Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Sűrűsödnek a napkitörések

Életünk ritmusa és milyenség a Napunkkal analóg. Vagyis amint a Napunk életében változás áll be, az emberiség evolúciójában is gyökeres átalakulásokra lehet számítani. Márpedig tudományos tény, hogy a napkitörések sűrűsödnek.

 

MI A NAPKITÖRÉS?

 

A napkitörés a Nap kétségtelenül leglátványosabb és legjobban mérhető megnyilvánulása. Miért? A napkitörés folyamán ugyanis egyszerre lehetünk tanúi a flare, a koronakidobódás és az eruptív protuberancia jelenségének.

A flare lényegében a naplégkör intenzív kifényesedése, fellobbanása. A koronakidobódás egy olyan folyamat, amelynek során a napkorona egy darabkája kilökődik a bolygóközi térbe. Az eruptív turbulencia  a napkoronában egy helyben lebegő, relatíve sűrű és hideg felhő váratlan, gyorsuló felemelkedése és elszállása.

 

A napkitörés attól speciális, hogy az imént taglalt három jelenség egy időben következik be. Ebből látszik, hogy a „napkitörés” kifejezés kissé félrevezető lehet, mivel nem reprezentálja a teljes folyamatot és nem utal a kiváltó okok mindegyikére. További pontatlanságra ad okot, hogy a „napkitörés”, amely az angol flare szóból származik, nem jár számottevő anyagkidobódással, míg  a koronakidobódás és a protuberancia annál inkább.

 

A NAPKITÖRÉSEK FOLYAMATA

 

A kitörés oka a tudomány mai állása szerint az, hogy a napkorona mágneses térkonfigurációja instabil. A térszerkezet előre nem megjósolható megváltozása energia-felszabadulást indukál és a mágneses erők hatására a korona anyagának egy része kidobódik. Ámde, ha a folyamatok mélyére ásunk, akkor több elmélet is magyarázatul kínálkozik.

 

A részleteket illetően azonban több különböző elmélet, modell is van. Mielőtt ezt megismernénk, megjegyzendő, hogy a nyugodt protuberanciák mindig a kétféle mágneses polaritást elválasztó semleges vonalak fölött találhatók. Az erővonalak egyik oldalukon kibújnak a Napból, a másikon visszabújnak a Napba.

 


Fluxus(erővonal)semlegesítési modell

A semleges vonalak két oldalán az északi és a déli polaritású mágneses elemek befelé mozognak, s a vonalon találkozva semlegesítik egymást. Ez esetben az elemekhez kötődő mágneses erővonalak elveszítik felszíni talppontjaikat és a légkörben „lebegő”, dugóhúzószerű alakzatot vesznek fel. A dugóhúzó belsejében van a nyugodt protuberancia. Ha a semlegesítés tovább folytatódik, akkor a protuberancia egyre magasabbra kerül, míg egy ponton az egyensúlyi konfiguráció megszűnik és a protuberancia elszáll. Ilyenkor a flare (fler) csak okozata az anyagkidobódásának.

 

Kitörési modell

Ez a teória négypólusú felszíni töltéseloszlást feltételez. Ilyenkor két úgynevezett mágneses árkád borul egymásra ellentétes irányból. A két árkád határfelületén bekövetkező mágneses átkötődés megnyitja a térszerkezetet és szabad utat biztosít az elszálló protuberanciának, illetve a koronakidobódásnak.

 

Tekeredési instabilitásos modell

Eszerint a nyugodt protuberancia már eleve egy dugóhúzószerű mágneses képződmény, egy csavart fluxuscső (erővonalcső) belsejében van. Amikor a fluxuscső tovább csavarodik a saját tengelye körül, akkor a csavarulat egyre inkább tekerületté (telefonzsinór-szerű föltekeredéssé) alakul. Az egyik pillanatban egyensúlyvesztés lép fel, minekután a cső teteje gyorsuló emelkedésbe és tágulásba kezd. Így is születhet napkitörés.

 

A NAPKITÖRÉSEK FÖLDRE ÉS EMBERRE GYAKOROLT HATÁSAI

 

Természetesen egyelőre nem tud biztos modellt felmutatni a tudomány. Sokféle ismert és eleddig ismeretlen mechanizmus játszhat szerepet együttesen a napkitörések kialakulásában.

Azt tudjuk, hogy időnként a Nap is lehet kozmikus sugarak forrása, nevezetesen a koronában terjedő lökéshullámok és napkitörések által felgyorsított atommagok és elektronok formájában. Ilyenkor az energiák maximum 10-100MeV-osak, nagyon ritkán elérhetik az 1GeV-ot (átlagosan évente egyszer), igen ritkán a 10GeV-ot (évszázadonként egyszer). Természetesen ezek az események gyakoribbak a napaktivitási maximum környékén.

Ebből is látszik, hogy mennyire komoly hatásokra képes egy-egy napkitörés.

 

A sűrűsödő flerek idején nagymértékben megnő a Föld felsőlégkörben a nagyenergiájú sugárzások erőssége, így a röntgen- és a gammasugárzások. Amennyiben a Föld éppen a napkitörés részecskenyalábjának útjába esik, akkor a protonok kárt tehetnek a műholdakban és az űrszondákban.

A töltött részecskék intenzív dózisának mérhető egészségkárosító hatása van a pilótákra és az űrhajósokra nézve.

A napkitörések kísérőjelenségei megzavarhatják a radarokat és a rádiós kommunikációs eszközök működését.

Ha a Föld éppen a Napból kilökődő anyag útjába esik, akkor az a magnetoszférának ütközve mágneses viharokat gerjeszthet. A mágneses vihar a navigációs rendszereket zavarhatja meg. Továbbá az elektromos hálózatban válthat ki előre nem látható zavarokat, például áramkimaradásokat, vagy a túlterheltség meghibásodásokat.

A Föld mágneses védőköpenyében található Van Allen-övekben állandóan jelen levő töltött részecskék az esetleges mágneses viharok következtében a sarkvidékeknél bejuthatnak a Föld felső légkörébe, ahol sarki fényt idézhetnek elő.

Ha a koronakidobódásból származó bolygóközi mágneses felhő mágneses polaritása ellentétes Föld magnetoszférájával, akkor a töltött részecskék mennyisége drámaian megemelkedhet és mágneses átkötődés történhet.

 

Spirituális szempontból nem túl szerencsés a Napból hirtelen, nagydózisban kilökődő energia, mivel az emberi energiamező – az aura – váratlan megterhelésként érzékelheti az „égi áldást”. Ez károsíthatja, gyengítheti az aura integritását. Befolyásolja továbbá az ember szenzitivitását és megzavarhatja az energetikai folyamatokat. Váratlan, semmiből előtörő fejfájást, rossz közérzetet, kusza álmokat és napokig tartó fáradékonyságot okozhatnak a napkitörések.

 

Ne feledjük, hogy 2012-ben egy bizonyos Napperiódus maxima is várható, mivel a Nap a mérések szerint 11 éves aktivitási ciklusok alapján működik. Tehát 2012-ben ismét Szolár Maximum várható, azaz a „Napfoltok” mágneses aktivitásának és fénykitöréseinek a csúcsa. Fontos tudni, hogy a napfoltokban erős mágneses tér van. A mágneses térerősség a foltok közepén mintegy 2500-3000 G. Utoljára 2001-ben volt napfoltmaximum, 2007-2008-ban pedig napfoltminimum volt. Úgy tűnik, a közeljövőben sok meglepetést tartogat számunkra a Nap.

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..