Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

IGAZ TÖRTÉNETEK – Asztrális védelmező vagyok/ Szellem a ház körül

Asztrális védelmező vagyok

 

Amennyire vissza tudok emlékezni, félálomban voltam elalvás előtt és az életemmel abszolúte össze nem függő emberek arcát láttam felvillanni. Az utóbbi években arra lettem kíváncsi, hogy ez nem a távolba látás-e, mivel az arcok bevillanásai helyett emberéletek komplett jelenetsorait látom.

 

A múlt hónapban (2013 decemberében) ténylegesen kapcsolatba kerültem egy jelenettel, mialatt az ágyamban pihentem Új-Mexikó északkeleti részén. Mintha felülről láttam volna, egy autóra lettem figyelmes, amint nagy sebességgel halad egy egyenes szakaszon még azelőtt, hogy egy meredek hegyi kapaszkodót elérne. Helyzeti előnyömből fakadóan láthattam, ahogy egyenesen egy kanyarban lévő nagy útfelfagyás felé tart, ahol a hó megolvadt az úton és a víz megfagyott.

 

A kocsi hátsó ülésén találtam magamat, amint az első ülésen a fiatal párra tekintek és olyan hangosan, ahogy csak a torkomon kifér, üvöltöm, hogy „Lassíts! Jég!”

 

http://i1.ytimg.com/

 

A férfi és a nő egyaránt meghökkent. A nő rémültem fordult meg, a hátsó ülésre pillantva. Nem hallottam őt, de láttam, ahogy mozog a szája és gondolom, hogy az mondta: „Senki sincs itt.”

Amennyire megfigyeltem, a férfi, aki a sofőr volt, erőteljesen lefékezte az autót.

 

Ezt követően ismét a meleg ágyikómban voltam és elálmosodtam. Nem tudom, hogy ez az élményem csupán egy álom volt-e, vagy megtörtént eseményen alapult. Szeretném azt hinni, hogy esetleg valóban segítettem valakinek.

 

Két hasonló élményem is volt az elmúl

t két évben. Mindkét esetben láttam, amint megtámadnak egy asszonyt, s én minden erőmet bevetve, képes voltam kis tárgyakat „dobni” a támadóra.

Bizonyára láthatatlan voltam, mivelhogy mindkét alkalommal a támadó fejvesztve menekült el.

 

Szellem a kutyaház körül

 

Az Észak-Karolinai Bailey-ben élek az édesanyámmal, az édesapámmal, a fivéremmel, a nagymamámmal és a nagypapámmal. Egy faházban lakunk, aminek van egy alagsora és egy padlása is. Néhányunkkal pár hátborzongató dolog esett meg.

A fivéremmel kezdtem. Azt mondta nekem, hogy az egyik éjszaka jó későn arra ébredt, hogy lebénulva fekszik az ágyban és egy sötét, csuklyás alak áll közvetlenül az ágya mellett.

Amikor elszundított az anyukám és apukám szobájában, azt mesélte, hogy újra lebénítva érezte magát és csontok ropogását hallotta. Egy másik alkalommal, a kanapén aludt el egy kis nőstény uszkárral, aki szakadatlan ugatásba és morgolódásba kezdett az előszoba irányába. A bátyám azt mondta, hogy felkapcsolta a villanyt, hogy lásson, de senki sem volt ott, majd az uszkárunk csak égő lámpa mellett tudott lefeküdni úgy, hogy a karját köré fonta.

 

Egy másik kutyusunk is van. Ő egy fajtatiszta német juhászkutya és egy olyan elegáns ketrecben lakik kint, amit apukám épített neki. Azon az éjszakám a fivérem munkából jött haza, és ő mindig kiengedi a kutyust, hogy a dolgát elintézhesse, mivel nem szokott sikerülni neki a ketrecébe. Nem találta a pórázát ott, ahol hagyta. Körbenézett és egy fához kötözve találta meg. A fém része, amit arra használunk, hogy ráakasszuk a nyakörvre, elveszett. Nem értettük, hogyan, mivel aznap korábban még egy darabban megvolt, a bátyámon kívül pedig senki sem szokta kivinni őt. A póráz nem egy könnyen szakadós fajta. A legerősebb ember sem volt képes eltépni, nem viccelek. A bátyám is munkában volt.

 

http://www.hauntedhovel.com/

 

Elkezdtük megkeresni (az anyukám, az apukám, a fivérem és én), s már kezdett besötétedni. Nem jártunk szerencsével. Azonban valamiféle kéken fluoreszkáló foltokra lettünk figyelmesek a kutyánk ketrecajtaja közelében. Egyikőnk se tudta, hogy azok honnan származhattak.

 

Másnap kimentem a házból. Csodálatos nap volt. Elsétáltam a német juhászunk ólja mögötti mezőre, hogy kígyókat vagy bármi mást keressek. (Szerettem azt játszani, hogy én is felfedező vagyok, mint Steve Irwin.) Egy földbe ásott fém kampót találtam! Ki tehette oda? Isten tudja! A házhoz rohantam, hogy megmutassam anyukámnak és a bátyámnak. Anyukám azt hitte, hogy én csináltam, de miért tennék ilyet?

 

Az anyukám következik. Ő azt mondta, hogy teljesen egyedül volt a kanapén az egyik reggel a pici uszkárunkkal. Édesanyám morgást hallott. Nem lehetett az uszkár, mivel ő éppen aludt. Az anyukám néha azt szokta érezni, mintha valaki az előszobából megbámulná őt.

 

Azután ott van a nagymamám. Régimódi, de szeretem őt. Néha igazán későig kint marad, kb. hajnali háromig! Mesélte, hogy látta, amint egy fehér női szellem elsétál a kutyaketrectől egészen a mezőn át a hátul található fák közé.

 

Azt is mesélte, hogy amikor teljesen egyedül volt otthon, hallotta, hogy magától lehúzódott a vécé.

Azt is hallotta, hogy az uszkárok dudálós játéka vinnyog, miközben senki sem ért hozzá.

Apám is morgást hallott, de azt hitte, hogy a bátyám vagy az uszkárunk horkol. Ő meglehetősen szkeptikus.

 

A nagypapám sohasem mondta, hogy vele bármilyen hátborzongató dolog történt volna. Nem mondom, hogy velem sem. Egyedül voltam otthon számtalan alkalommal és semmi olyat nem tapasztaltam, amit ők. Talán egy esetet kivéve, amikor elaludtam. Kopogást hallottam az ablakomon. Nem erőteljes ütést, csak lágy koppintást. Azután csörömpölést hallottam a szobámban. A szobám makulátlanul tiszta. Egy kicsit tisztaságmániás vagyok. Semmi sincs az ágyam alatt, a faliszekrényem nincs limlomokkal teletömve, Van egy szemetes kosaram, amit minden nap ki szoktam üríteni, amikor a suliból hazajövök. Nem ijedtem meg. Épp csak nem gondolok sokat erre.

 

Forrás: http://paranormal.about.com/

 

Fordította: Száraz György

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..