

Fiatal korában gyakran részesült mennyei látomásokban és elragadtatásokban. Novícius (szerzetesnövendék) korában állítólag gyakran megkísértette és megtámadta őt a Gonosz éjszakánként a cellájában.

Pár nappal első miséje után, 1910. augusztus vége felé különös fájdalmat érzett a tenyerein, a lábain és az oldalán. Erről szólt San Marco in Lamnis-i Benedetto atyának is. A fájdalmak egyre intenzívebbé váltak, mígnem olyan mértékűre fokozódtak, hogy egészségi állapota miatt otthon maradhatott. Később több komolyabb betegségen is átesik, például hörgő- és tüdőléghólyag-gyulladáson.

 

1916. szeptember 20-án a Csodatévő Szűzanya-templomban megkapja a stigmákat. Ő ezt azzal magyarázza, hogy Krisztus társa lett a szenvedésben. Elöljárói merőben másként vélekednek az esetről. Tüstént orvosi vizsgálatnak vetik alá. Felmerül elmozdításának a lehetősége is. Elöljárói „megfigyelés alá” vonják. Ezt követően megtiltják neki, hogy nyilvánosan misézzen, valamint hogy válaszoljon az akkor már tömegével hozzá özönlő levelekre.

 

1923-ban csaknem népi mozgalom bontakozik ki a hívők tiltakozását kifejezendő, ezért nem sokkal később már újra misézhet. Megpróbálják őt áthelyezni, de ezt a rendeletet csakhamar visszavonják. Korlátozzák Pio atyát a gyóntatásban. Az elkövetkező években apostoli vizitátorok (vatikáni ellenőrök) érkeznek hozzá. 1934-től ismét gyóntathat.

1947-1956. között megépül a „Szenvedés Enyhítésének Háza”.

Súlyosan megbetegszik. Miután a Fatimai szűzanya szobra elindul San Giovanni Rotondóból, ismét misét celebrál. 1961-ben ismét korlátozó intézkedéseket vezetnek be vele szemben, majd a Szentszék minden javak egyetemes örökösének nevezi ki 1964-ben. Négy évvel később tolószékbe kényszerül. 1968. szeptember 23-án megboldogul.

 

Rendkívüli csodák – Stigmák

 

Pio atya a kihalt templom 600-ban készült feszülete előtt imádkozott, amikor váratlanul átszúrt oldalú és vérző sebű, de ismerős arcú alak körvonalai bontakoznak ki a szemei előtt. Az illető a karzaton áll és erős ragyogás veszi őt körül. Pio Frater megrémül, de uralkodni próbál magán, majd hirtelen Jézust véli felismerni a látomásszerűen megjelenő alakban. Eszméletét veszítve a földre zuhan. Később magához tér. Kezei remegnek, légzése zihál, óriási megrázkódtatás érte őt. Igyekszik rekonstruálni a történteket, miközben ismét meglátja Krisztust, akinek a kezéből lézerfényhez hasonló sugarak törnek elő. E sugarak átmetszik kezeit, lábait és mellkasát. A szerzetes azonnal a cellájába siet, ahol ágyára vetve magát buzgó imádsága mélyed. Kisvártatva észreveszi, hogy kezei véresek, de ekkor még csak a korábbi hörgőhurutjának a kiújulására gondol.

Látja, hogy a vérzés csak nem akar csillapodni, ezért fehér gyolcsokba bugyolálja a kezét és igyekszik rendtársai elől is eltitkolni a történteket. Milliónyi kétség gyötri, mígnem megbékél azzal a gondolattal, hogy az Úr sebeit kapta meg. Kevesek kiváltsága stigmákat viselni – vallja. Még a tartományfőnök sem hisz Pio atyának, ezért azt kéri, hadd helyezhesse ujjait a sebekbe, hogy ezáltal bizonyosodjon meg azok valódiságáról. Tudniillik, okozhatja a sebet akár egy maró vegyi anyag is, vagy valamilyen külső beavatkozás, például kés.

Az orvosi vizsgálatok nem hozzák meg a várt, leleplező eredményt. Minden reggel kötést cserélnek és fertőtlenítik a sebeket. Miközben egyre magasabbra hágnak a tudományos körök vitáinak lángjai, a Csodatevő Szűzanya kolostorának falai között Pio atya az imádság erejét használja fel orvosság gyanánt.

Agostino Gemelli atya többek között teljességgel vétózza Pio atya stigmáinak hitelességét, mondván, hogy Isten csak egyetlen embernek adott olyan kiváltságot, hogy viselhesse Krisztus stigmáit, ez pedig Assisi Szent Ferenc volt. Gúnyáradat lepi el a sajtót és kifigurázzák Pio atyát, miközben híveinek tábora nap mint nap gyarapodik. Időközben a háborúk, az éhség és a betegségek rémei lepik el az emberek elméjét és testét. (Ez az I. világháború időszaka.) Valódi megnyugvást már csak a csoda jelenthet számukra. Az emberek tömegesen vonulnak gyónni. A bűnbánók lobbanékony szemrehányást kapnak Pio atyától, amiért a felebaráti szeretetet elhanyagolták. Ezért megpecsételik Piot és ráragasztják a „törvényen kívüli misszionárius” bélyegét. Az atya fennen és olykor vehemensen hirdeti, hogy nem lehet két urat szolgálni egyszerre. Gyóntatófülkéjébe ennek ellenére vagy éppen ezért özönlenek a hívek.

 

Rendkívüli csodák – Jóslatok

 

1947-ben, fiatal pap korában San Giovanni Rotondóban meglátogatta őt Karol Jozef Wojtyła, akinek állítólag megjósolta, hogy pápa lesz. S valóban, II. János Pál néven később pápává is választották. II. János Pál pápa 1999. május 2-án boldognak hirdeti ki Pio atyát Rómában. A szertartás bevezetőjében elhangzottakból idézek:

„Pietrelcinai Pio atya – akárcsak Pál apostol életének és apostolságának csúcsán – erejének, bölcsességének és dicsőségének tekintette Ura keresztjét. Jézus Krisztus iránti izzó szeretetében hasonlóvá lett Hozzá abban, hogy áldozatul adta magát a világ üdvösségéért. Annyira buzgón követte a Megfeszített Krisztust, hogy elmondhatta volna: «Krisztussal együtt keresztre vagyok szegezve: élek, de már nem én, hanem Krisztus él bennem» (Gal2,19)”

 

Rendkívüli csodák – Gondolatolvasás

 

Miközben Padre Pio gyóntatott több különös jelenséget tapasztaltak a hívők. Ilyen volt a telepátia, illetve a gondolatolvasás. Pio atya sok ízben adta tanúbizonyságát annak, hogy belelát a gyónást végző elméjébe és együtt érez vele. De feljegyezték azt is, hogy semmihez sem fogható, kellemes virágillat áradt Pio atya használati tárgyaiból. Felfigyeltek arra is, hogy a hőmérséklet körülötte olykor elérte a 48 Celsius fokot.

 

Rendkívüli csodák – túlélés, bajelhárítás, beszélgetés az állatokkal

 

A II. világháború alatt rengeteg fiatal harcolt a fronton. Pio atyához számtalan kéréssel fordultak, hogy megtudakolják, hogy a fiuk él-e még, jól van-e és hazatér-e épségben a háborúból. A barát nem sokat válaszolt, de néhány napon belül a családok pozitív híreket, leveleket kaptak fiaiktól.

Megint csak a csodák sorát szaporítja, hogy égési sérülések múltak el pusztán attól, hogy Pio atyához fordultak levélben vagy személyesen a könyörgők és kérték hozzátartozóik meggyógyítását. Legtöbbször Pio atya imába foglalta a szenvedők nevét és az Úrhoz, Jézushoz és Szűz Máriához fordult segítségért. Úgy tűnik, imái meghallgatásra találtak.

Olyan esetről is tudni, hogy a mandulafákat hernyók támadták meg és teljesen tönkretették, minekután Pio atyához fordultak a károsult gazdák, hogy csináljon valamit. Pio atya ekkor megáldotta a fákat, a hernyók másnapra eltűntek és nemsokára minden idők legbőségesebb termését hozták a mandulafák.

Pio atya – akárcsak Assisi Szent Ferenc – diskurzusba kezdett az állatokkal is. Többször megfigyelték például, hogy madarakkal beszélgetett.

 

Rendkívüli csodák – Pio atya és Magyarország

 

Pio atya egyszer állítólag a következőt jegyezte meg kishazánkkal kapcsolatban:

“Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!”

 

Pio atya és a csodák

 

Pio atya éltében és holtában is megannyi csodát tett. Csoda az a jelenség, amire nincs elfogadható magyarázata a tudománynak, amit nem tartunk lehetségesnek vagy valószínűnek, mégis megtörténik valaminek vagy valakinek a jóvoltából. A paranormális jelenségek javarészét és a természetfeletti erőknek, hatalmaknak, vagy Istennek tulajdonított eseményeket, jeleket általában csodáknak hívjuk. Ez lényegében nem más, mint az isteni megnyilvánulása az anyag világban.

Padre Pio testéről néhány héttel a halálát megelőzően eltűntek a szent sebek. Ennek ellenére vitathatatlan érdemeiért és munkásságáért 1999-ben boldoggá, majd 2002-ben szentté avatta a Római Katolikus Egyház.

 

Boldog napot!

 

Száraz György

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..