Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Remek zen történetek fontos életleckékkel

Az elbeszélések csodálatos tanítóeszközök. Hasznosságuk egy része sokoldalúságukból fakad. Az általam egy bizonyos történetből kihámozott üzenet nem feltétlenül egyezik meg azzal, amit számodra ad, mégis mindannyiunk számára éppen olyan fontosak és egy célt szolgálnak. Az ok, amiért az elbeszélések hatékonyabb tanári segédeszközök, nem más, mint hogy a konkrétan megszabott „Ez helyes, ez fontos, így működik.”-történetekkel szemben ezek az elbeszélések lehetővé teszik, hogy saját magad számára gondolj ki dolgokat és ott alkalmazd őket, ahol tanulnivalód van.

 

A zen történetek ismertek a gondolatokba merülő szemlélődésen keresztüli életleckéket tanító fajtáikról. Olyan dolgokról szólnak, melyekből mindenki tanulhat, s alapvetően az életről szólnak és igazságokat közvetítenek.

 

A következő zen történetek bizonyos fontos életleckéket tanítanak, gyönyörűek és mindenki számára hasznosak.

 

2.1

 

Minden változik

 

„Suzuku Roshi, évek óta hallgatom az előadásaidat,” – mondta egy diák a kérdezz-felelek ideje alatt egy előadást követően. – „csakhogy nem értem. Megkérhetnélek, hogy foglald össze röviden? Besűrítenéd a buddhizmust egyetlen mondatba?”

Mindenki nevetett. Suzuki szintén.

„Minden változik.” – közölte. Majd egy újabb kérdést kért.

 

A buddhizmus egyik legfőbb tanítása arról szól, hogy az életben minden annyira változékony és múlandó. Suzuki Roshi erre a változékonyságra utalt, amikor azt mondta, hogy „minden változik”.

Ez egy roppant egyszerű tanításnak látszik, de valójában az egyik legmélyebb értelmű lecke, amit ember tanulhat. Megpróbálom pár szóban összegezni, már amennyire ez lehetséges.

 

A változékonyság mindent felölel. Ennek köszönhetően nem tudjuk a maga teljességében megérteni, még akkor sem, ha órákon át meditálunk ezen. Változékonyak vagyunk, a szeretteink is változnak, ahogyan az otthonunk a házi kedvenceink és még a bolygónk is.

 

Ez azért fontos, mivel megtanít bennünket arra, hogy szenvedéseink egyik legfőbb oka az, ha a dolgokhoz ragaszkodunk. Amennyiben képesek volnánk teljes mértékben tudatosítani a valóság folytonosan változó természetét, s értékelnénk a jelenünket, akkor sokkal boldogabbak lehetnénk. Az elengedés nem válasz, mivel fontosabb, hogy először is ne ragadjunk le. Mindennapi életünkben megtalálhatjuk a békét, ha ily módon élnünk.

 

A nem-minősítés

 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg farmer, aki éveken át gondozta a földjét. Egy napon a lova elszökött. A hír hallatára felkereste őt a szomszédja. „Minő balszerencse” – mondták együtt érzően.

„Talán.” – válaszolta a farmer.

Másnap reggel a ló visszatért, s hozott magával három másik vadlovat is. – Minő csoda!” – kiáltottak fel a szomszédjai.

„Talán.” – felelte az öregember.

A következő napon a fia megpróbálta megülni az egyik szelídítetlen lovat, ami levetette őt és a lábát törte a fiú. A szomszédok megint jöttek és kifejezték együttérzésüket e szerencsétlenség okán.

„Talán.” válaszolta a farmer.

A következő napon katonatisztek érkeztek a faluba, hogy fiatalembereket sorozzanak be a seregbe. Mivel látták, hogy a fiú lába törött, nem vitték el. A szomszédok gratuláltak a farmernek, hogy a dolgai mennyire jól alakultak.

„Talán.” – válaszolta a farmer.

 

A nem-minősítést gyakorolja a történetben a farmer. Ő megértette az élet valódi természetét és rájött arra, hogy egyik eseményt se ítélhetjük meg „végérvényesen”. Az életünk nincs úgy megírva, hogy színpadi darabként játsszuk el. Nincsenek abszolút szünetek, amelyek a pillanatokat elválasztják egymástól. Nincs egyetlen végleges formába öntött formula, amely mindent felépít.

 

A jó és a rossz kategóriákkal való felcímkézés nem helyénvaló, mivel milliónyi olyan hatás létezik, ami egy eseményből következhet. Mind a jó, mind a rossz folyamatosan összekapcsolódik és a változékonyság részét képezi. Amikor a dolgok tökéletesnek tűnnek, nem azok. S amikor szörnyűnek tűnnek, akkor sem azok. Minden a változás miatt van.

 

A mindenkoron jelen lévő változások által értékelhetjük és valósíthatjuk meg az életünkbe az ítélkezés-mentességet. Próbálj meg ennek a végtelen, egyszerre létező világegyetemnek a szemüvegén keresztül tekinteni az életedre. A béke remek érzését nyerheted el pusztán azzal, hogy a megfigyelés e módját választod.

 

2.2

 

Helyes és helytelen

 

Amikor Bankei több hetes meditációs elvonulást tartott, Japán minden vidékéről érkeztek a tanítványok, hogy jelen legyenek.

Az egyik ilyen összejövetel alkalmával egy diákot lopáson kapták. Az esetet jelentették Bankeinek azzal a kéréssel, hogy a tettest csapja ki. Bankei figyelmen kívül hagyta az esetet.

Később a diákot egy hasonló csínytevésen kapták, de Bankei megint nem méltatta figyelemre az esetet. Ez haragra gerjesztette a többi diákot, akik petíciót nyújtottak be, melyben kérvényezték a tolvaj elbocsátását, kijelentvén, hogy máskülönben testületileg fognak eltávozni.

Amikor Bankei elolvasta a petíciót, mindenkit magához hivatott. – „Bölcs testvérek vagytok.” – mondta nekik. – „Tudjátok, mi helyes és mi nem az. Máshová is mehettek tanulni, ha szeretnétek, de ez a szegény testvéretek még nem tudja megkülönböztetni a helyest a helytelentől. Ki fogja megtanítani neki, ha nem én? Itt fogom őt tartani, még ha mind el is mentek.”

Könnyek kezdtek záporozni annak a testvérnek az arcán, aki lopott. Minden lopásra irányuló vágya köddé foszlott.

 

A diákokhoz hasonlóan, a legtöbb ember gyorsan hátat fordít annak, aki olyan bűnt követett el, mint amilyen a lopás. De ez a történet megtanít bennünket az eseményeknél mélyebbre látni, s meglátni az események mögötti embert. Egy embert, akinek arra van szüksége, hogy jóindulattal álljanak hozzá és utat mutassanak neki.

 

Könnyű leírni az embereket, amikor botladozik, s együttérzést tanúsítani is könnyű lehet, de végeredményben mi mindnyájan együtt éltünk ebben az életben. Nem csak azokat segíthetjük, akik jó magaviseletűek, mivel – mások, akikről éppen ennek ellenkezője mondható el – sokkal gyakrabban rászorulnak a segítségre. A hibáik ellenére is igyekeznünk kéne azokat felemelni, akik lecsúsztak, oly módon, mintha saját magunkat emelnénk fel.

 

Legyél a főnök

 

Egy ló gyors iramban ügetett végig az úton. Úgy látszott, mintha a rajta ülő embernek fontos dolga akadt volna.

Egy másik ember, aki az út szélén álldogált, rákiáltott: „Merre tartasz?” – Mire a lovon ülő így válaszolt:

„Nem tudom. Kérdezd a lótól.”

 

Ez a rövidke, jól ismert zen történet komoly tanítást rejt magában. A ló a habitusunk energiájának jelképe, illetve annak az energiának, ami a legtöbbször robotpilótaként működtet minket. Ez a történet arról a mókás életvitelről szól, ahogyan élünk: kénye-kedve szerint irányítanak a szokásaink, amelyek nem a tudatos cselekedeteinkből fakadnak, hanem sokkal inkább az átgondolatlan és környezeti hatásokból.

 

A habitusunk energiája magával vonszol bennünket, minden irányba gyors tempóban taszigál, s nem is tudjuk, hogy miért. Hagyjunk fel önmagunk faggatásával, hogy miért rohangálunk annyit ide-oda, s meg fogunk lepődni az előtörő válaszok hiányán. Amikor rátalálsz az egyik válaszra, általában nem a legjobb. Hozzászoktál, mivel így tanítottak meg élni.

 

Hagyj fel a céltalan rohangálással, az sehova nem vezet. Tanuld meg, hogyan irányíthatsz és a ló tudni fogja, ki a főnök.

 

2.3

 

Figyeld önmagadat!

 

Volt egyszer két artista. A tanár egy szegény özvegyember volt, míg a diák egy fiatal lány, név szerint Meda. Ezek az artisták minden áldott nap az utcán adták elő tudományukat, hogy elegendő pénzt keressenek a napi betevőre. A műsorszámuk abból állt, hogy tanár egy hosszú bambusz rudat tartott egyensúlyban a fején, míg a kislány lassan felmászott a tetejéig. Mihelyt felért, ott maradt, miközben a tanár körbesétált.

Mindkettő eladóművésznek teljes összpontosításra volt szüksége, hogy minden sérülést kiküszöbölhessenek és a számukat előadhassák. Egy napon a tanár így szólt a tanítványához:

„Figyelj, Meda, figyelni foglak téged és te figyelj engem így fenn tudjuk tartani a koncentrációt és az egyensúlyt, s nem fog baj történni. Így biztosan megkeressük a napi betevőt.”

De a kis lány bölcs volt és ezt válaszolta:

„Kedves Mester, úgy gondolom, hogy jobb volna, ha mindkettőnk önmagára figyelne. Amikor önmagunkra figyelünk, akkor mindkettőnkre figyelünk. Biztos vagyok abban, hogy így minden balesetet el fogunk kerülni és elegendő pénzünk is lesz.” 

 

A történetről azt beszélik, hogy maga a Buddha tanította. Ezzel is be akarta mutatni, hogy az önmagunkról való gondoskodásra szükség van ahhoz, hogy másokról is gondoskodhassunk. Magunkon kell segítenünk, hogy másokon is segíthessünk.

 

Amikor az elménket és a testünket tápláljuk, akkor automatikusan jóindulatúan és együtt érzőbben kezdünk foglalkozni a környezetünkben élőkkel. Természetes úton kezdünk pozitívabb hatást kifejteni a környezetünkre. A Buddha szintén azt mondta, hogy azáltal törődjünk másokkal és mutassuk ki irántuk érzett szeretetünket és megértésünket, hogy önmagunkról gondolkodunk.

 

Forrás: http://www.mysticalraven.com/

Fordította: Száraz György

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..