Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Sok más világban is lehet értelmes élet? Hogyan változott a gondolkodók véleménye az ókortól napjainkig?

Rögtön az elején megadom a választ, s nem csigázom a kedves Olvasót: minden korban éltek olyan zsenik, akik megpendítették a földön kívüli értelmes élet lehetőségének a húrját. De nem vagyok meggyőződve róla, hogy mindegyikőjüket erről az oldalukról ismerjük. A teljesség igénye nélkül említenék pár neve: Thalész, Anaximadrosz, Anaxagorasz, Epikurosz, Lucretius Carus, Galilei…

 

Nem csupán a vallások, hanem a csillagászat is többször megpróbálta körbejárni azt a kérdést, hogy vajon lehet-e értelmes élet a mi bolygónkon kívül. Bizton állíthatjuk, hogy az ókortól kezdve több természetfilozófus is azon a véleményen volt, hogy a Föld nem az egyetlen bölcsője az értelmes életnek a világegyetemben. De vajon mire alapozták ezt a sejtésüket a nagy gondolkodók? Egyáltalán, kik voltak ezek a bölcselők? Mit tanítottak erről?

 

Thalész, akinek a tételét ma minden iskolás ismeri, azt tanította nebulóinak, hogy a csillagok és a Föld ugyanolyan anyagból vannak. Anaximadrosz vajon honnan szedte, hogy a világok keletkezésnek és pusztulásnak vannak kitéve?

Anaxagorasz azzal vívott ki magának fő érdemeket, hogy egyfelől feltételezte, hogy a planéták a Nap körül keringenek, másfelől, hogy a Hold lakott bolygó. Sőt, még ezen is túlment, amikor a mellett tette le a voksát, hogy az élet csírái lényegében mindenütt ott vannak. Ez a teória tehát már az ókorban is ismert volt. Az élet forrásainak a gondolata később fellelhető mind a később született vallásokban – például a ma ismert kereszténységben, mind pedig olyan elméletekben, mint a pánspermia (az élet szubsztanciájának egyik bolygóról a másikra történő átjutása).

 

Iskoláinkban nem tanítják olyan nagyfokú vehemenciával az ókori bölcsek azon csillagászattal is kapcsolatos elképzeléseit, melyek a kozmosz lakott világainak a lehetőségét mérlegelik vagy egyenesen vallják. Pedig Epikurosz – és materialista iskolája – vallotta, hogy a világegyetemben sok, a Földhöz hasonló lakott bolygó létezik.

Métrodórosztól idézek:

„a Földet a végtelen térség egyetlen lakott világának tekinteni ugyanolyan badarság, mint azt állítani, hogy egy hatalmas bevetett mezőn csak egyetlen szál búza sarjadhat ki”.

 

Lucretius Carus, római költő és materialista filozófus, talán a mai kor embere számára meghökkentő üzenetet küld A természetről című költeményében:

„Be kell hát ismernünk: egyebütt is

Létezhetnek, mint a mienk, oly földi világok,

És azokon más emberek és más állati fajták.”

 

Azt hiszem, ezt nem kell külön kommentálnom. Legfeljebb csak annyival, hogy bárhová is képzelte ezeket az intelligens, akár emberszerű lényeket, mindenképpen fenntartotta a lehetőségét a saját világképében, s nem zárta ki kategorikusan a létezésüket.

 

http://i2.wp.com/www.abc.es/

 

Vegyük figyelembe, hogy Ptolemaiosz geocentrikus világképe jól jött egyes butító köröknek – tudományos és vallási irányzatoknak egyaránt –, akik azt sulykolták, hogy a Föld, s rajta az ember a világ középpontja. Ez az elmélet nyilvánvalóan kizárta vagy legalábbis feledtette a többi világ létezésének a kérdését.

 

Azután következett a kopernikuszi fordulat, amely visszahelyezte a Napot az őt megillető előkelő helyére és rangjára a Naprendszerben. Ezzel mintegy új erőre kapott a sok világ és a sokféle értelmes entitás létezésének kérdésköre.

 

Galilei, aki a korában olykor pengeélen táncolt az inkvizíció előtt, távcsöveinek segítségével megfigyelte az égitesteket, és felismerte, hogy azok sok tekintetben hasonlítanak a Földre. Gondoljunk égi kísérőnkre, a Holdra! Ha ott hasonlóak a domborzati viszonyok és esetleg egyéb paraméterek is elfogadhatóak, akkor esetleg ott is megjelenhetett az élet valamilyen értelmes formája. Ez nem kis szellemi teljesítmény volt akkoriban, valljuk be. Az pedig egyenesen pengeéles logikára utal, hogy ha a Nap nem az egyetlen csillag a világmindenségben, akkor feltételezhető, illetve kikövetkeztethető, hogy más hasonló, bolygórendszerrel bíró napok (csillagok) is létezhetnek a kozmoszban. Ha pedig ez így van, akkor adódik a felvetés, mely szerint hozzánk hasonlóan az élet barátságos feltételei máshol is kifejlődhettek akár a régmúltban, akár a közelmúltban.

 

http://www.fotosimagenes.org/

 

A hírhedt Giordano Bruno, aki Galileitől eltérően nem úszta meg a szent inkvizíció meleg baráti fogadtatását, a következőt írta:

 

„Számtalan nap létezik, számtalan föld létezik, amely kering a maga napja körül, ahogy a mi hét bolygónk kering a mi Napunk körül… Ezeket a világokat élőlények lakják”.     

(Akkoriban még nem ismerték a Naprendszer távolabbi bolygóit.)

 

Ide kívánkozik, mint kultúrtörténeti csemege, hogy az amúgy alkímiával is foglalkozó Newton, akinek a törvényei megint csak nem ismeretlenek az iskolások számára, többekkel egyetemben azt hitte, hogy központi csillagunk, a Nap, egy lakott égitest!

(Ki tudja? Lehet, hogy pár év múlva kiderül, hogy igaza volt?)

 

Kifejezetten tudósokat és filozófusokat fogok említeni, aki nemhogy nem vették el, hanem kifejezetten lelkes hívei voltak a sok világ elméletnek: M. V. Lomonoszov, Kant, Laplace, Herschel.

 

De hogy témánk szempontjából szakmabélieknél maradjunk, hadd említsem az űrkutatás megalapítójának, K. E. Ciolkovszkijnak

a nevét és gondolatait:

 

„Valószínű-e, hogy Európa be volt népesítve, a világ többi része pedig nem? Elképzelhető-e, hogy az egyik szigeten legyenek lakók, a másikon meg nem?…”

 

„Az élőlények fejlődésének minden fázisa látható a különböző bolygókon. Hogy mi volt az emberiség néhány ezer évvel ezelőtt és mivé lesz néhány millió év múlva – mindez a bolygók világában kideríthető…”

 

Természetesen jómagam arra buzdítom az Olvasót, hogy amennyire csak tőle telik, legyen nyitott, elemző és minél több tudományos, filozófiai, spirituális és egyéb más területről gyűjtsön be naprakész információkat, majd pedig építse fel – vagy szükség esetén bontsa le – a világképének az idejét múlt részeit.

 

A bolygók és az egyes csillagrendszerek lakhatóságának a kérdése, az értelmes életformák megjelenésének, a civilizációk kifejlődésének és egymással való érintkezésének a lehetősége napról napra újabb megvilágításba kerül. Sok új tudományos felfedezés, határtudományos elmélet és alternatív koncepció kerül érdeklődésünk homlokterébe, így érdemes időről-időre feleleveníteni a sok világ és az értelmes élet problémakörét.

 

Száraz György

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..