Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Shambhala mitikus birodalma

A tibeti buddhizmusban és a hindu, illetve a buddhista hagyományokban Shambhala (olykor írják még: Shambala vagy Shamballa névvel is, tibetiül: བདེ་འབྱུང་,  kínaiul: 香巴拉; pinjibn átírással: xiāngbālā) egy mitikus királyság, amely valahol Belső-Ázsiában rejtőzik.

Többféle ősi szöveg is említi, így a Kálacsakra Tantra és az ősi Zhang Zhunk kultúra ősi kéziratai is, amelyek időben megelőzték a tibeti buddhizmust Nyugat-Tibetben. A bön szent könyvek beszélnek egy ehhez szorosan kapcsolódó országról, amelyet Olmolungring-nek hívnak.

 

Az olyan hindu szövegek, mint amilyen a Vishnu Purána, úgy említi Shambalát, mint Kalki születési helyét, aki pedig nem más, mint Vishnu legutolsó inkarnációja (testet öltése), aki bevezet az Aranykorba (a Satya Yuga-ba, az Igazság Korszakába).

 

Bármi is legyen a történeti alapja, Shambala fokozatosan a buddhisták tiszta világaként tűnik fel, azaz egy olyan mesébe illő királyságként, aminek a létezése látomásba illő, illetve legalább annyira spirituális, mint amennyire fizikai és földrajzi. Ez volt Shambala mítoszának első olyan formája, amely elterjedt nyugaton, ahol a nem buddhista hívőket éppen úgy befolyásolta, mint a buddhista spirituális keresőket, továbbá bizonyos fokig általánosságban hatott a népi kultúrára is.

 

http://reachingforsoul.files.wordpress.com/

 

Shambala a buddhista kálacsakra tanításokban

 

Sambhala (a legkorábbi szanszkrit nyelvű kálacsakra kéziratokban ebben a formában találjuk; a tibetiek általában átírják Shambahala-ra; tibetiül: bde ‘byung ) egy bizonytalan származással rendelkező szanszkrit fogalom.

Gyakorta használják a következő értelemben: „a béke/ a nyugalom/ a boldogság helye”. Shakyamuni Buddháról azt tartották, hogy kálacsakra tantrát tanított Shambhala Suchandra nevű királyának a kérésére; (Buddha) tanításairól azt is mondták, hogy ott őrzik.

Shambhala-ról azt hiszik, hogy egy olyan társadalom, ahol minden lakos a buddhista Tiszta Világban él, amelynek a Kalapának nevezett központi város áll a középpontjában.

 

Shambhala buddhista legendája a Kalkiról szóló korábbi hindu Sambhala mítosz átvétele, amely a Mahabharatában és a Puránákban található.

 

Shambahala felett Maitreya Úr/Nagyúr uralkodik. A kálacsakra próféciák szerint, amikor a világ háborúba és kapzsiságba süllyed, s minden odavész, a 25. Kalki király egy hatalmas hadsereggel fog feltűnni Shambhalából azért, hogy győzelmet arasson a „sötét erőkön” és beharangozza a világraszóló Aranykort. A Kálacsakra tantra számításait felhasználva az olyan tudósok, mint Alex Berzin, ezt a dátumot Kr.u. 2424-re teszik.

 

Manjushri Yashas-ról (a tibeti Rigdan Tagpa-ról) úgy tartják, hogy Kr.e. 159-ben született és a Mlechha (Yavana vagy „nyugati”) vallás 300 510 követőjének a királysága felett uralkodott, akik közül néhányan a Napistent imádták. Azt beszélik róla, hogy minden eretneket száműzött a birodalmából, de később, miután a kérvényüket meghallgatta, megengedte nekik, hogy visszatérhessenek. Az ő és minden élőlény javára fejtette ki a Kálacsakra tanításait. Kr.e. 59-ben lemondott a trónjáról fia, Puṇdaŕika javára, és nem sokkal később meghalt: belépett a buddhaság Sambhoga-káya-ba, vagyis finomabb testi (nem fizikai), határtalan formájába.

 

http://www.8thingstodo.com/

 

Minthogy a Kálacsakra Tantrában sok koncepció létezik, Shambhala elképzeléséről azt is mondják, hogy van „külvilági”, „belső/szellemi” és „alternatív” jelentése is. A külvilági értelmezés szerint Shambhala a maga fizikai valóságában létezik, bár csak a megfelelő karmával rendelkező individuumok képesek elérni és megtapasztalni azt a maga valójában. Amint azt a 14. Dalai Láma az 1985-ös Kálacsakra beavatás során megjegyezte Bodhgaya-ban, Shambhala nem egy mindennapi hely:

 

Jóllehet a különleges beválasztással bíró személyek voltaképpen beléphetnek oda karmikus kapcsolataik révén, azonban az nem egy fizikai hely, amit ott valójában találunk. Csak annyit mondhatunk, hogy ez egy tiszta világ, egy tiszta föld az emberiség birodalmában. Hacsak ki nem érdemli valaki és nem rendelkezik a valódi karmikus kapcsolattal, akkor lényegében nem léphet be oda.

 

E társadalom lelőhelyét illetően különféle koncepció léteznek, de többnyire Belső-Ázsiába helyezik, Tibet északi vagy nyugati részére. Az ősi Zhang Zhung szövegek Shambhalát az indiai Pandzsábban található Sutlei-völggyel azonosítják.

A mongolok bizonyos dél-szibériai völgyekkel azonosítják Shambalát. Az altáji folklórban a Belukha hegyről él az a hit, hogy az a Shambhalába vezető átjáró.

Úgy látszik, hogy a modern buddhista tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy Shambhala a Himalája magasabb hegyfokain található, amit jelenleg a Mcleodganj körüli Dhauladhar hegyeknek hívnak. A jelenlegi Dalai Láma száműzetésből irányítja a tibeti kormányt Mcleodganj-ból.

 

A belső és az alternatív felfogások egy jóval finomabb értelmezést tesznek lehetővé arról, hogy mit is képvisel Shambhala az emberi test és elme („belső”), valamint a meditációs gyakorlatozás („alternatív”) vonatkozásában. Ez a két fajta szimbolikus magyarázat általában szájhagyomány útján szállt mesterről tanítványra.

 

A hagyomány első Kálacsakra mestere álnévbe burkolózott, ezért a tibetiek által lejegyzett indiai szóbeli tradíciót rengeteg ellentmondást tartalmaz a kronológia tekintetében.

 

http://dimitrihalleycenter.com/

 

A nyugati fogadtatás

 

A nyugatiak el voltak bűvölve Shambhala elképzelésétől, amely gyakran töredékes Kálacsakra beszámolókon alapult. A tibeti és az ősi hagyományok széles körben terjedtek a nyugatiak körében a 20. század folyamán; akármilyen csekély információt is kaptak a nyugatiak, az legjobb eseten véletlenszerű volt.

 

A nyugati civilizáció először ahhoz az információhoz jutott hozzá Shambhalával kapcsolatban, amely a portugál katolikus hittérítőtől, Estêvão Cacella-tól származott, aki hallott Shambhaláról (ezt  „Xembala”-nak írta át), és azt hitte, hogy ez Cathay vagy Kína egy másik elnevezése. 1627-ben a misszionáriusok Tashilhunpo-ba mentek, Panchen Láma székhelyére, majd amikor visszatértek Indiába, akkor ébredtek rá a hibájukra.

 

A magyar tudós, Kőrösi Csoma Sándor, aki 1833-ban írt róla, nyújtotta az első földrajzi beszámolót a „híres északi országról… amely a 45’ és 50 ’ északi szélességen terül el”.

Meglehetősen érdekes módon, egyenesen Indiától északra ezen szélességi körök között van kelet Kazahsztán, amelyet zöld dombok, alacsony hegyek, folyók és tavak tarkítanak. Ez ellentétben áll Tibet vidékeinek és a Kelet-Kínában található Xinjiang tartomány tájképével, amelyet magas hegyek és a kietlenség jellemez.

 

Shangri-La elképzelése, ahogyan első leírásában találkozunk vele James Hilton 1933-as regényében, az Elveszett horizontban, olyan, mintha Shambhala mítosza elevenedne meg (csakúgy, miként az a Kelet-Tibetben található Khamról szóló, akkori National Geographic cikkekben is történik).

 

Shambala számos, az 1930-as években készült sci-fi történetben is megjelenik.

 

A dán előkelő ékszermárka, a Shamballa Jewels nevét Shambhala királyságáról kapta, továbbá az ikonikus Shambhala Karkötő dizájnját a rózsafüzér-szemek/ima-gyöngyök ihlették.

 

A 19. század utolsó részében a Teozófiai Társaság társalapítója, H.P. Blavatsky utalt Shambhala mítoszára, s hozzájárult ahhoz, hogy a nyugati okkultista rajongók körében elterjedjen. Madame Blavatsky, aki azt állította magáról, hogy kapcsolatban áll a Himalája Adeptusainak Nagy Fehér Páholyával, több ízben is említés tesz Shambhaláról, de ezt minden különösebb nyomaték nélkül teszi. (A Mahatmák, ahogyan minket hívnak, szintén tevékenyek Shigatse és Luxor környékén.)

 

A későbbi ezoterikus írók nagyobb hangsúlyt helyeztek rá és kidolgozták a rejtőző misztikus testvériség lakta titokzatos világ koncepcióját, aminek a tagjai az emberiség jobbá tételén fáradoznak.

Alice A. Bailey kijelenti, hogy Shamballa (ő így írja) egy extra-dimenzionális vagy egy spirituális valóság az éterikus síkon, egy spirituális központ, ahol Sanat Kumara, a Föld kormányzó istenségének van a spirituális központja, s itt lakik a Föld Bolygó-Logoszának a legmagasabb rangú Avatárja, akiről úgy tartják, hogy az Isteni Akarat megnyilvánulása. Nicholas és Helena Roerich 1924-1928 között vezetett expedíciót Shambhala felkutatására.

 

A teozófiai tanok és számos mongol lámánál tett látogatás hatására Gleb Bokii, a bolsevik titkosírás-szakértők vezetője, aki a szovjet titkosrendőrség egyik főnöke volt, író barátjával, Alexander Barchenko-val az 1920-as években útnak indult Shambhalába, kísérletet tettek arra, hogy elmélyedjenek a Kálacsakra Tantrába és a kommunista elképzelésekben.

Egy speciális expedíciót fontolgattak Belső-Ázsiába azért, hogy felélesszék Shambhala bölcsességét – a projekt meghiúsult a szovjet hírszerző szolgálat ármánykodásának eredménye folytán, csakúgy, mint a Szovjet Külügyi Népbiztosság abbéli rivális erőfeszítései is, hogy 1924-ben saját maga küldjön expedíciót Tibetbe.

 

A francia buddhista, Alexandra David-Néel, összekapcsolta Shambhalát Balkh-kal (egy afgán tartománnyal), és megkísérelte a perzsa „magasztos gyertya” jelentésű Sham-i-Bala név etimológiájának beállítani. Hasonlóképpen a Gurdjieff-követő J. G. Bennette is egy olyan elméletet tett közé, mely szerint Shambhala volt Shams-i-Balkh, ami nem más, mint Baktria (ókori Belső-Ázsia történelmi régiója) egyik naptemploma.

 

Egyebek mellett a titkos rendőrséggel kapcsolatban álló egyik titkos laboratóriumban, Bokii és Barchenko is kísérletezett olyan buddhista spirituális technikákkal, amelyek révén megpróbálták megtalálni a tökéletes kommunista ember megtervezésének a kulcsát. Ehhez hasonlóan Heinrich Himmler és Rudolf Hess küldött német expedíciókat Tibetbe 1930-ban, majd ezt követően 1934-35-ben, illetve 1938-39-ben is.

Valamivel később az okkultisták – tudomást szerezve a náci kapcsolatokról – már úgy tekintettek Shambhalára (illetve a vele közelebbi kapcsolatban álló föld alatti birodalomra, Agharthára), mint egy ördögi (erkölcstelen) összeesküvés negatív manipulációjának a forrására.

 

Chögyam Trungpa, a tibeti buddhista láma, a „Shambhala” nevet bizonyos tanításaira, gyakorlataira és szervezetire használta (pl.: Shambhala Képzés, Shambhala Internacionalé, Shambhala Kiadványok), ezzel utalva az emberi jóság és aspiráció gyökerére. Trungpa nézőpontja szerint Shambhalának megvan a saját maga független alapeszméje az emberi bölcsességben, ami nem tartozik sem a Kelethez, sem a Nyugathoz, vagy bármely kultúrához, avagy valláshoz.

 

Forrás: http://en.wikipedia.org/

 

Fordította: Száraz György

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..