Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Rózsakeresztes Szellemtudomány

Az első rózsakeresztesek Christian Rosencreutz köré gyülekeztek. Ők a misztériumokban megkapták az érzékfelettire vonatkozó tudást és bölcsességet. Az első rózsakeresztesek tudták, hogy az ősidők bölcsességével kell megismertetni az emberek tömegét. Vagyis az ezoterikus tudás egy részét nyilvánosságra kell hozni. Előre látták, hogy minél jobban fog növekedni, fejlődni az emberek ítélő ereje, annál kevésbé hisznek majd a tanítóknak. Látták az emberi lélek individuális hajlamainak szárba szökkenését. A rózsakeresztesek fő feladta nem volt más, mint a modern szellemhez és lélekhez illeszteni az ősidők bölcsességét. A rózsakereszteseknek egy olyan új kor számára kellett előkészíteni az ősi idők tudományát, mely korszaknak matematikusan kellett gondolkodnia.

A bölcsességnek és a misztikának a tudománnyal és a matematikával való házasítása eredményezte egyébként a rózsakeresztesek sokszor félreérthető, alkimista magyarázatait.

A szellemtudomány, a szellemi bölcsesség az emberi szellem belső összefüggéseibe hatol be és tudja mi feleltethető meg az ember fizikumában a szelleminek. Jó példa erre a mai orvostudomány, mely már nem emlékszik arra, hogy hajdanán a valódi rózsakeresztességből nőtt ki. A rózsakeresztes szellemtudomány végcélja az ember önmegismerése és az ember belehelyezése a reális világba.

 

Az atlantisziak még teljesen otthonosan mozogtak a szellemvilágban. Az atlantiszi kultúrát követő korszakokban Krisztus földi megjelenéséig egy folyamatos alászállást figyelhetünk meg az ember tudati fejlődésében. Ez a devolúció (visszafejlődés) az anyaghoz kötött értelmi erő megjelenésének köszönhető. Ilyen például a mai ember számára a fizikai kényelem igénye és a hétvégi shoppingolás. A szellemi kultúra szintje teljesen lesüllyedt, a vallás és a tudomány egymással szembefordult és a szellemi kifinomultság szinte teljesen eltűnt, kiveszett az emberből. A misztériumok, melyek a lélek benső átélését szolgálták, melyben a kozmikus történések nyilvánultak meg, kiüresedtek. Az emberi lélekből elveszett a tudatosság, így az emberi értelem már nem érzékelte a szellemvilágot. Éppen ezért magának a szellemtudománynak korunkban az a feladata, hogy a tudományokat, a művészeteket és a vallásokat, vagyis a kultúra három ágazatát újra egyesítse, békét teremtsen közöttük, hogy egymást kölcsönösen áthatva spirituális életet teremtsen a 21. századi ember számára.

Az emberi szellemet a fizikai anyag lebilincseli és akadályozza az átlényegülésben. Azt az utat, amelynek során az emberi szellem letépi magáról az anyagba ragadtság, vagyis a földhözkötöttség bilincseit, beavatásnak vagy iniciációnak nevezzük. A beavatásnak 3 fajtáját különböztethetjük meg. Mindhárom út alkalmas az emberi tudat spiritualizálására, viszont minden egyéniséghez csak egy áll a legközelebb a három út közül.

 

Az egyik beavatási út a bölcsesség útja, ennek a keleti iskolázás felel meg. Az európai emberek többsége számára ez nagyon nehezen járható út.

A második az érzés útja, amely a keresztény beavatást jelenti (ez az odaadásról és a jámborságról szól).

A harmadik beavatási út a rózsakeresztes iskolázás: a gondolkodás és az akarás útja.

Minden beavatásnál a fejlődő lélek igényeinek és lehetőségeinek megfelelően határozzák meg a szinteket.

 

A régebbi korok beavatásainak során a Neofita (tanítvány) három és fél napon keresztül egy sírban pihent, mint egy halott. Ezt a folyamatot felügyelték, majd a felébredést követően a tanuló elmondhatta magáról, hogy szó szerint a szellemvilág tanúja volt.

A keresztény és a rózsakeresztes beavatás ugyanúgy a szellemvilág benyomásait juttatja az ember asztrális étertestébe, mint a régebbi beavatások, de a három és fél napos tetszhalott állapot nélkül. Ezt hívják szellemi megvilágosodásnak. A beavatás vagy iskolázás során az ember asztrálteste (az emberi aura azon része, ahol a spirituális érzékszerveink javát tároljuk) fokozatosan megtanul észlelni. Ezt meditációval, koncentrációval és más önfejlesztő gyakorlatokkal éri el. Ehhez speciális képzetekre van szükség, amelyek aktiválják az emberi asztráltest érzékszerveit. Ilyen például a rózsakeresztes szellemtudományokban a rózsakereszt. A fekete kereszt hét vörös rózsával adja a meditáció tárgyát. A gyakorlat során a belső erő összpontosításával és türelemmel a beavatott valamit átél: az absztrakt képzetek élő, kézzel fogható eredményeket szülnek.

 

Rudolf Steiner szerint Zarathusztra és a Názáreti Jézus a rózsakeresztesek három mesterének egyike. Ők birtokolták Krisztus Jézus Én-jének egy másolatát. Ez minden olyan lélekre vár, aki képes küzdve felemelkedni a szellemi bölcsesség és a szeretet magasságaiba, aki ezáltal Krisztus-hordozóvá, igazi Christophorus-szá válhat. Az ilyen típusú lelkek lesznek Krisztus éterikus újraeljövetelének előkészítői.

 

A mai rózsakeresztes irányzatok képviselőinek faladata az öntudatára ébredt ember segítségével megvalósítani a kozmikus fejlődés újabb ciklusát.

A mai rózsakeresztes ember számára Rudolf Steiner antropozófiája jelenti a filozófiai tudást, mely benne megvalósító erővé válik. A rózsakeresztes impulzus a cselekvés impulzusa, mely a fejlődő lélek érzésvilágában találkozik az akarat indítékával.

A megtisztított akarattal és a cselekvő vággyal felvértezett emberi szellem a lélekkel egyesülve képes minden ellenerővel szemben a földi világban történő fejlődésre.

Amit Christian Rosencreutz a középkorban még csak éber tudata lefokozásával tudott felismerni, azt Rudolf Steiner már teljesen éber tudatállapotában élte meg. A mai embernek ez az útja: szellemi iskolázás révén tudatosan átlépni a szellemi világok küszöbeit.

 

Boldog napot!

 

Száraz György

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..