Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

SÁMÁNIZMUS

Javaslom, folyjunk bele kissé a sámánizmus valláslélektanába! Vajon kinek van igaza? Annak, aki egy pszichológiai viselkedését tekintve felbillent, labilis érzelemvilágú, válságba jutott embert lát a sámánban, vagy a mágikus varázserőknek a különleges birtokosát, aki mind szentséges, mind társadalmi téren a legfontosabb vezetője egyes néptörzsek?

 samanizmus10

A sámán meghatározása

 

A néprajzkutatók és a kultúrantropológusok következetesen sámánnak neveznek minden olyan primitív társadalombéli embert, akik mágikus-vallásos erőkkel rendelkeznek. Innentől fogva egy fogalomzavar alakul ki, mert a sámán e szerint a felfogás szerint varázsló, boszorkány, gyógyító, jós és pap egy személyben. Hol itt az igazság? Nos, a sámánizmus eredetét tekintve egy szibériai és közép-ázsiai vallási jelenség. A samanizmus talán egyik leglényegesebb ismérve, hogy olyan vallásos jelenség, amely extázishoz juttatja a gyakorlóját. A sámánizmus tehát egyfajta extázis-technika. Ez azt jelenti, hogy a sámán valamiféle mágiát űz, de ezt pontosítanunk kell mindenképpen, mert nem mindegy, hogy milyet és legfőképpen, hogy hogyan.

A sámánizmus roppant sajátos valami, nem csak a tűz uralásáról, a mágikus repülésről vagy épp a gyógyításról szól. A sámán olyan módszerekhez nyúl, amely csak az övé. A sámán saját módszere alapján éli át az extázist, magyarul önmagát juttatja önkívületi állapotba, melynek során kilép a testéből a lelke és az Égbe vagy az Alvilágba utazik.

 

Közkeletű tévedés, hogy a sámánt valamiféle szellemi megszállottként határozzák meg. De ez valójában egyáltalán nincs így. A sámán úgy áll kapcsolatban a halottakkal, úgy képes démonokkal és természeti szellemekkel kommunikálni, hogy nem válik az eszközükké. Nem azt állítom, hogy nincsenek kivételek, de eredetileg a sámán az extázis során nem adja fel a saját énjét. A sámán nem egyszerűen hisz a felsőbbrendű lényekben, hanem életének egy részét köztük tölti, ő szó szerint az isteni világokban tölti életidejének egy részét.

 

Sámánná válni, azaz egyedivé válni

 

Kétféleképen válhat valakiből sámán: örökletes úton (dinasztikusan), vagy kiválasztás, „hívás” útján. Az előbbit általában erősebbnek tartják, mint az utóbbit. Bármelyik utat járva váljék valakiből sámánjelölt, részesülnie kell a speciális oktatásban, mely szintén két összetevőre bomlik. A kiképzés egyik része extatikus természetű. Ide tartoznak a különféle transzállapotok és a médiumi álmok. A másik fele a tortának a hagyományos természetű oktatás, ami magában foglalja az alkalmazott sámántechnikákat, az adott klán mitológiájának és életfájának ismeretét, a szellemek neveinek és funkcióinak elsajátítását, a titkos nyelvezet megtanulását stb. Előbbit a szellemvilág egyes erre felhatalmazott lényei, utóbbit a vén sámánmesterek végzik. Ezt a felkészítést nyugodtan rokoníthatjuk a beavatásokkal, merthogy lényegében értéküket és végeredményüket tekintve oda vezetnek el. Hiba volna azonban hallucinációkkal és fantáziaszüleményekkel azonosítani az efféle extázis-technikákat, mivel itt nem beszélhetünk öntudatvesztésről vagy valamiféle aberrációról, még ha sok kívülálló kutató ezt óhajtja belemagyarázni a látottakba.

Mindemellett az is megérdemel pár szót, hogy a sámán hogyan jut a képességeinek birtokába. Meglepő, de nem annyira a képesség kialakulása hangsúlyos, mert az többféleképpen is végbemehet: szellemi lények által, örökletes úton, kényszerű ráruházás útján vagy önkéntes önfejlesztés árán. Ettől azonban jóval fontosabb a beavatási technika és a mögöttes filozófia, azaz az elmélet (mögöttes ismeret).

 

Sámánok kiválasztása

 

A voguloknál például úgy tartják, hogy a sámánizmus örökletes, mi több, a női ágon is továbbadódhat. Onnan ismerik fel a jövő sámánját, hogy már serdülőkorától ideges, esetenként epilepsziás rohamok gyötrik. Miért? Mitől? Azért, mert rendszeresen találkozik az istenekkel. Ez alatt azt értjük, hogy szellemi lényekkel tartja a kapcsolatot hangok, fények és érzetek formájában. Ezen túlmenően az osztjákok arra esküsznek, hogy a sámánizmus örökletes tulajdonság, pontosabban égi adomány, ami a sámánnal együtt születik erre a világra. Az Irtisz vidékén és a vaszjuganok körében szintén született képességnek, illetve égi ajándéknak tartják a sámáni talentumot. Roppant elgondolkodtató Karjalainen megjegyzése, aki arra világít rá, hogy a sámánizmus csak látszatra örökletes tehetség. Jómagam azzal értek egyet, hogy az égi áldás vagy jóváhagyás elengedhetetlen a sámánná válásban. Ugyanakkor számít az a tényező is, hogy a sámán milyen lelket hordoz a szíve alatt. Ha ugyanis ő már korábbi életeiben volt sámán, akkor egészen más lehetőségeket kap a Sorstól, mint ha ebben az életében, látszatra spontán válik az extázis-technikák mesterévé. Tulajdonképpen ez a helyzet a votjákoknál és a lappoknál is.

 

A mandzsuknál két úton válhat valaki sámánná: a nemzetség sámánjaként vagy függetlenül a nemzetségtől. Ami az első esetet illeti, a samanisztikus képességek nagyapáról unokára szállnak. Ha nincs, aki örökölhetné a sámáni tehetséget, jobban mondva a „szellemeket”, akkor külső személyt választanak. A második esetben, a független sámánnál úgy áll a dolog, hogy ő a saját elhivatottságát követi.

Az önjelölt sámán az életében jelentkező meglehetősen komoly válságok folyományaként aspirál a sámáni címre. Majd ha kiállta az egyáltalán nem könnyű próbatételeket, akkor ismerik csak el sámánnak.

 

A burját-alaroknál a samanizmus mind atyai, mind anyai ágon öröklődhet, de az ösztönös elhívás sem ismeretlen fogalom arrafelé. Álmok és az ősök szellemeinek látogatásai előzik meg és készítik elő a sámánjelöltet hivatására. Ha nincs alkalmas jelölt, akkor a szellemek a gyermekek közül választanak, ami korántsem kellemes történet, ugyanis a gyermekeket álmukban „gyötrik”, már ami a kívülálló számára látszik és 13 éves korukban választják ki őket. A választást követően már nincs visszaút. A beavatás során az ősök szellemei a természetfeletti világok dolgaiba avatják be a tanoncokat, megmutatják nekik a különféle régiókat és egészen az Alvilágig vezetik őket. A tanulás elmaradhatatlan kelléke a felkészítésnek, illetve az extatikus élmények átélésének. A túlvilági kapcsolat ékes bizonyítéka, hogy önkívületi állapotban sámánhimnuszokat énekel a jelölt.

Minden esetben a vén sámánok okítják az újoncokat. Vannak törzsek, ahol úgy válnak sámánná, hogy villám csap beléjük. Ez egyébiránt tökéletes jel arra, hogy az illetőt az égi hatalmak választották, s hogy a képességeit az ő jóvoltukból nyerik.

 

A sámánok kiválasztását követően vannak tipikus tünetek vagy állapotok, amely nagyon jellemzőek rájuk: önkívületi állapot, álmodozóvá válás, a magán kedvelése, profetikus látomások, sokszor rohamok. A szellemi világokban ilyenkor az történik, hogy a sámánjelölt lelkét az ősök szellemei kiemelik a testéből és magukkal viszik. Ha fehér sámánt óhajtanak belőlük csinálni, akkor nyugat felé, ha fekete sámánt akarnak faragni belőle, akkor kelet felé viszik el. A növendék lelke meglátogatja az istenek palotáját és kitanulja az elődöktől a sámánmisztériumok minden titkát.

 

Samanizmus és lelki betegségek

 

Sokáig a szibériai samanizmus jelenségeit a sarkvidéki hisztériával magyarázták. Lényegében az elmebetegség tüneteit vélték felfedezni azokban a látomásos szindrómákban, önkívületi állapotokban és rohamokban, amelyeket a sámánok produkáltak. A sarkkörön lakók labilis idegrendszerét okolták a sámánizmus kialakulásáért. A dermesztő hideg, a fény-sötétség viszonyai, a vitaminhiány, az elhagyatottság és az egyedüllét eme elmélet hívei szerint komoly szerepet játszottak az elmebetegségként azonosított samanikus transzélményekben. Így sok kutató nem sok különbséget látott egy sámán és egy epilepsziás ember között. Mindössze az akaratlagosságot jelölték meg különbségként.

Úgy tartják, hogy az arktikus vidéken a kozmikus hatás váltja ki a transzállapotokat, míg az ettől délebbre fekvő területeken ilyen hatás nem lévén narkotikumok segítségével érik el a kívánt eredményt. Ez utóbbi esetben a transzállapot sem olyan mély. Ha Óceániára pillantunk, Szumátrán és Indonéziában megfigyelhetjük, hogy a varázslói tisztséget rendszerint beteges, illetve neuraszténiás (kimerült, túlterhelt idegrendszerű) személyek töltik be. Sok helyen az epilepsziások kitűnő jövendőmondó hírében állnak. Chilében szintén beteges, ájulásra hajlamos személyek válnak sámánná. Tűzföldön inkább csendes, befelé forduló, meditáló aszkétára emlékeztet a sámán.

 

Ezek tükrében mindenképpen szükséges különbséget tennünk az elmebeteg és misztikus között. Első látszatra talán nem tűnik hasonlónak a kettő, de sokszor összetéveszthető, mivel az elmebeteg is misztikus élmények után sóvárog és ahhoz hasonló jelenéseket hallucinál. Az sem zárható ki teljességgel, hogy az elmebetegség hátterében szellemi megszállottság vagy legalábbis ráhatás áll, s ilyetén formán misztikus élményeket is átél az illető a sokféle kreált, zagyva víziója mellett. De pusztán a sarkköri klímát tenni felelőssé bizonyos valódi kataleptikus (mozdulatlan, merev) transszal végződő szertartásokért, nem kellően megalapozott vélemény. Tehát az igazságot máshol kell keresnünk.

A beteg és a vallásos, az elmeháborodott (őrült) és a misztikus ember között kétségtelenül vannak hasonlóságok. A fő különbség például az, hogy a sámán olyan beteg lehetett egykoron, aki meggyógyította önmagát. A sámánnál a beavatások alatt igenis mutatkozhatnak idegrendszeri betegségek tünetei, amik azonban átmenetiek, a rituálék elmúltával csillapodnak és megszűnnek.

A sámánellenes emberek nem értik, hogy a sámán a szellemek által gyógyul meg, akik onnantól segítik és védelmezik őt. A kiválasztás a szellemeken múlik és sokszor örökletes. Az eszkimó és az indonéz sámánok például rendszeresen epileptikus rohamokat produkálnak, de azokat uralják is, ellentétben a kiszolgáltatott beteg emberekkel. Sőt mi több, ezek a sámánok az „epileptoid transzukat” az akaratuk segedelmével képesek előidézni. Akik megvizsgálták az említett sámánok idegrendszerét, azt találták, hogy az átlagembertől is stabilabb és jobb állapotban lévő idegrendszerrel rendelkeznek, tehát nyoma sincs elmekórtani problémáknak, vagyis nem pszichopatológiás eset egyik sem.

Szibériában és Észak-Ázsiában élő sámánok sem mutatják a mentális bomlottság tipikus jeleit. A szamojédoknál a sámán példának okáért kifejezetten értelmes személy. A kazak kirgizeknél a sámán a jövendőmondó, a pap, a gyógyító és a népi hagyományok őrzője és regőse.

Cáfolhatatlan viszont, hogy a sámánok mindig kilógnak a sorból, eltérnek a nagy átlagtól és egyedülállóak a maguk nemében. Legyen látszatra vagy valóságosan beteg, fogyatékos, vagy épp túl intelligens és extravagáns, az teszi őt sámánná és az nem teszi őt pszichopatologikus esetté, hogy közvetlen kapcsolatot ápol a szent világokkal és hatékonyan tud bánni a szellemi lényekkel és a spirituális jelenségekkel.

A sámánnak nem csupán a viselkedése, hanem sokszor a fizimiskája (külső megjelenése) is árulkodó. Testi hiba, idegrendszeri elváltozás vagy fogyatékosság, esetleg az ellenkezője, de mindenképpen valami szokatlan testi és mentális jelben is megmutatkozik, hogy a sámán az istenek választottja. Hogy ezt egyesek rendellenességnek tartják, az cseppet sem változtat a sámán tudásán és áldásos tevékenységén.

 

 

ŐSI RITUÁLÉK

 

A jakutok beavatása

 

A jakutoknál a sámánizmus nem örökletes adottság. Előfordul, hogy a sámán halála után a védőszelleme nem tűnik el, hanem a család egyik tagjában kívánja folytatni spirituális küldetését. Ilyenkor a kiválasztott személy látszatra őrjöngeni kezd, visszavonul az erdőbe, fakérgeket kezd el enni, tűzbe és vízbe ugrik, majd késekkel sebzi meg magát. Ekkor a hagyomány szerint a család egy vén sámánt keres fel, aki oktatásban részesíti a fiatalt. Megtanítja neki a szellemek különböző fajtáinak felismerését, elmagyarázza az ifjúnak, hogyan kell megidézni őket és miként lehet uralni az erejüket. Ezzel kezdetét veszi a szertartássorozat. Ismét kiemelném, hogy a kutatók egy része démonikus megszállással, avagy ördögi befolyással magyarázza az általa megfigyelt jelenségeket, de én úgy vélem, létezik erre egyéb elfogadható magyarázat is. Figyeljük meg alaposan a tényeket!

Miután a szellemek kiválasztották a sámánjelöltet, az öreg sámán egy dombra vagy egy sík területre vezeti őt. Az öreg sámán átnyújtja neki a sámánöltözékét, kezébe adja a sámándobot és a dobverőt. Ezután jobbjára kilenc ártatlan ifjút, baljára pedig kilenc ártatlan leányt állít. Ezután elismételteti növendékével a varázsformulákat. Fogadalmat, illetve esküt tesz a szellemvilágnak a sámáni küldetésére vonatkozóan. Ezt az aktust szokás keresztény körökben úgy értelmezni, hogy megtagadja Istent és az Ördögnek ajánlja fel az életét. Ezt követően a fősámán vagy ceremóniamester megmutatja az újoncnak a szellemi lények (démonok) lakhelyeit, azokat a betegségeket, amelyeket gyógyítani fog tudni, majd a jelölt leöli az állatáldozatot, melynek a vérével meglocsolja ruházatát, a húsát pedig a résztvevők fogyasztják el.

 

A sámánmester egy hosszú extatikus utazásra invitálja jelöltjét. A vezető megmutatja tanítványának, hogy hol találja meg a betegségeket. Ezután egy házba vezeti őt, ahol feltárja előtte, miként lehet gyógyítani a különféle betegségeket. Minden egyes testrésznél a tanítvány szájába köp, amit annak le kell nyelnie, hogy megismerje „a Pokol csapásainak útját”. Végezetül a mester az égi világba vezeti tanítványát, ahol megkapja a végső felszentelését. Innentől fogva tökéletesen alkalmassá vált a sámánizmusra, vagyis elnyerte a beavatást és gyakorolhatja életre szóló hivatását.

 

Szamojéd és osztják beavatások

 

A növendéknek arccal nyugat felé kell fordulni, eközben a mester fohászkodik a szellemvilághoz, hogy segítsék a jelöltet és adjanak mellé szellemi segítőt. Majd himnuszt kezd énekelni a sámán, melyet a jelöltnek meg kell ismételni. Ezután megjelenik a Szellem, aki a legkülönfélébb próbatételeket tűzi ki az ifjú elé. Ilyen lehet például, hogy kéri tőle az asszonyát vagy éppen a javait, tulajdonképpen bármit, ami számára értékes. Ha a jelölt kiállja a próbákat, akkor valódi sámánná válik.

 

A goldoknál teljesen nyilvános a beavatás. Együtt táncolnak és énekelnek. Itt meg van szabva, hogy minimum kilencen kell lenniük. Majd kilenc disznót áldoznak fel, amelyek vérét a sámánok megisszák. Ezután extázisba esnek és hosszú ideig samanizálnak. (Samanizálni annyit tesz, mint tudatosan előidézett transzban a magasabb rendű világokban utazni. Ez egyfajta misztikus testelhagyást követő utazás.) Így az ünnepi ceremónia több napig is eltart.

 

Sámánszentelés a burjátoknál

 

A jelöltnek mindenekelőtt át kell esnie az önkívületi élményeken, ami alatt a szellemi világokból érkező inspirációk, álmok, víziók és társalgások értendők. Ha ez megvolt, akkor hosszú évekre magányba vonul. Itt öreg mesterek oktatják, de elsősorban a beavatója, akit „sámán-atyának” neveznek. Évek hosszú sora alatt kitanulja a szellemidézés fortélyait, segítségül hívja az isteneket, összességében mestersége minden csínját-bínját elsajátítja. A jelöltnek okvetlenül bizonyítania kell, hogy misztikus képességeinek tökéletes uralója és működtetője. Ha ez sikerül, akkor a szellemi vezetője felszenteli. De ez sem megy egyből. Először egy megtisztító szertartáson kell keresztül menni. Ezt 3-9 alkalommal megismétli. A sámán-atya és kilenc ifjú elindulnak, hogy három forrásból vizet hozzanak. Amikor odaérnek, italáldozatot mutatnak be a források szellemeinek. A visszaút során nyírfacsemetéket tépnek ki a földből és hazaviszik azokat. Hazaérvén a vizet felforralják, majd vad kakukkfüvet, borókát és fenyőkérget tesznek bele. Ezután néhány bakkecske füléből származó szőrszálat is dobnak az üstbe, majd az állatot leölik és a véréből cseppentenek a lébe. Az állat húsát az asszonyok készítik el. A sámán-atya ezután jövendőt mond és szólítja a kiválasztott sámánőseit, akiknek áldozatot mutat be. Nyírfalomb seprűt márt a kondérba és megcsapkodja vele a jelölt hátát. Ezt a műveletet a „sámán fiai” is megismétlik. Eközben az atya különféle intelmekkel látja el a növendékét. Ebből ismerheti meg a jelölt a szabályokat. Majd fogadalmat tesz ezek betartására és elismétli az atya imáját. Ekkor újabb italáldozat következik, ezúttal az őrzőszellem részére. Így zárulnak le az előkészítő tisztító rituálék.

 

A megtisztulás után következik az első felszentelési szertartás. Ehhez adományokat gyűjtenek a törzs tagjaitól, melyeket az atya fiai szednek össze. Az adományok többségükben szalagokból, zsebkendőkből, vagy pénzből állnak. Utóbbiból néhány kelléket vásárolnak a leendő sámán számára, mint például csengettyűt vagy fakupát. Ezután a jelölt a sámán-atyával és annak fiaival kilenc napig teán és főtt lisztpépen böjtöl.

A beavatási rítus előestéjén kilenc nyírfát vág ki az atya a fiaival. Az erdő szellemeinek külön áldozatot mutatnak be. Az ünnep reggelén az egyik nyírfa gyökerét a jurta tűzhelyébe ássák, sudarát kivezetik a füstlyukon. Ez lesz a sámán ajtónállója vagy kapuőrző istene, mert ez nyitja meg számára az Ég kapuját. A fa onnantól örökre a jurtában marad. A többi nyírfát az avatási rituálé színhelyén állítják fel:

Az első fa alá áldozatokat helyeznek és attól függően, hogy fekete vagy fehér sámán lesz az illető, vagy esetleg mindkettő, szalagokkal díszítik.

A másodikra csengőt kötnek és egy feláldozott ló bőrét.

A harmadikat stabilan rögzítik, mert a jelölnek erre kell majd felkapaszkodnia.

A nyírfákat hármasával csoportosítják és fehér lószőr kötéllel egymáshoz erősítik, majd különféle szalagokkal látják el. A nyírfákra állati bőröket és áldozatokat függesztenek. A jurtában található főnyírfától egy kék és egy vörös szalag vezet a kinti fákhoz. Ez jelképezi a szivárványt, vagyis azt az utat, amelyen keresztül a sámán eléri a szellemek birodalmát.

 

A résztvevők fehér ruhát öltenek és felszentelik a ceremóniához szükséges eszközöket. Italáldozatot mutatnak be és birkát áldoznak a lófejű sámánbot istenségeinek. A botot bekenik az áldozati állat vérével, amely ennek hatására megelevenedik, azaz valódi lóvá változik. Ezután áldozatokat mutatnak be bizonyos oltalmazó istenségeknek, helyi szellemeknek, védőszellemeknek, híres sámánok szellemeinek és kisebb istenségeknek. A sámán-atya imákat mormol, majd felmászik a jurtában található nyírfára, kibújik a füstlyukon és kiáltozva kéri az istenek segítségét. Ezután a sámán négy fia éneklés közepette egy nemezszőnyegen kiviszi a jelöltet a jurtából. Elől megy az atya-sámán, mögötte halad a jelölt és a kilenc fiú, majd a rokonság és a többiek. Egyszer csak megáll a menet az egyik nyírfánál. Ott helyben kecskebakot áldoznak és vérével bekenik a jelölt fejét, szemét és fülét. A kilenc fiú vizes seprűvel megverdesi a jelölt hátát és samanizálnak.

Több állatot is feláldoznak, s mialatt a hús sül, végbemegy az égbeszállás rítusa. A fősámán felmászik a nyírfa tetejére, amelyet kilenc helyen bemetsz, majd ezután a fa tövében foglal helyet. (A kilenc bemetszés a kilenc eget jelképezi.) A jelölt a kilenc sámánnal felmászik a fára, s közben mindegyik extázisba esik. Időközben elkészülnek az ételek. Elsőként a tűzbe és a levegőbe dobnak étel ezzel áldozván az isteneknek. Megtörténik a lakoma. A sámán fiaival visszavonul és az állatok csontjait szalmába burkolva a nyírfákra akasztják.

A hagyomány arra emlékszik, hogy régebben több beavatás is volt. Így egy második rituálét három évvel, és egy harmadik beavatást hat évvel az elsőt követően még elvégeztek a sámánon. Ugyanez a tradíció él a szibóknál (mandzsuk), az altaji tatároknál, de a jakutokra és a goldokra szintén jellemző.

 

Természetesen nem mehetünk el szó nélkül az ősi rituálék gazdag szimbólumvilágának érintőleges magyarázat mellett. A nyírfa a Világfát, vagyis a Világ Tengelyét jelképezi. Ahol a nyírfa áll, az bizonyos értelemben a Világ Közepe. Az égbeszállás azt jelenti, hogy Világfán felmászva eksztatikus utazást tesz a sámán a Világ Középpontjába. A kötelek és a szalagok a felemelkedés szimbólumai minden sámánbeavatásnál. A színek, a Szivárvány csíkjai az égi szférák jelölői.

Az égi utazás, valamint a fa létraként történő megmászása és tetejéről való imádság Istenhez vagy a Nagy Sámánhoz, aki a sámánt orvosi képességekkel ruházza fel – ezek mind komoly rituális mozzanatok, amelyek nagyon sok samanisztikus törzsnél fellelhetők.

Nincs ez másként Észak-Amerika rituáléinál sem. Itt is találkozunk a fa rituális megmászásának hagyományával. A pomóknál például a titkos társaságba való belépés szertartása négy napig tart.

 

Karibi sámánok

 

Az újonc beavatásához más eszközöket is alkalmaznak, mint amiket eddig láttunk. Errefelé csak az válhat igazi sámánná – pujaivá –, aki képes látni a szellemeket és közvetlen, tartós kapcsolatot tud velük kiépíteni. Ez egyfajta kommunikáció a szellemekkel és nem megszállottság. Maga a tanulóidő rendkívül szigorú feltételekhez kötötten zajlik. Csak ha már testileg és lelkileg egyaránt felkészült a jelölt, akkor kezdheti meg az extatikus utazását. Egyszerre hat jelölt kap beavatás, akik egy külön erre a célra épített pálmaleveles kunyhóban élnek. Kétkezű munkát végeznek és esténként szorgalmasan hallgatják mesterük iránymutatásait, majd várják a látomásaikat. Mindeközben elkészítik saját csengettyűiket és egy méteres varázsbotjukat. Naponta kapnak egy bizonyos fajta dohánylevet, amit el kell fogyasztaniuk és esténként kijelölt lányok dörzsölik be testüket egy vörös folyadékkal, hogy a szellemek előtt méltón mutatkozzanak.

A beavatás 24 napon és 24 éjjelen keresztül tart. Három nappali és három éjszakai oktatást három nap pihenés követ. Tánc, ének, előadások váltják egymást az oktatás alatt. Kiemelt szerepet kap a „Keselyű-Nagyatya”, aki a sámánjelölt égbeszállását segíti elő. A táncok az oktatásban szereplő állatok mozgását mintázzák. Szinte a teljes beavatás alatt böjtölnek a tanítványok, ami a dohányzásból, a dohánylevél rágcsálásból és a dohánylé ivásából áll.

Az időszak második felében megtanulják, hogyan kell denevérré és jaguárrá változni. Majd a vezető köteleket feszít ki, amelyen táncolniuk kell vagy csimpaszkodva lengni rajtuk. Ekkor élik át az első extatikus élményüket. Ezalatt találkoznak egy jóindulatú szellemmel, majd egy Vízszellemmel, aki bűbájosságra és varázsigékre tanítja meg az újoncot. A növendék vezetőjével együtt végül a túlparton köt ki és elérkeznek az Élet és Halál útkereszteződéséhez. Kísérő szelleme ekkor tárja fel előtte a lélek halál utáni életét. Végezetül a jelöltet egy intenzív fájdalom rántja vissza a földre. Ez egyébként mérges hangyák segítségével történik.

 

A következő éjszaka folyamán a vezető egy deszkára ülteti a jelölteket, amely kötelekkel van a mennyezethez erősítve. Amikor a kötelek kitekerednek, a deszka hirtelen forogni kezd, egyre csak gyorsulva. Ekkor újabb eksztatikus élmények következnek. Az újonc éneklés közben belép az égi szférákba és látomásai támadnak. A legjobb karibi sámánok állítólag képesek voltak meglátni fizikai szemükkel a szellemeket és a halottakat.

 

A karibi ősi rituálékhoz közel állnak a dél-amerikaiak. Lássunk néhány jellegzetes elemet: dohánymérgezés, rituális kunyhóba zárás, megerőltető fizikai próbák, szellemek láthatóvá tétele és oktatás a mester segítségével. Összegezve, elmondhatjuk, hogy a karibi sámánok ténylegesen mindent elkövetnek, hogy extatikus állapotokat érjenek el.

 

Száraz György

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..