Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Stonehenge a régészet szemével

Európa legnagyobb kiterjedésű neolitkori történelmi emlékeit Angliában találjuk. Árkok, dombok, kultikus halmok, sírkamrák, földalatti járatok, kőszentélyek mellett emelkedik ezen a tájon a világ egyik leghíresebb megalitikus építménye, Stonehenge. Ezúttal azzal foglalkozom, hogy vajon mit sikerült eddig kideríteni az ásatások során a tudósoknak e körkörösen elrendezett kőtömbökből és földsáncokból álló monumentális őskori építményről, amely  az angliai Wiltshire-ben, Salisbury-től mintegy 13 km-re, északra található.

 

Manapság a régészek úgy vélik, hogy Stonehenge-t három szakaszban építették, vélhetően i.e. 3500 és 1000 között. Az első etapban egy 90 méteres átmérőt meghaladó kört alakítottak ki, amelyet egy hat méter mély és másfél-két méter széles körárok és földsánc szegélyezett, amely vélhetően temetkezési célokat szolgált. Hogy pontosan ki, arról csak merő feltételezések vannak. Vélhetően egy újkőkori nép, amely korábban más vidéken élt, s csak az i.e. 4. évezredben érkezett a szigetországba.

A kősorokat kör és téglalap alakban rendezték el. Az északkeleti bejáratnál valószínűleg két kőoszlopot állítottak fel, amelyek közül csak az egyik, az áldozókő maradt fenn.

A külső árkon belülre eső részen 56 gödörből álló kört talált egy Abrey nevű archeológus, akit azzal tiszteltek meg, hogy róla nevezték el azokat Abrey-gödröknek. Retrospektíve úgy tűnik, hogy az i.e. 1. évezredben történhetett valami, ami miatt Stonehenge elveszítette kultikus jelentőségét. Talán egy korszakváltás.

 

Stonehenge építésének második szakaszáról jobbára feltételezések vannak. Minden bizonnyal akkor készülhetett a 80 db óriási kékkő. Külön említést érdemel az az emberfeletti munka, amivel a kékköveket a 210 km-re található Prescelly-dombokról (Dél-Wales) ide szállították. Ezeknek a darabonként mintegy 4 tonnát nyomó granulitoszlopoknak a mozgatásához az ismeretlen bronzkori kultúra minden mestertudására szükség lehetett, mivel a megalitok szállításának egy része vízen, másik része nem jó minőségű földutakon történt az őskorban!

Az akkori Stonehenge-t úgy képzeljük el, mintha maguk előtt látnánk két nem teljesen záródó koncentrikus kört alkotó oszlopcsoportot. Az imént említett oszlopokat nem hevenyészve illesztették a helyükre, hanem mérnöki pontossággal – szinte tökéletesen úgy tájolták, hogy a bejárat és a két „Heelstone” (sarokkő) közötti sugárút éppen napkelet felé nézzen a nyári napforduló idején. 

 

Stonehenge építésének harmadik szakasza önmagában több fázist takar. A harmadik szakasz első fázisában egy nagyjából 30 homokkő oszlopból álló körsáncot alakítottak ki. A külső kört alkotó 30 homokkőtömböt felül lezárták.

A körön belüli, megmaradt kékkövekből pedig öt önálló trilitont alkottak, amelyek patkó alakban helyezkedtek el. A triliton olyan hármaskövet jelent, amely két álló kőoszlopból és egy, a teteére fektetett, áthidalt kőlapból áll. (2+1=3) A trilitonokat ,vagy legalábbis azok köveit, kb. 30 km-ről, Marlborough Downs-ból szállították a helyszínre. Ami az imponáló méreteiket illeti, a kövek 9 m magasak és egyenként 50 tonna súlyúak. A készítők meglehetősen jó munkát végeztek, a kövek felületét simára faragták és csapokkal fixálták azokat.

 

Stonehenge tudósai valamivel később – harmadik szakasz második fázisában – változtatásokat eszközöltek a kultikus építményen, mert kb. 20 granulitkövet a patkón belül helyeztek el ovális alakban. Azután két koncentrikus körben lyukakat ástak a körben sorakozó tömbökön kívül, amelyekbe minden bizonnyal 60 granulitoszlopot szerettek volna elhelyezni, de ez a munkálat már nem fejeződött be. Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy ezt a tervet véghezvitték, ám később az oszlopokat eltávolították, miként ez lett a sorsuk a körben található ovális alakba rendezett köveknek is. Tehát az embernek az az érzése támad, mintha Stonehenge-t akkortájt, illetve a következő évszázadokban már elkezdték volna széthordani.

 

Stonehenge építésének utolsó fázisában szintén újabb oszlopokat és ezúttal obeliszkeket állítottak a patkón belül. Ők – vélhetően a Wessex-kultúra tagjai – a további 60 granulitoszlopot a patkó és a kör között állították fel. De az is könnyen lehet, hogy ez már egy másik kultúra műve volt, amely a saját megfontolásai alapján rendezte át a kőoszlopokat – vélik egyes archeológusok. Általában oltárkőnek nevezik a legnagyobb oszlopot, de ezzel az elnevezéssel a régészek nem értenek egyet.

 

Izgalmas kérdés, hogy Stonehenge-t kik, mikor és milyen céllal tervezték, építették és használták.

Annyi bizonyosnak tűnik, hogy i.e. 1 évezred hajnalán még kultikus céllal használták ezt a helyet. Az is kitűnik a leletekből, hogy legalább 2000, de inkább 2500 éven keresztül töltött be kiemelkedő funkciót Stonehenge.

 

Ha teljesen őszinték akarunk lenni, akkor a kövekből nem igazán tudjuk megsaccolni egészen biztosan, hogy melyik kultúra építette Stonehenge kőköreit. A közeli újkőkori települések csontmaradványaiból lehet ugyan következtetéseket levonni, de ezek egyáltalán nem bizonyítják, hogy azok az ősemberek lettek volna a megalit-komplexum ősi építői, akik a leletek tanúbizonysága szerint kövekkel zúzták be egymás fejét. Sőt, legyünk reálisak annyira, hogy ez inkább primitívségre vall, semmint magasrendű, csillagvalláson alapuló spirituális műveltségre, ugye?

 

Vajon Stonehenge temetkezési hely volt? Vagy netán csillagvizsgáló? Mi a régészek és a szakértők véleménye erről? Kiragadott, de tipikus magyarázatok közül válogattam:

 

  • John Aubrey szerint Stonehenge druidák alkotás. (1663)
  • William Stukerey úgy véli, hogy: „Az egész mű fővonala északkeletre mutat, afelé, ahol a Nap fölkel, midőn a napok a leghosszabbak…” (1740)
  • John Wood amellett tette le a voksát, hogy „a druidák Holdnak szentelt temploma volt”.(1740)
  • John Smith ismerte fel a nyári napforduló napkelte-pontjának irányvonalát 1771-ben.
  • Godrey Higgins álláspontja az volt 1829-ben, hogy „A kövek elrendezése az ókor csillagászati ciklusait ábrázolja”
  • Norman Lokyer 1901-ben korszakos jelentőségűnek titulálta az angliai kőemlékeket, köztük Stonehenge-t is. Megállapította továbbá a kultuszközpont korát, amelyet a Sarokkő által szabott irányból következtetett ki. Így i.e.1850-re datálta azt.
  • Ponori Thewrewk Aurél az 56 Aubrey-gödörből és a kőoszlopok tudatos elhelyezéséből azt szűrte le, hogy nem csupán az esztendő napfordulóit jelölte Stonehenge, hanem számos egyéb csillagászati esemény időpontját is hűen mutatta. Igen valószínű például, hogy többek között a hold- és napfogyatkozások idejének meghatározására is szolgálhatott a kőkör-együttes. Ebben fontos szerepet játszhatott az 56 Aubrey-gödör mind számukat, mind elrendezésüket tekintve. Erre a legelfogadhatóbb magyarázatot Ponori Thewrewk Aurél magyar csillagász adta meg.

 

A régészeken kívül írók, csillagászok, történészek, művészek és spirituális szakemberek hadát foglalkoztatta mindig is Stonehenge rejtélye, amely máig megfejtetlennek tűnik. Egyelőre ott tartunk, hogy 1986-ban a monumentális emlékművet és környékét az UNESCO a világ kulturális örökségének jegyzékébe is felvette.

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..